Viccek mennyországról és pokolról

Felkerül egy férfi a mennybe, Szent Péter fogadja, kérdezi tőle:

- Mit tettél te az életben, amiért be kellene hogy engedjelek ide?

Válaszol a férfi:

- Egyszer megmentettem egy csapat apácát egy motoros bandától, akik zaklatták őket. Odamentem a vezérhez, aki egy tetovált izomagy volt, és azt mondtam neki, hagyja békén a hölgyeket!

Szent Péter lapozgat a könyvében, de nem talál semmit.

- Mikor történt ez?

- Hát úgy öt perce…

A hittanórán a becsületről tanulnak a gyerekek. A pap feltesz nekik egy kérdést.

- Gyerekek, ha én eladom a házamat, autómat, mindenemet, és a pénzt a templomnak adományozom, akkor a mennybe jutok?

- Neeem! - felelik kórusban a gyerekek.

- És ha minden nap kitakarítom a templomot, és gondozom a kertjét, akkor a mennybe jutok?

- Neeem! - válaszolják ismét.

- És ha szeretem az állatokat, és minden gyereknek adok édességet, és gondoskodom a családomról, akkor a mennybe jutok?

- Neeem! - hangzik a válasz.

A pap büszkén néz a gyerekekre.

- Tehát, mondjátok meg nekem, mikor jutok a mennybe?

Egy kisfiú rávágja:

- Ha már meghaltál!

A pap és a buszsofőr egyszerre kopogtatnak a mennyország kapuján. Kijön Szent Péter, röviden elbeszélget velük, majd beengedi a buszsofőrt. A pap fölháborodva kérdezi:

- És én? Engem, aki egész életemben Isten szavát hirdettem, nem engedsz be? Hogy lehet ez?

- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál, mindenki aludt. Bezzeg amíg a buszsofőr vezetett, addig mindenki imádkozott…

Egy floridai lelkész így panaszkodik egy távoli ismerősének:

- Nálunk nagyon nehéz az embereket rábeszélni, hogy járjanak rendszeresen misére. Olyan szépek itt a telek, hogy nem érdekli őket a mennyország, és olyan melegek a nyarak, hogy nem ijeszti meg őket a pokol…

Mi van a pap sírkövére vésve?

- ???

- Vizsgázni mentem.

Dörömbölnek a mennyország kapuján. Szent Péter - szendergéséből felébredve - odacsoszog a kulcsaival a kapuhoz, nagy nehezen kinyitja, de nincs ott senki. Gondolja, hogy csak rosszul hallott, visszaül a kuckójába. Megint dörömbölést hall, megint odamegy, megint senki. Talán valaki csak szórakozik vele, véli. Ám, alighogy visszafordul, újra dörömbölnek, de most az eddigieknél erősebben. Dühösen feltárja a kaput, hát ott áll egy lélek.

- Te kopogtál az előbb is?

- Igen, atyám.

- Csúnya dolog volt ugráltatni engem!

- Nem én tehetek róla, atyám, azok ott, lent próbáltak háromszor újraéleszteni!

Meghal egy ember, Szent Péter nagy örömmel fogadja a mennyország kapujában. Elbeszélgetnek, aztán leülnek enni. Szépen megterített asztalnál Szent Péter felbont egy szardíniakonzervet, jóízűen megeszik. Ez mindig ugyanígy történik, csak konzervet esznek. Az ember ezt furcsállja, megkéri Szent Pétert, hadd nézhesse meg, mi van a pokolban.

- Ott van az a függöny, elhúzod és láthatod a poklot.

Benéz az ember a függöny mögé, óriási sütés-főzés. Gurítják a söröshordókat, sütik a disznókat meg marhákat nyárson.

- Hogy van ez? Azt mondták, ha egész életemben jó leszek, a mennyországba kerülök, és milyen jó lesz ott nekem. És mióta itt vagyok, mást sem eszünk, csak konzervet. A pokolban meg sütnek-főznek?

- Ne haragudj fiam, de kettőnkre én nem főzök.

Tudod mi lesz azzal a gyerekkel, aki hazudik? - kérdezi a pap hittanórán.

- Pokolra jut - hangzik a gyerek felelete.

- Tudod mi az a pokol?

- A pokol az egy szörnyű hely, ahol az ember megég.

- És mit kell tenned azért, hogy ne juss a pokolba?

- Vigyázni kell az egészségemre, nehogy meghaljak.