Határozzuk el magunkat, hogy újra kezdjük az imádkozás tanulását. Szerény elhatározásunk arra is szorítkozhat, hogy esténként például egy zsoltárt vagy egy imakönyvben talált esti imát mondunk. Válasszunk ki egy igeszakaszt a Szentírásból, többször olvassuk végig, és gondoljuk át.

Imádságunknak legyen megállapított ideje, esetleg valamihez kötött ideje.

Legyen megszokott helye, esetleg testhelyzete. Ne lefekvés után az ágyban!

Ne attól tegyük függővé imánkat, hogy van-e rá időnk!

Az imát ne tekintsd lelki fürdőnek. Az ima sokszor jóleső, máskor azonban munka. Sőt, néha unalmas és száraz.

Légy hálás Istennek, ha elhatározásodhoz sikerült - még ha kis hibával is - hűnek maradnod.

Az ima és elmélkedés nem napunk, életünk, munkánk átgondolása. Az más. Az ima csendes ráfigyelés Istenre a Szentírás egy mondatán, a zsoltár egyik költői képén keresztül. Istenre csodálkozni örömünkké válik.

Ami imádságod során megtetszik, írd ki utána a Szentírásból és tanuld meg kívülről. Napközben villamoson, buszon jusson eszedbe.

Ha valamelyik nap sehogy se menne az ima, akkor se fordítsd másra szokott idejét. Ha egyébre nem telik, legalább legyél nyugodt, csendes.

Ne légy türelmetlen magaddal szemben sem. Erőszakkal nem lehet imádkozni.

Soha ne felejtsd Pál apostol szavait: „…segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8,26)