El ne felejtsd...! – Évforduló Kőbányán

A három lelkész közös zsoltárolvasása után a hittanosok köveket helyeztek el az oltár előtti térben, szimbolizálva, hogy mindnyájan úton vagyunk: néha fontos mérföldkőhöz érkezünk; olykor meg kell keresnünk a célhoz vezető utat; és azt is tudhatjuk, hogy együtt könnyebb útnak indulni. Azonban mindenkor reményt adhat számunkra Jézus szava: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” Az egyes imádságok végén az Úr útmutatását kérte a gyülekezet: „Kérünk, vezess minket!”
    Fabiny Tamás igehirdetésének alapigéje a 103. zsoltár 2. verse volt: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” A tan- és munkaévkezdés sok-sok feladattal jár, amiről nem szabad elfeledkeznünk – kezdte az igehirdető. Majd személyes élményekre tért át, melyet tizennégy éves szolgálata alatt Kőbányán megtapasztalt: tekintetekre, szavakra és kézfogásokra emlékezett, amelyekért hálával tartozik. Hálára ad okot a gyülekezet számára is az elmúlt 110 év: addig is tarthattak istentiszteletet, amíg még nem épült meg a templom, az ifjúságnak „otthont adó” vagon, a templomépítés majd a II. világháború pusztítását követő helyreállítás, az Ihász, a Simor utcai (később Vajda Péter utcai) közösség, a lelkészelődök és szolgálattevők munkája mind-mind olyan áldás a gyülekezet életében, amelyekről nem szabad elfeledkezni. Generációk cserélődnek, de Isten mindig ugyanaz, és gondoskodik a folytatásról.
    Az ember hajlamos a rosszat megjegyezni, ezért időről időre fontos számvetést készíteni arról, mi minden jót tett velünk az Úr. Ezért is lényeges az a – héber nyelvben létező, de a magyar nyelvben külön nem meghatározható – igemód, amellyel önmagunkat buzdíthatjuk: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd mennyi jót tett veled!”
    Az istentiszteletet követő közgyűlésen először a gyülekezet történetének rövid összefoglalása hangzott el, majd köszöntésekre került sor: Smidéliusz András (a Déli Egyházkerület püspökének nevében is), Fabiny Tamás és Rózsai György, a Dombóvár-Kaposszekcső-Csikóstöttös testvérgyülekezet felügyelőjének gondolatai hangzottak el. Ezután a levélben érkezett üdvözleteket hallgathatták meg az egybegyűltek, majd felszólalt a kerület polgármestere, Verbai Lajos is, aki feleségével együtt volt jelen az ünnepen. Az egykori segédlelkészeket is képviselő Kinczler Irén hitvallásként hangzó megszólalása végén kérte a gyülekezetet az együtt maradásra.
    Kőbányán lévén, a gyülekezet lelkésze, Benkóczy Péter kövirózsával ajándékozta meg a szolgálattevőket, hangsúlyozva, hogy az nem vitrinbe való emlék, amely az utódok számára már nem jelent semmit, hanem törődést igénylő „élő kő”.
    Ezt követően kötetlen együttléttel folytatódott tovább az ünneplés.

Jerabek-Cserepes Csilla