A hadihajó

Egy hadihajó a Földközi-tenger egyik meglehetősen veszélyes részén volt őrjáratban. Feszült volt a levegő. A köd miatt rosszul lehetett látni, ezért a kapitány a fedélzeten maradt, hogy felügyelje a legénység tevékenységét. Nem sokkal sötétedés után a hídon álldogáló őrszem fénypontot vett észre a hajótól jobbra:

- Fény a jobboldalon!

- Áll vagy távolodik? - kiabálta a kapitány.

- Áll, kapitány úr - válaszolta az őrszem.

Ez azt jelentette, hogy a hadihajó összeütközhet a másik hajóval. A kapitány parancsot adott a jeladó matróznak:

- Jelezd annak a hajónak: össze fogunk ütközni, ezért azt javaslom, hogy az irányt 20 fokkal változtassák meg.

A következő válasz érkezett:

- Tanácsosabb, ha Önök változtatják meg az irányt 20 fokkal.

A kapitány azt mondta:

- Közvetítsd: kapitány vagyok, és azt parancsolom, hogy változtassák meg az irányt 20 fokkal!

- Én egy másodtiszt vagyok - volt a válasz. - Jobban teszik, ha Önök változtatják meg az irányt 20 fokkal.

A kapitány dühtől tajtékzott:

- Hadihajó vagyok: 20 fokkal térítsék el az irányt! - ordította.

A válasz rövid volt:

- Világítótorony vagyok.

A hadihajó változtatott irányt.

(Bruno Ferrero: Körök a vízen. Fordította P. Szőke János. Don Bosco Kiadó, Budapest, 1998. 64. o.)