A püspöki „szigetelés” tapasztalatairól – Sok a „hivatalos egyházában” csalódott, de Istent őszintén kereső fiatal

A KözösPont munkatársai, akik a katolikus, a református és az evangélikus egyházból verbuválódnak, a fesztivál ideje alatt sokszor igen mély lelkigondozói beszélgetéseket folytatnak. Fáradhatatlan lelki vezetőjük Körmendy Petra egyetemi lelkészünk.
    „A KözösPont sátor igazi oázist jelent a Szigeten, hiszen ide bárki betérhet egy baráti beszélgetésre, egy csésze teára, egy zsíros kenyérre – mesélte Gáncs Péter. – A kint töltött három óra alatt összesen öt fiatallal beszélgettem el. Döbbenetes élmény volt, hogy alighogy leültem a sátor elé, máris odajöttek hozzám, és bár nem tudták, ki vagyok, őszintén beszéltek nekem az őket foglalkoztató kérdésekről és problémákról. Meglepően sok volt köztük az úgynevezett „hivatalos egyházában” csalódott, de Istent őszintén kereső fiatal. Szomorú volt hallgatni azt, hogy mennyire sok negatív egyházi tapasztalatuk volt. Egyikükkel komoly teológiai vitát folytattam a Biblia hitelességéről, valamint a Szentháromságtanról és a kánontörténet kérdéseiről is szót ejtettünk.”
    Gáncs Péter elmondta, hogy az ővele beszélgetők közül sokan gyerekkorukban kevés hiteles keresztény emberrel találkoztak, így jó volt számukra az, hogy itt a Szigeten segítőkész, keresztény fiatalokkal beszélgethetnek hitkérdésekről.
    „Akik nem jártak még személyesen a Szigeten, csak torz képet alkothatnak erről a hatalmas ifjúsági fesztiválról a média egyoldalú, szenzációhajhász tájékoztatása miatt – vélte Gáncs Péter. – Az újságok lapjain, a képernyőn szinte csak a néhány százaléknyi extrém figurát láthatjuk. Pedig a fiatalok döntő többsége egészséges kikapcsolódást, a zene, a játék, a közösség örömeit keresi a Szigeten. Ez a pár nap nem az alkoholról, nem a drogról, nem a szemétről szól, bár kétségtelen, hogy ezek a zavaró tényezők is jelen vannak. A Sziget tarka forgatagában, gyakran bábeli hangzavarában nemcsak a fiataloknak van nyilvánvaló szükségük az egyházak nyitott, befogadó szeretetére és halk bizonyságtételére, hanem az egyházaknak is komolyan kell szembesülniük a gyakran elveszítettnek hitt ifjúság őszinte kérdéseivel, kétségeivel, lelki szomjúságával. Minden teológushallgatónak, de már szolgáló lelkésznek és hitoktatónak is igen hasznos lenne legalább egy napos „terepgyakorlatot” vállalnia a KözösPontban. Itt el kell felejteni a kegyes frázisokat, rutinos válaszokat. Valóban felülről jövő világosság kell, hogy hitelesen tudjunk felelni a fiatal nemzedék, kíméletlenül őszinte kérdéseire.”