„A szleng az, amikor a nyelv
Carl Sandburg amerikai k*lt*
„A kisiskolás korban lefojtott fantázia, nyelvteremtő vágy és készség elemi erővel tör fel a lázadó kamaszkorban: az általános iskola felső tagozatán és a középiskolában. Túlfűtött, érzelmekkel telített, játékos, szellemes, humoros, túlzásokkal teli, erőteljes saját nyelvet hoz létre „csak belső használatra”.
Olyanná formálja nyelvét az ifjúság, hogy az véletlenül se hasonlítson a felnőttek, az iskola gyakran szürke, hangulattalan, sematikus, esetenként dagályos, pátoszos nyelvére.
Ezt a játékos, szellemes, magamutogató, hetvenkedő, túlzásokkal teli nyelvet csak az a felnőtt ismerheti meg, akit beengednek ebbe a belső szobának számító intim szférába. Kulcslyukon belesve és hallgatózva nem lehet valós képet kapni erről a világról.”
Rónaky Edit: Hogyan beszél ma az ifjúság? Avagy: hogy hadováznak a skacok?