Dietrich Bonhoeffer:

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Gyakran mondják:

cellámból úgy lépek elő,

derűsen, nyugodtan, keményen,

mint várából a földesúr.

Ki vagyok én? Gyakran mondják:

őreimmel úgy beszélek,

szabadon, tisztán, kedvesen,

mintha parancsnokuk volnék.

Ki vagyok én? Azt is mondják:

sorsomat úgy viselem,

mosollyal, nyugodtan, büszkén,

mint aki váltig győzni szokott.

Az vagyok valóban, aminek mondanak?

Vagy csak az, aminek magamat ismerem?

Kalitkába zárt madár; sóvárgó, nyugtalan beteg,

aki levegőért kapkod, fuldokol,

színekre, virágra, madárdalra vágyik,

jó szóra, baráti melegre,

dühíti oktalan erőszak, kicsinyes bántás,

hánykolódik nagy dolgokra várva,

tehetetlenül aggódik, messze van barátja,

imádságra, gondolatra, alkotásra fáradt,

szíve üres, kész már mindentől búcsúzni?

Ki vagyok én? Ez, vagy az?

Hol ez, hol amaz?

Egyszerre mindkettő? Másokat ámító,

magában sápító hitvány alak?

Vagy vert had fut bennem

szanaszét a már kivívott győzelem elől?

Ki vagyok én? Váltig faggat, gúnyol a magány, a gyötrelem.

Bárki vagyok, Te tudod, ismersz: Tiéd vagyok én, Istenem!

(Fordította Boros Attila)