Reményik Sándor

Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,Lépcső, min felhalad valaki más,Ekevas, mely mélyen a földbe ás,Ám a kalász nem az ő érdeme.Legyek a szél, mely hordja a magot,De szirmát ki nem bontja a virágnak,S az emberek, mikor a mezőn járnak,A virágban hadd gyönyörködjenek.Legyek a kendő, mely könnyet töröl,Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.A kéz legyek, mely váltig simogat,Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.Legyek a fáradt pillákon az álom.Legyek a délibáb, mely megjelenÉs nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,Legyek a délibáb a rónaságon.Legyek a vén föld fekete szívébőlEgy mély sóhajtás fel a magas égig,Legyek a drót, min üzenet megy végigÉs cseréljenek ki, ha elszakadtam.Sok lélek alatt legyek a tutaj,Egyszerű, durván összerótt ladik,Mit tengerbe visznek mély folyók.Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,Míg le nem teszi a művész a vonót.