A Déli Egyházkerület hűségérmesei 2006-ban

Az egyházkerület hűségérmesei

Baranyai Béla

Orosházán született 1911-ben. Evangélikus vallású szülei tíz gyermeket neveltek fel. Öt fiútestvére az édesapa példáját követve vasutas lett; ő – szemgyengesége miatt – a polgári iskolát befejezve kereskedő szakmát tanult. 1940-ben önállósította magát, Sín és Baranyai néven fővárosi színvonalú fűszer- és csemegekereskedés társtulajdonosa lett Orosháza főutcáján. A háborús évek után a boltot államosították. Előbb segédmunkásként dolgozott, később szakértelmére a földművesszövetkezet tartott igényt. Egyházához egész életében hű maradt. 1929-ben lépett be az orosházi Keresztyén Ifjak Egyesületébe. A képviselő-testület, majd a presbitérium tagja volt. 1974-től 1984-ig az Orosházi Evangélikus Egyházközség jegyzője, 1993-tól tiszteletbeli presbiter. Hódmezővásárhelyen él. Kilencvenöt esztendősen az idei tisztújításkor már nem vállalta a presbiterséget, a gyülekezeti alkalmakat azonban – ha ereje engedi – még most is hűségesen látogatja. És hogy mit jelent számára evangélikusnak lenni? "Az életemet – feleli. – Evangélikusnak születtem, evangélikusként is szeretnék meghalni."


dr. Eördögh Endre

Kántortanító édesapja mellett gyermekkorában, az evangélikus egyházi szolgálaton keresztül találkozott a gyakorlati kereszténységgel Tolnanémediben. A gyülekezet lelkipásztora – Sass Endre – lelkészt szeretett volna nevelni kántora fiából. Az ötvenes évek azonban nem bátorították a családot arra, hogy tehetséges fiuk ezt a pályát válassza. A gimnáziumi érettségi után magyar szakon szerzett diplomát; a Bajai Tanítóképző Főiskolán tanszékvezetőként vonult nyugdíjba. A Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye egyik kis gyülekezetében, Baján gyülekezeti felügyelő lett; hat évvel ezelőtt pedig egyházmegyei felügyelővé választották. Örömmel vett részt kilenc éven át az egyetemes zsinat munkájában.
    Evangélikus légkörben nevelkedtem. A hit nemzedékről nemzedékre öröklődött Partiumból származó családunkban. Édesapám kántortanító volt. Édesanyám – bár csak a házasságkötésekor került kapcsolatba az evangélikus egyházzal – evangélikusként élt élete végéig. Nyelvtörténészként a tudományos munkásságom is szorosan kötődik a hithez; disszertációmat a protestáns erdélyi szótárírókról írtam.


Gryllus Vilmos

Miskolcon született 1922. augusztus 20-án, államalapító Szent István király ünnepén. Az ősi családi hagyományokhoz hűen ő is a mérnöki hivatást választotta: Budapesten az építészmérnöki karon szerzett diplomát. Feleségével, Éva nénivel ötvenhét esztendeje hű társai egymásnak. A 127. zsoltár képével élve Vilmos bácsi „tegezében” két mérnök diplomás, Kossuth-díjas művész fiúval és hat unokával büszkélkedhet, ha netán „szóváltásba keveredne a kapuban”. A Pesti Evangélikus Egyházzal való kapcsolata 1947-ben kezdődött, amikor az egyetemi énekkar feloszlatását követően új kórust keresett. Így lett a Lutheránia tagja. Tíz év elteltével, 1957-ben a gyülekezet presbiterévé választották. Egyházi szolgálatában meghatározó útravalóként tartja számon a testület beiktatásakor Ordass Lajos püspök Mt 5,13–16 alapján mondott igehirdetését: ti vagytok a föld sója..., a világ világossága..., a hegyen épült város... Két presbiteri cikluson keresztül volt az egyházközség jegyzője, két és fél cikluson át pedig – 1991-től a mai napig – a felügyelője. Építészmérnöki szakértelmét örömmel és fáradhatatlan szolgálatkészséggel kamatoztatta a gyülekezet otthonául szolgáló, Krausz János, Pollack Mihály és Hild József építészek munkáját őrző műemlék épületegyüttes gondozásában. A gyülekezet elnökségében nyitott szívű, a régi értékeket hűen őrző, ám az újra fiatalosan fogékony társa lelkészeinek. Személyében egyesül a próbákban érlelt bölcsesség és az életvidám derű.
    Az ember ritkán választhatja meg szabadon a vallását. Szüleim, nagyszüleim evangélikusok voltak; egyértelmű volt, hogy engem is evangélikusnak kereszteltek, illetve hogy ebben a szellemben neveltek. De én is ezt a vallást választanám, mert megadja mindazt, amire egy embernek szüksége van – még ha a saját harcát mindenkinek magának is kell megvívnia. A Gondviselő jól „osztotta be” az elfoglaltságaimat; pontosan kiszámolta, hogy mikor kell felügyelőnek lennem, hogy az egyháznak mikor van szüksége a szolgálatomra, és hogy építészmérnökként mikor tudok az egyház segítségére lenni.


Dr. Kéry Lajos

1937. december 27-én született Budapesten. Lelki otthonát a fasori gyülekezetben találta meg. Ebben a templomban konfirmált 1951-ben Kemény Lajos szolgálatával. Később a zuglói gyülekezet tagja lett, ahol nagy hatással voltak rá Scholz László igehirdetései. Orvosegyetemi tanulmányokat folytatott, majd 1962-ben a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájára került, ahol harmincöt évig megszakítás nélkül dolgozott. Innen osztályvezető főorvosként ment nyugdíjba. Jelenleg – nyugdíjasként – a Szent Rókus Kórház ortopédiáján és a BM Központi Kórház és Intézményei Városligeti fasori épületében lévő ortopédián rendel. 1971-től a fasori gyülekezet presbitere, majd másodfelügyelője. 2000-től a Pesti Egyházmegye felügyelőjeként fejtett ki áldásos tevékenységet. Szeretett fasori temploma megszépüléséért komoly anyagi áldozatot hozott: jelentős összeggel támogatta a legnagyobb harang elkészíttetését, valamint adakozott az oltártér új, márványlapos padlózatának elkészültéért is.
    Az evangélikus hithez fűződő viszonyom összefügg a családommal és a neveltetésemmel. Hitem alapja az, amit otthonról kaptam és hoztam. A fasori gimnáziumba jártam, a Kéry família több tagja is gyülekezeti tisztséget töltött be a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközségben. Édesapám temetésén is azt írattam a koszorúra: „A te erősséged az én erősségem is.” A hit számomra az élet minden területén fontos szerepet tölt be. Minden jelentős döntés előtt megkérdezem magamtól: „Mit tenne most Jézus?”


Lőrinczi András

Bajai lakos, családos, nyugdíjas. A Bajai Evangélikus Egyházközség egyik legidősebb, példás életű és meghatározó tagja. Ötven éven át szolgálta a megye legkisebb gyülekezetét, annak presbitériumát és mindenkori lelkészeit. Kezdetben a presbitérium tagjaként, majd gondnokként és pénztárosként működött. Hosszú szolgálati ideje alatt három lelkész laikus segítője volt. Gyülekezetében kitartó szorgalommal intézte az egyházfenntartási és pénzügyeket, mellette pedig aktívan részt vett a hitéletben. Közreműködött a templom és parókia három nagyobb renoválásában, tevőlegesen a kisebb tennivalók elvégzésében is. Mindkét feladatát lelkesen és hittel látta el. Rendszeres résztvevője volt a megyei és kerületi szinten szervezett missziói rendezvényeknek és konferenciáknak. A 2006. évi tisztújításkor gyülekezete ismét gondnoknak szavazta meg.
    Gyermek- és középiskolás korom is elválaszthatatlanul összefonódott az evangélikus egyházzal. Jártam vasárnapi iskolába, és ifjúkoromban is mindig ott voltam az istentiszteleteken. Kilencéves voltam, amikor evangélikus édesapám elhunyt, de a katolikus felekezethez tartozó édesanyám ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is vegyek részt az egyházközség mindennapi életében. Ez így is történt; miután visszatértem a katonaságból, presbiter lettem, majd gondnok. Az utóbbi tisztséget 1967 óta töltöm be. Szeretem a gyülekezetemet, ezt a kicsi, családias hangulatú, összetartó közösséget.


Dr. Németh Pál

1923-ban született Szekszárdon, Németh Gyula gyülekezetszervező és templomépítő evangélikus lelkész fiaként. A Garay János Gimnáziumban érettségizett, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jogi Karán szerzett diplomát 1947-ben. 1939-ben, tizenhat évesen állt be a szekszárdi evangélikus gyülekezet orgonista-kántori szolgálatába. Később szerepet vállalt a háborút követő időszakban a helyi hangversenyélet megindításában. Egyházzenei áhítatokat, a város közönségét is vonzó énekkari, kamara-zenekari, szólóhangszeres hangversenyeket szervezett, amelyeken orgonajátékkal működött közre, és vezényelt is. A zenebarátok számon tartották és kedvelték nevezetes orgonafélóráit. 1976-tól a Liszt Ferenc Társaság tagja. Az eltelt hatvanhét egyházi esztendőben a liturgikus rendhez illő zenedarabok előadásával kísérte Isten igéjének szolgálatát, gazdagította és gazdagítja a gyülekezet ünnepeit. Temetéseken énekkel, esküvőkön orgonakísérettel szolgál. Korábban rendszeresen tartott gyermek-bibliaórákat, segítője volt a felnőtt-bibliaköri és a kórházi istentiszteleti szolgálatoknak. Dr. Németh Pál – korát cáfoló frissességgel – ma is gyülekezetének hűséges, igényes zenei tudású orgonista-kántora.
    Papi családban nőttem fel, édesapám Szekszárd templomépítő lelkipásztora volt. Természetes volt számomra, hogy belenőjek az evangélikus közösségbe. Öten voltunk fiútestvérek, édesapám igyekezett bevonni minket – és általában a fiatalokat – a munkába. Sokat hallottunk Lutherről, egyre sűrűbben forgattuk a Bibliát. Az ébredés idején jutottam hitre; ez meghatározó élmény maradt a számomra. Szolgálatnak tekintettem a munkámat – jogtanácsosként mentem nyugdíjba –, és a gyülekezetben is örömmel láttam el évtizedeken keresztül a kántori teendőket.


Oravecz Mátyás

1921. július 7-én született egy medgyesegyházai tanyán Oravecz Mátyás és Bagyinka Zsófia első fiúgyermekeként. Ifjúkorától aktív tagja és szervezője a helyi KIE-nek, több ifjúsági órán hallgathatták igemagyarázatait Medgyesegyházán, Csorváson, Békéscsabán vagy Mezőmegyeren. óta aktív presbitere a gyülekezetnek; kezdetben jegyzőként, majd dr. Gubcsó András lelkész szolgálati idejének a kezdetétől hosszú éveken keresztül (2000-ig) – pár év kihagyással – felügyelőként szolgálta szeretett gyülekezetét, és munkálkodott előmenetelén. Lelkészválság idején (mely sajnos sokszor előfordult a gyülekezet történetében) rendszeresen végzett igei és bibliaórai szolgálatokat a hívek körében. Mindvégig méltó – és ha kellett – kritikus elnöktársa volt és maradt a mindenkori lelkésznek. 1965-ben készítette el a 2004-ben megjelent *Másvilág* című könyvének a kéziratát, amely az evangélikus egyház berkein belül kisarjadt „ágostonosok” életét mutatja be. Oravecz Mátyás ma a Medgyesegyházai Evangélikus Egyházközség tiszteletbeli felügyelője, fiai közül ketten tagjai a gyulai, illetve a medgyesegyházai presbitériumnak.
    Evangélikus családban születtem és nevelkedtem, de ha nem így lett volna, akkor is ehhez a felekezethez szerettem volna tartozni, annyira megragadott a tanítás tisztasága, egyszerűsége. Szeretek evangélikus lenni. Nagyra becsülöm Luther munkásságát. Hitem velejárója, hogy naponta olvasom a Bibliát, és rendszeresen imádkozom, mert Istennek tetsző életet akarok élni.


Pintér Győző

Budapesten, közelebbről mai lakóhelyén, a Ferencvárosban született 1932. október 18-án. Elemibe a Deák térre járt, majd az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. A humán és a reál tantárgyak iránt egyaránt nagy volt benne az érdeklődés, végül a Műegyetem építészeti karára jelentkezett. Fél évszázaddal ezelőtt, 1956-ban szerezte meg diplomáját; ez nyugalomba vonulásáig kijelölte számára a világi pályáját. Élete igazi sorsfordító esztendejének azonban megtérése évét, 1947-et tekinti. Attól kezdve lényegében folyamatosan végez valamilyen egyházi szolgálatot. Több cikluson keresztül volt presbiter, gyülekezeti felügyelő, egyházmegyei felügyelő, de szervezett konferenciákat, vezetett bibliaköröket, készített hittankönyv-illusztrációt és – főként a gyermekmunkához – különböző szemléltető segédanyagokat. Számára természetes, hogy szükség esetén mérnöki szakértelmét is egyháza szolgálatába állítsa, mint ahogyan az is, hogy ezt mindenkor Ura iránti hálából, ellenszolgáltatás nélkül tegye. Számos egyházi épület tervezője, jelenleg elnöke a Magyarországi Evangélikus Egyház Építészeti és Egyházművészeti Bizottságának. Évek óta tanít egyháztörténetet az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért bibliaiskolájában, és több gyülekezetben igehirdetőként is szolgált, illetve szolgál. Nős, három gyermeke és hat unokája van.
    Isten kezében az evangélikus egyház volt az az eszköz, amely Jézushoz vezetett. Mi, magyarországi evangélikusok nem nevezzük magunkat lutheránusoknak, mégis úgy érzem, Luther tanítása, magatartása és ezek máig tartó hatása az, ami megkülönböztet bennünket a többi felekezettől. Ez a hit lényegére figyelő, de nem mindent rendszerező, dogmatizáló tanítás teszi lehetővé, hogy az adiaforon kérdésekben szabadon dönthessünk, és ezzel sok, Krisztusban „másként hívővel” testvéri kapcsolatba kerülhessünk.


Sándor Miklósné

1931-ben született Kecskeméten, 1986-ban lett presbiter. A közgazdaságtan területén belül a számvevőszéki területhez ért a legjobban. A Kecskeméti Evangélikus Egyházközség gazdasági vezetője, valamint a Bács-Kiskun Egyházmegye pénztárosa. Otthonról hozott egyházszeretete életbölcsességgel, továbbá a számszaki kérdésekben való nagy felkészültséggel egészül ki. Sándor Miklósné egyháza javára és Isten dicsőségére végezte és végzi munkáját. Emberismerete, gondoskodó szeretete meghatározó és példaértékű mindannyiunk számára.
    Édesanyám révén lettem evangélikus. Hitoktatóm és lelkészeim útmutatása alapján ébredtem rá arra, hogy az ember életében az a legfontosabb, hogy elfogadják, szeressék, és legyen feladata. Itt mindez megvan. Életcélom, hogy segíteni tudjak másoknak. Nem csak gazdasági vonatkozású tanácsaimmal tudok az egyház javára lenni: az Idősek Napközi Otthonában végzett szolgálat lehetőséget ad a gyülekezetünk idősebb tagjaival való találkozásra.


Dr. Simor Ferenc

1932. november 1-jén született Siklóson. Egyetemi tanulmányait 1956-ban fejezte be Budapesten, az Állatorvos-tudományi Egyetemen. Mint állatorvos a Baranya megyei Homorúdon, Babarcon, Bólyban, majd Siklóson tevékenykedett. Huszonkilenc éven át járási főállatorvos, huszonöt éven át a Baranya megyei állat-egészségügyi állomás igazságügyi szakértője, majd etikai bizottságának elnöke volt. Az Antall-kormány idején a Földművelésügyi Minisztérium állat-egészségügyi főosztályvezetője. Később négy éven át a Siklósi Polgármesteri Hivatal alpolgármestere. Sokoldalú ember. A Siklósi Vár- és Múzeumbaráti Kör elnöke, az Országos Honismereti Szövetség elnökségének tagja. Dr. Simor Ferenc több évtizeden át a Mohács–Magyarbóly–Siklósi Társult Evangélikus Egyházközség példás hűséggel szolgáló összgyülekezeti felügyelője, ezen belül a siklósi gyülekezetben külön is felügyelő és kántor. 1968 óta a Déli Evangélikus Egyházkerület presbitere (több cikluson át), egyházmegyei presbiter is. Városáért, egyházáért, gyülekezetéért fáradhatatlan szeretettel munkálkodó, nemes ügyeket szolgáló, evangéliumi lelkületű ember.
    Kezdettől fogva természetes volt, hogy az evangélikus egyházhoz tartozzam, hiszen evangélikus családba születtem. A familiáris háttérnek, az otthon látott példának és fél évszázada hűséges társamnak köszönhetem, hogy hívő és evangélikus maradhattam, meg tudtam vallani a hitemet, nem inogtam meg az eltelt évek során. Szent Ágoston azt mondja: „Egy Isten van, de a hozzá vezető utak különbözőek.” Én az evangélikus egyházban találtam rá az Úrra és a siklósi gyülekezetben a lelki otthonra.


Tóth Lenke

Egész életében meghatározó evangélikus hite. 1919. május 22-én született Szentetornyán. Apja *Tóth László* tanító, édesanyja *Démusz Teréz*. Édesapja 1922-ben az orosházi evangélikus gyülekezet kántortanítója lett, 1925-ben Tóth Lenke is a helyi egyházközség iskolájában kezdte meg tanulmányait. A polgári iskola elvégzése után a szarvasi evangélikus Luther Tanítónőképző Intézetbe iratkozott be. Hite elmélyült, szorgalmasan készült a rá váró feladatokra. 1939-től 1943-ig az orosházi egyházközség Katona utcai iskolájában helyettes tanítóként első és második osztályos gyermekeket nevelt. Ekkor úgy érezte, elhívása van a diakonisszai pályára, és Győrbe ment az anyaházba. Ott élte át a háború éveit, kisgyermekeket tanított, betegeket ápolt, lelkigondozást végzett 1952-ig, az anyaház megszüntetéséig. Néhány évig Téten szolgált mint kántor és bibliakör-vezető. 1955-ben hazatért Orosházára édesapja mellé segédkántornak. A legnehezebb időkben is járta a várost, gyűjtötte az egyházi hozzájárulásokat, vezette a gyermekbibliakört. Évekig a gyülekezet jegyzője, illetve énekkari tag volt, segített az egyházközség adminisztrációjában. Jelenleg is aktív tagja a diakóniai csoportnak, életének elmaradhatatlan része a napi bibliaolvasás.
    Szeretem ezt a közösséget, ezeket az Istenben és Jézus Krisztusban hívő embereket. Édesapám kántortanító volt, így ebbe a közösségbe születtem bele. Később Isten elhívására, aki egy Orosházán szolgáló győri diakonissza nővér példáján keresztül mutatta meg nekem az utat, a győri anyaház diakonisszája lettem. Az anyaház megszűnése után visszajöttem Orosházára, és amiben csak tudtam, segítettem a gyülekezetet. Most, nyolcvanhét évesen már nincs elég erőm a látogatásokhoz. Isten ehelyett azt a szolgálatot bízta rám, hogy igés lapokat készítsek. Különleges alkalmakkor, ünnepi istentiszteleteken osztogatom őket a híveknek. Ezenkívül leveleket írok a gyülekezet tagjainak, így próbálom erősíteni a hitüket.


Valach Ilona

1927. szeptember 16-án született Békéscsabán Valach György és Kokavecz Judit gyermekeként. Istenben való hite az egyházi szolgálat útjára indította. Az 1952-53-as tanévben tanult kántorizálni az Üllői úton. 1954-től a gyermek- és a szombat esti istentiszteleteken szolgál, majd 1956. november 1-jétől napjainkig (azaz ötven éve folyamatosan) a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség hivatalos kántora. Kántori szolgálata mellett 1961-től a helyi gyülekezet adminisztrátora, majd 1967. január 1-jétől 1997. december 31-ig pénztárosa volt. Munkáját a mai napig kitartó hűséggel és példamutató pontossággal végzi, tudásával mindig segítve a lelkészeket és a gyülekezet szolgálattevőit. Istentől kapott erővel végezte minden szolgálatát, a vészterhes időkben sem mulasztva el egyetlen alkalmat sem, és Isten iránti hálával játszik ma is szeretett gyülekezetében az istentiszteleteken.
    Mit jelent számomra evangélikusnak lenni? Mindent. Az életet. Ebben a hitben nőttem fel. Egyszerű szülők gyermeke vagyok, akik evangélikus iskolába járattak. Hat évig voltam a békéscsabai gyülekezet adminisztrátora, harmincegy esztendeig pénztárosa. Isten mindig a tenyerén hordott. Ebben az egyházban hallgathattam a tiszta evangéliumot; a lelkészek igehirdetéseiből hétről hétre mindig erőt kaptam a továbblépéshez, valahányszor hullámvölgybe, nehéz helyzetbe kerültem.