Karinthy Frigyes:

Az ige így született…

Testvéreim, farkasok, gyönyörű leopárd

Foltos hiéna, bátyám és rokonaim mind

Páva, cifra kuzin, nagynéném, zöld papagáj

Otromba, bölcs elefánt, mókás maki, bánatos marabu

Elbujtam itt a bokorban, hagyjatok egy kicsikét

A Bozót Törvényét jól ismerem én

Kutyával ugatok, üvöltök a sakállal

De ez most nem szemeteknek szól

Mindenre könyörgök!

Friss koncot hagytam a tisztáson, rágjátok le sietve

(Mindjárt jövök én is) csak ezt a pár jelet itt

Hadd karmolom csorbult körmömmel a barlang sziklafalába

Hogy visszataláljon százezer év múlva eltévedt utódom

Magamban hadd makogok, hadd hallja fülem csak

A hangot, a hangot, a tompa zörejt, mit a Lélek

Szorít ki, belülről, kifeléfordult zabáló bestiaszámon

Valami van itt, mit a Bozót hiába figyelne

Amire felelni szárcsa hiába vijjog,

Hiába rikkant a rigó, béka hiába kuruttyol

Valami van itt, valamit szimatolok

Amivel együtt ketten vagyunk csak égi vízen

Vizi mezőkön -

Önmagam és én - én és ő - apja nem én

Vagyok - s ő mégse apám

Van valami, más, mint ez a Törvény,

Van Valaki, kit nőstény nem szült, hím sose nemzett

Nem anyaméhből származik, itt születik most

Makogó két vastag cserepes ajkam

Kínjában széttárt nyílása közül

Buggyanó könnyek magzatvize mellől,

Ahogy előrebukó torokkal

Hörgöm el az új jeladást: is-ten…

Is-ten… is-te-nem, könyörülj!