Egyházkerületünk a számok tükrében

Az egyházi szolgálat, különösen annak az eredménye számokban igazán nem fejezhető ki. Nem tudjuk emberi mércével mérni az igehirdetés hatását, a hitet. Ennek ellenére, már csak a jó rend kedvért is nem fölösleges évenként számot adni arról, hogy hány szolgálatot végeztek el, hány ember élt azokkal a szolgálatokkal, melyekben evangélikus egyházunk az Isten bűnbocsátó kegyelmét hirdette. Ezért kérjük minden esztendőben a népmozgalmi és szolgálati adatokat, valamint a gazdasági, pénzügyi statisztikai feldolgozások elkészítését.

Többen felvetették: Nem teszünk-e magunknak rosszat, ha mi közöljük magunkról a nem éppen hízelgő adatokat, míg mások felnagyított számokkal jelennek meg a nyilvánosság előtt? Lehet, hogy ez utóbbi magatartással rövidtávon lehet szépíteni a helyzeten, a valós tényeken, mégis meggyőződésem szerint nem az a megoldás, hogy hallgatunk tényekről, hanem az, ha komolyan szembenézünk velük, mégpedig nem lehangoltsággal/ még ha okunk is lenne rá/, beletörődéssel, hanem missziói küldetéssel. Arról nem beszélve, hogy a 2011. évi népszámlálásban szerepel majd a vallási hovatartozásra utaló kérdés.

A következőkben az egyházi statisztika mindkét ágából származó népmozgalmi és gazdasági adatokról kívánnék rövid tájékoztatást adni. A részletes adatokat, tartalmazó táblázatokat hónapokkal ezelőtt e-mailben megküldtem a Püspöki Hivatalnak és az Esperes Uraknak.

I. Népmozgalom

2009. évben – a lelkészektől kapott illetve továbbított adatok szerint – az egyházkerületünkben élő és működő gyülekezetekben az egyházközségi tagok száma 71474 fő, mindez 4 százalékkal kevesebb, mint egy esztendővel korábban. A csökkenést elsősorban a Szarvas-Ó templomi korábbi 2350-es lélekszám 99 főre való visszaesése jelentette.

A választói névjegyzékben szereplők száma mindegyik egyházmegyében csökkent, a legnagyobb mértékben a Pesti illetve a Nyugat-Békési egyházmegyében. Sokszor megtapasztaltam, hogy az új parókus érkezése után jelentősen megváltoznak a gyülekezeti lélekszámadatok….

Az egyházközségeknek a választói – egyházfenntartásában anyagilag is részt vállalók – névjegyzékében szereplők számának nagyság szerinti megoszlását az alábbi táblázatban mutatom be.

A gyülekezeteink nyilvántartása alapján a 65 gyülekezetből 26-nál a választói létszám nem haladja meg a 200 főt. Ez a szám is azt mutatja, hogy a gyülekezetek közel fele napi működési gondokkal küszködik. Egy – két kivételtől eltekintve a gyülekezetek önállóan nem is tudnak megélni, mégis őrzik formai önállóságukat. A döntő ugyan nem a lélekszám, hanem az, hogy milyen aktív egyházi élet folyik az adott területen. Egyre inkább szükségessé válik a gyülekezet státuszának felülvizsgálata, mindezt legkésőbb a 2011. évi népszámlálás eredményei ismeretében kellene megtenni. Addig is nagyon körültekintően kellene eljárni a szinte életképtelen gyülekezetek területén lévő beruházásokkal, pályázatokkal kapcsolatosan.

Hazánkban a 2009. évi 96442 fős születési szám az elmúlt öt évben a legalacsonyabb volt és lényegében beleillik abba az évtizedes trendbe, amit a születések ingadozásokkal tarkított alacsony szintje és a tartósan 100 000 alatti születésszám jellemez. A Déli Evangélikus Egyházkerületben is 2009 évben volt legalacsonyabb a keresztelési szám csupán a Nyugat-Békésben és a Pesti Egyházmegyékben haladta meg az előző évit, az öt év átlagánál azonban itt is csökkenésről adhatunk számot./Négy gyülekezetnél nem volt keresztelés/ Az 1159 megkereszteltből 926 hat évnél fiatalabb korú személy volt. A felnőtt keresztelések közel 60 százaléka a két békési egyházmegye gyülekezeteiben volt.

Az elmúlt évben, az országunkban 130414 fős halálozási szám 387 – tel haladta meg az egy évvel korábbit, ez 0,3 százalékos emelkedést jelent. A halálozások számának több mint másfél évtizede tartó alapvetően mérséklődő irányzata az utóbbi években lelassult, a 2009. évi adatok alapján pedig megtorpanni látszik. A folyamat fokozatosan elöregedő népesség – összetétel mellett zajlik. Míg a születésszám több mint egy évtizede nem éri el az évenkénti 100 000 –t, a halálozások száma a javuló trend mellett sem tudott 130 000 alá esni, így a természetes fogyás mértéke az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan meghaladta az évi 30 ezer főt.

Egyházkerületünkben, 2009 évben 5 százalékkal csökkent a temetések száma, így ma már 1500 alá esett a számuk /pontosan 1448 volt/, ez a folyamat 2003 év óta tart. Az elmúlt öt esztendőben a 7950 temetéssel szemben 4724 keresztelés volt, /ebben a számban csak a 6 év alattiak szerepelnek/, a különbözet több mint 3200 fő. Egyházmegyénként tekintve az elmúlt öt év /2005 – 2009/ temetési és keresztelési összesített adatai az alábbiak voltak:

A 65 gyülekezetből 40-nél volt több a temetés, mint a keresztelés.

A házasságkötések számának csökkenő irányzata 2009-ben is folytatódott. A 2009. évi 36730 házasságkötés az előző évihez viszonyítva újabb 8,4 százalékos csökkenést, 3375-tel kevesebb házasságkötést jelent./Érdemes megemlíteni, hogy a 2009-ben kimondott 23820 válás jelentősen, 1335-tel, azaz 5,3 százalékkal kevesebb, mint 2008-ban volt. A válások abszolút számának csökkenésénél azt is figyelembe kell venni, hogy azok egyre kevesebb házasságkötésre, illetve házasságban élő párra vonatkoznak./ Kerületünkben az esketések száma alig haladja meg a háromszázat, egyedül valamelyest Bács – Kiskunban növekedett a számuk, ezen egyházmegyében tartották az egyházkerület összes esküvőjének 30%-át. /Kerület gyülekezeteiből 11-nél nem volt esküvői szertartás./ Az összes esketés 75 százalékánál úgynevezett vegyes párok fogadtak egymásnak örök hűséget.

Az utóbbi öt esztendő közül 2009 évben volt a legalacsonyabb a konfirmáltak száma /555 fő/ 12%-kal kevesebb, mint az előző évben. A Pesti egyházmegyében, 2009-ben megkonfirmáltak száma alig fele a 2005-ben megkonfirmáltaknak. A 65 gyülekezetből 16-nál nem volt konfirmációi ünnepély.

2009 évben, a hitoktatásban részesülők száma /5266/ 3,3 százalékkal csökkent, a hittanórák száma viszont kisebb mértékben növekedett. Az alföldi egyházmegyékben kisebb – nagyobb mértékben visszaesett a hittanosok száma, míg a Pesti és a Tolna-Baranyai egyházmegyében növekedett a számuk. Abszolút számokat tekintve Nyugat-Békésben több mint másfél ezer hittanos volt, Tolna-Baranyában a számuk 737 volt. A hitoktatási csoportok közel 75 százaléka iskolai, Nyugat-Békésben ennél jóval magasabb ez az arányszám, míg a Bács-Kiskunban a legalacsonyabb. Ez utóbbi egyházmegyében működik a legtöbb gyülekezeti hitoktatási csoport, őket a Pesti egyházmegye követi e területen.

Több mint 12 ezer istentiszteletet tartottak lelkészeink – közel ugyanannyit, mint az előző évben – a legtöbbet a szórványokkal bíró Tolna-Baranyában, a legkevesebbet a két Békési egyházmegyében. Az istentiszteleteken résztvevők számának csökkenése tovább folytatódott. /Csak úgy, mint a német és szlovák nyelvű istentiszteletekké./

Egy „átlagos” vasárnap az evangélikus egyházközségi tagok csupán 9%-a megy templomba. Van olyan egyházmegye, ahol ez a szám mindössze 4%.

Mérséklődött az úrvacsorai alkalmak száma is, az úrvacsorával élők száma a két Békési egyházmegyében számottevően emelkedett.

A lelkipásztori látogatások száma összességében közel egy tizeddel visszaesett – Bács-Kiskuni egyházmegye kivételével mindenütt csökkent a számuk -, csak úgy, mint a „lelkipásztori beszélgetésekké”.

A bibliaórák száma és az azokon való részvétel is kerületi szinten csökkenést mutat, különösen szomorú a kép a gyermek és ifjúsági bibliaórai látogatottságának területén./Ez utóbbi alkalmakkal alig több mint fél ezren vesznek részt./ A konfirmáció után egyre nehezebb az ifjúságot a gyülekezeti alkalmainkra megnyerni, igaz, hogy az abszolút számuk is jelentős mértékű csökkenést mutat./

II. Gazdálkodás

A gazdálkodásról el kell mondanom 2009 évben a gyülekezetek bevételei és kiadásai egyházkerületi szinten kisebb mértékű csökkenést, mutatnak. A legnagyobb bevételi és kiadási adatokat a Nyugat-Békési, a legkisebbeket a Tolna-Baranyai egyházmegyében regisztráltunk.

Saját hívektől származó bevétel az előző évhez viszonyítva csökkent / elsősorban a Kelet-Békési és a Pesti Egyházmegyéknél tapasztalható jelentős mértékű csökkenés/. Összességében 281 millió forinttal támogatták a hívek az egyházkerületünk gyülekezeteit, 9 millió forinttal kevesebbel, mint egy esztendővel korábban. Az egyházfenntartói járulék valamelyest növekedett, a perselyből és az adományból származó bevétel csökkent.

A gazdálkodásból származó 248 milliós bevételből a Nyugat-Békési egyházmegye 121 millió, a Tolna-Baranyai pedig 10 millió forinttal képviseli a két szélső értéket. 25 egyházközségnél a gazdálkodásból származó bevétel nem éri el a félmillió forintot./ A 25-ből 11 egyházközség Tolna-Baranyában van./

A 2009. évi 112 milliós egyházi támogatás közel 5 millióval volt több a bázis időszakinál, az állami támogatásból származó bevételek csökkentek, a helyi támogatásokból származó viszont jelentős mértékben növekedtek. E két forrásból származó 283 milliós bevétel valamivel meghaladja a hívektől származó összes bevételt.

Tíz gyülekezetünk kapott összességében több mint 6 millió forint segélyt külföldről /ez a fele az elmúlt esztendeinek/.

A korábban említett saját hívektől származó bevétel 42%-az adományból, 37%-az egyházfenntartói járulékból és 21%-az a perselyekből tevődik össze.

Egyházmegyénként 2009 évben az egy fő választói névjegyzékben szereplőre vetítve a következő bevételek jutottak /forintban/ :

Mint láthattuk a gyülekezetek bevételeinek már a harmadát, sem teszi ki a saját hívektől származó bevétel, a kiadásainak csupán egyötödét fedezte volna… Az egyházkerületünkben nyilvántartott 71 ezer tagból alig 25 ezer azok száma, akik felnőtt egyháztagként anyagilag is hozzájárultak az egyházközségek fenntartásához, vagyis ők adták a hívektől származó 281 millió forintot, ami összességében havi átlagban nem érte el az 1000 forintot, ezen belül az egyházfenntartói járulék nem éri el a havi 350 forintot.

Istenkáromlásnak minősül már gyülekezeteink többségében az egyházi tizedről beszélni. Talán azt tudatosíthatnánk egyházunk minden tagjával, hogy legalább jövedelmének egy, jó esetben két százalékát kellene minimum felajánlania az egyházközsége működéséhez. És akkor még nem is beszéltünk a gyülekezetek közötti szolidaritásvállalásról.

Ez évben számtalanszor megtapasztaltuk, hogy népünk össze tud fogni és akar segíteni a különböző katasztrófák, sújtotta áldozatainak, kárt vallóinak. Talán, ha a nagy gyülekezetekhez eljutnának és meghallanák a szórványban élők segélykérését…../Gyülekezet tagjaink többsége nem ismeri a „kötelező” offertóriumok fogalmát!/

A 65 gyülekezetből 11-nél a hívektől származó bevétel összességében nem éri el az egy millió forintot.

Egyre több gyülekezetünknek gondot okoz a lelkészi fizetés előteremtése, ennél is súlyosabb problémát jelent tulajdonukba került épületek /melyek jó része műemlék vagy műemlék jellegű/ állagának megóvása.

A szórványokban lévő épületek elsősorban templomok sorsáról Országos Egyházi szinten kellene foglalkozni. Nem lehet minden terhet az adott területen szolgálatot ellátó lelkészre, illetve annak gyülekezetére, egyházmegyéjére hárítani./Már csak azért sem, mert a jelenlegi anyagyülekezeteink többségükben saját magukat is csak nehezen tudják eltartani./

Az előzőekből is látható, hogy sok-sok mindent újra kell gondolni, és megmaradásunkért össze kell fognunk. A statisztikai adatok vizsgálata nem önmagáért való, mutatója többek között annak, hogy hol van szükség változtatásra.

Az evangélikusság megtartásáért és az „evangélikus hátterűek” visszanyeréséért mindent meg kell tennünk, ez mindannyiunk felelőssége.

Az egyházunk missziói szolgálatát a jövőben is biztosítani kell, az Evangélikus Egyház megmaradása a tét.

Erős vár a mi Istenünk!

Szekszárd, 2010.11.02.

Andorka Árpád