Nem csak falak – Hatvan esztendeje épült a mezőhegyesi evangélikus templom

A viharsarki városban a nyilvántartás szerint napjainkban harminc evangélikus él (ma a tótkomlósi egyházközséghez tartoznak). Holott 1925-ben, amikor Mezőhegyes leányegyházként még a pitvarosi anyaegyházhoz tartozott, és felmerült az önállósodás, a saját lelkész és templom igénye, még nyolcszáz körül volt a hívek száma. Dr. Raffay Sándor püspök 1934. május 27-én rendelt ide lelkipásztort, a dologi kiadásokat akkor az Állami Ménesbirtok fedezte. A templom építése 1944. július elsején vette kezdetét, Ágoston Sándor tervei alapján. A II. világháború kitörése miatt a munka félbeszakadt, csak 1948. június végén folytatták az egy évvel későbbi szentelésig.
    Az élni akarás és a remény jele volt ez – mondta Gáncs Péter Péld 16,9 alapján tartott igehirdetésében. A Déli Egyházkerület lelkészi vezetője egyebek mellett arról beszélt, hogy – amint Luther írta –: „Nem a gyönyörű falak, tornyok, harangok a fontosak, hanem egyedül a gyülekezet Istenhez küldött, ellenállhatatlan imádsága.”
    A hálaadó istentisztelet liturgiájában Szpisák Attila tótkomlósi lelkész segédkezett.
    A prédikáció után rövid műsor következett, majd ünnepi közgyűlés kezdődött, amelynek keretében a felügyelő, dr. Szollár István röviden ismertette a gyülekezet történetét. Ezután a városért végzett munkája elismeréseként Marschalkó Gyula oklevelet és emléktárgyakat vehetett át a Mezőhegyesi Város- és Környezetvédő Egyesület elnökétől, dr. Kerekes Györgytől. Az alkalmat a ProVocal kórus fellépése tette még színesebbé. Az ünnep a templom falán elhelyezett emléktábla leleplezésével zárult.

Gazdag Zsuzsanna