Dél csillagai – A Déli Egyházkerület díjazottai 2009-ben

Az egyházkerület hűségérmesei

Drobina Ferencné †

Drobina Ferencné, Suba Mária 1923. június 4-én született Csengődön, Suba György és Kurucz Zsuzsanna, hithű evangélikus szülők elsőszülött gyermekeként. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, itt ment férjhez és azóta is itt él. Házasságukból két leánygyermek született: Klára ma a szegedi gyülekezet aktív tagja, volt presbitere, Erzsébet lánya pedig evangélikus lelkész Surdon. Összesen öt unokája és két dédunokája van. Férje halála óta egyedül él.
    Az önállóvá lett csengődi gyülekezet első lelkészének, Bándi Istvánnak a kérésére mintegy 12 évesen kezdett segíteni a lelkészcsaládnak a háztartási munkákban. E szolgálaton keresztül került közelebb a gyülekezeti élethez és legfőképpen Istenhez. Évekkel később Zoltán László lelkész kérte fel – felismerve képességeit – gyermek-istentiszteletek és bibliakör vezetésére. Hitéletére nagy hatással voltak a piliscsabai konferenciák, ahol Isten igéjén keresztül biztatást és megerősítést kapott: „Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted.!” (1Kir 19,8)
    A pártállami időszakban értette meg, hogy mit is jelent számára az „erő felett való út”: feljelentették illegális hitoktatásért. Még ma is mélyen él benne annak a napnak az emléke, amikor felsőbb utasításra el kellett küldenie a gyermekeket a hittanóráról, és ők zokogva mentek haza. A templomépítés munkálataiban szívvel-lélekkel, és minden erejével vett részt.
    Mindig azt a munkát, illetve szolgálatot végezte, amire éppen szükség volt a gyülekezetben. Évtizedeken át pénztáros volt, de harangozott, templomot takarított, és ha kellett, a lelkészeket is helyettesítette. Sok minden őrzi a templomban is keze nyomát, áldozatkészségét.
    1995-ben, életkora és egészségi állapota miatt, szolgálatát – a rá jellemző szeretettel – fiatalabbaknak adta át, de ma is példakép az egész gyülekezet számára. Bár több Mária nevű tagja is van az egyházközségnek, ő lett mindenki „Mariska nénije”.
    Drobina Ferencné vezérlő elve legkifejezőbben a tőle tanult alábbi idézetben összegezhető: „Jézus mondja: Mi az nekem, rajtad segíteni? Csak a szó hiányzik...”


Horváth Miklós

Horváth Miklós 1932. november 28-án született, a pestszentlőrinci evangélikus templom felszentelésének évében. Lelki fejlődését a gyülekezetszervező és templomépítő Sokoray Károly lelkész alapozta meg. 1945-ben beiratkozott a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, egy évvel később pedig Ordass Lajos püspök és Keken András lelkész vezetésével konfirmált a Deák téri gyülekezetben. Gimnazistaként a fasori ifjúsági kör életébe kapcsolódott be, ekkor mélyült el a Biblia ismeretében. Egy gyenesdiási konferencián Ferenczy Zoltán igehirdetéseinek hatására jutott élő hitre; ezt követően a konferenciák lelkes látogatója lett. Érettségi után az ELTE fizikus szakán szerzett oklevelet, majd a Magyar Televízió műszaki munkatársaként dolgozott 1999-ig. Tizenhét éven keresztül a fejlesztésekért felelős igazgatóhelyettesi munkakörben tevékenykedett. Munkáját 1993-ban a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjével ismerték el.
    A pestszentlőrinci gyülekezetben Havasi Kálmán lelkész szolgálatának idején presbiteri, illetve felügyelői tisztséget vállalt. Ebben az időben történt meg a templom renoválása, műszaki felújítása, az új parókia és a vendégház felépítése. Felügyelőként sokat tett azért, hogy a gyülekezeti gyermek- és ifjúsági munka megfelelő feltételek mellet folyhasson, szükség esetén bibliaórák megtartásával is részt vállalt a szolgálatban. A közegyházi életben is aktívan vett részt: 1998-tól egy cikluson át tagja volt a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatótanácsának, 2000-től pedig a Pesti Egyházmegye másodfelügyelőjeként tevékenykedett. Az egyházi sajtóban megjelent írásaival a hitélet tisztulásáért szállt síkra.
    Horváth Miklós gyülekezeti és közegyházi munkásságát széles látókörű gondolkodás, a Krisztushoz való töretlen hűség és a cselekvés fáradhatatlansága jellemezte. Bár 2008-ban, 75 évesen átadta a felügyelői tisztséget, mind a mai napig tevékenyen részt vesz a gyülekezet és az egyház építésében.


Janecskó János

Janecskó János Csanádalbertiben született 1927-ben. Elemi iskoláját szülőfalujában, polgári iskoláit Tótkomlóson végezte. Tanítóképzőbe Kiskunfélegyházára járt. 1947-ben mint helyettes kántor-tanító Tótkomlóson kezdte pedagógiai pályafutását. Telekgerendáson tanárként dolgozik, majd az önálló községgé vált település iskolájának igazgatói tisztségét tölti be. Általános tanulmányi felügyelői feladatokat lát el, majd 1956-tól az eleki általános iskola igazgatójává nevezik ki. Ezen a településen alapítja meg az ország első tanyasi kollégiumát. 1965-ben Eleken elkezdi szervezni a helyi gimnáziumot. 1976-tól nyugdíjba vonulásáig a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola igazgatója.
    Kollégái és diákjai tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá, humánus, tisztességes és becsületes tanárként és vezetőként tartják számon. A nehéz történelmi időszakban is kitartott hite mellett és így válhatott munkája áldássá a körülötte élők számára. Nyolc éven keresztül – az akkori kántor halálától felesége haláláig – a gyulai gyülekezet kántora volt. Két lánya, és két unokája van. Gyulán élő lánya és unokái is aktív tagjai a gyülekezetnek. Három cikluson keresztül a gyülekezet presbitereként szolgált, jelenleg az egyházközség tiszteletbeli presbitere. 2007-ben Gyula város önkormányzata a település díszpolgárává választotta.
    Az elmúlt években, amióta egészségi állapota megjavult élete stációinak monográfiáját írta meg, nem hallgatva el az „átkos korszak” pusztító hatásait sem. Munkássága főművének a Békés megyei evangélikusok életét bemutató munkáját tekinti.


Meng Jánosné

Meng Jánosné Schwarz Katalin 1921. május 13-án született Ráckozáron. Három testvérével együtt itt is nőtt fel. 1933-ban negyvenhét társával együtt konfirmált, 1938. február 17-én házasságot kötött Meng Jánossal. Egy fiúgyermekük született, aki alig töltötte be harmadik életévét, amikor a fiatal édesanyát „málenkij robotra” vitték a Szovjetunióba: Groznijban és az Uralban végzett munkaszolgálatot. A megalázó, éhezéssel és kemény fizikai terheléssel járó időszakban is mindig magánál tartotta az Újtestamentumot és a Zsoltárokat tartalmazó kis könyvecskéjét. Saját bevallása szerint Isten vigasztaló szava segített túlélnie a megpróbáltatásokat. 1948. július 26-án érkezett haza. Távollétében gyermekét férjének szülei nevelték, mivel az édesapa is hadifogságba került, és csak 1950-ben térhetett vissza családjához.
    Gyermekük súlyos betegsége miatt kezdett dolgozni, hogy a szanatóriumot és az orvosi kezeléseket ki tudják fizetni. Kőművesek mellett volt „zulager”, majd kitanulta a villamossági szakmát, és Komlón dolgozott. Anyósát ápolta betegsége idején, 1965-ben megszületett unokájukat öt hónapos korától férjével együtt ő nevelte.
    Férjét, aki tizenhárom éven át volt gondnoka a gyülekezetnek, munkájában is mindig segítette és támogatta. Ilyen módon maga is igazi bizonyságtevője, missziót végző tagja lett a gyülekezetnek. Gyermekkorából hozott zeneszeretetét és énektudását ma is kamatoztatja a gyülekezet kis kórusában, fiatalokat megszégyenítő módon támogatja gyülekezetét lelki és anyagi értelemben egyaránt. Hatvanévesen azért tanult meg harmóniumozni, hogy az istentiszteletek liturgikus énekeit kísérni tudja. Munkaszeretetét és aktivitását betegségei ellenére mind a mai napig megőrizte. Férjét – akit betegségében is odaadóan gondozott és ápolt – 1994 augusztusában veszítette el. Hálát ad azért, hogy ötvenhat évig kitartottak egymás mellett jóban-rosszban, egyek voltak az Istenbe vetett hitben és a munkában, közösen nevelték fel az unokát, és örülhettek két dédunokájuknak.
    Meng Jánosné életét ma is a zsoltáros imádsága vezeti: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.”(Zsolt. 37, 5.)


Régi Zoltánné

Régi Zoltánné Láhm Zsuzsannna 1949-ben született Pakson. Két felnőtt fiú édesanyja, egy tizenhárom éves fiúgyermek nagymamája. Evangélikus családban nevelkedett, és mivel gyermekkorában a templom mellett laktak, szülei természetes módon és rendszeresen segítették a gyülekezeti élet szervezését. Ezt a szolgálatot később ő maga is magáénak érezte és hűségesen végezte.
    Tizenöt éve dolgozik az egyházközségnél munkatársként és segítőként. A pénztárosi teendők elvégzése mellett sok más feladatot is elvállal: ha éppen arra van szükség, kicseréli az oltárterítőt vagy kitakarítja a gyülekezeti helyiségeket. A gyülekezet tulajdonában és kezelésében lévő egyházi temető adminisztrációját és nyilvántartását vezeti. A gyülekezet tagjait – amennyiben kérik – személyesen keresi fel otthonaikban a befizetendő egyházfenntartói járulék vagy adomány átvétele céljából.
    2006-tól, mióta a paksi gyülekezet esperesi székhely lett, egyházmegyei pénztáros, illetve tagja a megyei számvevőszéknek. Az esperes távollétében hivatali ügyeletet vállal, szükség esetén megtartja a gyermekalkalmakat. Rendszeres látogatója az istentiszteleteknek, hűséges segítőként vesz részt bibliaórákon, szeretetvendégségeken és egyéb gyülekezeti rendezvényeken.
    Gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamot végzett Piliscsabán, hogy az idősek gondozásában szakszerű segítséget nyújthasson lelkészének. Az idősek otthonában havonta tartott istentiszteleteken rendszeresen részt vesz, az intézmény lakóival elbeszélgetve pótolhatatlan segítő szolgálatot végez. Neve a városban sokak számára egybeforrt a paksi gyülekezettel és az evangélikus egyházzal.


Dr. Sárkány Angyal

Dr. Tóth Györgyné dr. Sárkány Angyal 1928. augusztus 12-én született Budapesten, de szinte azonnal Szarvasra került, és itt nevelkedett egyetlen gyermekként lelkileg kiegyensúlyozott, szeretetteli családi közösségben. Hatéves korától részesült hitoktatásban. Középiskolai tanulmányait a helyi Evangélikus Vajda Péter Gimnáziumban végezte. 1946 szeptemberében a sikeres érettségi vizsga után a Szegedi Orvostudományi Egyetemen hallgatója lett, ahol 1952-ben diplomázott.
    Időközben 1951. május 31-én házasságot kötött Tóth György szigorló orvostanhallgatóval. 55 éven át volt társa, segítője, megértő támasza férjének, négy gyermekük édesapjának.
    1952-től 1954-ig a Szeged-Rókusi Kórház gyakornoka, majd a Szegedi Textilművek üzemi orvosa lett. Tíz év után hazahívták szülőföldjére, és húsz éven át Örménykút és Kardos községek körzeti orvosaként dolgozott. Csodálni való hűséggel látta el az akkor még óriási tanyavilággal rendelkező körzet lakosságát, és lett mindenki „Angyalkája”, „Angyalka nénije”. Munka és család mellett tovább képezte magát, és többirányú szakorvosi vizsgát tett. 1984-ben történt nyugdíjazása után elvállalta a város ügyeleti szolgálatának ellátását.
    A nehéz időben is Isten igéjéből merített erőt: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell!” (Jel 2,10) Férjét 2006-ban elveszítette, ma gyermekei és unokái körében próbák között bár, de békességben telnek az özvegység évei is.
    Sohasem maradt számára csupán tananyag a hittanórákon hallott tanítás. A középiskolás években a KIE helyi csoportjának aktív tagja lett. Részt vett a Szarvason szolgáló Túrmezei Erzsébet által vezetett bibliai közösségben, majd az egyetemi évek alatt a Szegedi Luther Szövetség munkájába kapcsolódott be. 1984-ben beköltözve Szarvasra a Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközség aktív tagja, majd presbitere lett. Munkatársként dolgozott az Evangélikus Iszákosmentő Szolgálatnál. Az ószőlői-középhalmi volt tanyai iskola missziói, konferenciai központtá alakításában fáradhatatlanul tevékenykedett. Azóta orvosok, lelkészek, pedagógusok segítségével ugyanitt végzi a szenvedélybetegek gyógyítását. Aktív tagja a Kék Kereszt mozgalomnak.


Tószegi Gyuláné

Tószegi Gyuláné Hudák Erzsébet Pitvaroson született 1930. május 27-én. Itt keresztelték és itt is konfirmált. Az egyházhoz való kapcsolatát inspektor édesapjától és presbiter nagyapjától örökölte, bátyja is kántortanító volt.
    1960-tól a termelőszövetkezet tagja lett, közben elvégezte a mezőgazdasági technikumot és a könyvelői szakot. Nyugdíjba vonulásáig a téesz irodájában dolgozott.
    A szlovák hagyományok őrzője az egyházban és a társadalomban egyaránt. A '60-as években kezdte gyűjteni a régi pitvarosi használati tárgyakat, bútorokat. Így jött létre házában a pitvarosi szlovák tisztaszoba-, konyha- és kamra-részlet, mely mint hagyományos szlovák magángyűjtemény egyedülálló az országban. 25 éve a helybeli Szlovák Klub vezetője. Kirándulásokat szervez, szlovákiai ismerősökkel, barátokkal, rokonokkal tart kapcsolatot.
    A Tótkomlósi Evangélikus Szeretetotthon Igazgatótanácsának megalakulása óta tagja. A '90-es évektől koncentráltan kapcsolódott be a gyülekezeti életbe. Több mint húsz éve felügyelője a Pitvarosi Evangélikus Egyházközségnek. Szívügyének tekinti az igen rossz állapotban lévő templom rendbehozatalát. Ebben az ügyben, segítséget kérve, kiterjedt levelezést folytatott a Déli Egyházkerület püspökével, felügyelőjével, espereseivel. a szlovákiai pozsonyi püspökséggel, még a LVSZ egyik kanadai és amerikai püspökével is, akiket otthonában látott vendégül.
    A gyülekezetért, az egyházért és a templomért, fáradtságot nem ismerve munkálkodik.

Tessedik-díjasok

Győri János Sámuel, az év lelkésze

Győri János Sámuel 1950. augusztus 29-én született Nagytarcsán Győri János és Gáncs Mária harmadik gyermekeként. Teológiai látását, kreativitását és a lelki ébredés és ébresztés iránti fogékonyságát édesapa, illetve közvetve a nagyapa, Gáncs Aladár, hiteles életpéldájából merítette.
    1965-ben megszervezi a Hermons együttest, Magyarország első keresztyén könnyűzenei csoportját. A fóti Kántorképző Intézetben oklevelet szerzett. Ebben a közösségben adta át szívét az Úr Jézusnak 1967 augusztusában. Bár eredetileg természettudományi pályára készült, végül mégis a teológia mellett döntött.
    A nagytarcsai ifjúsági kör vezetése mellett sok gyülekezetben tartott hitébresztő koncerteket a Hermons együttessel. A hazai evangélikus könnyűzene megteremtőinek egyike. Munkásságát három oratóriuma és országszerte ismert és kedvelt dalai fémjelzik.
    Teológiai tanulmányait befejezve a kiskőrösi gyülekezetbe kerül segédlelkészi szolgálatra Itt ismerkedett meg feleségével, Opauszki Mária Mártával. Négy gyermekük született. 1975-ben Békéscsabára került, ahol Mekis Ádám esperes karolta fel a megfigyelések alatt álló segédlelkészt.
    Első önálló szolgálati helye 1981-től 1991-ig Ősagárd – Felsőpetény – Nógrád. A mozgalmas szolgálatok mellett mindhárom helyen vezethette az imaterem és parókia építését. Ősagárdon évente három ifjúsági találkozót szervezett. Itt indult be a filmes szemináriumok sorozata, és az első ökumenikus könnyűzenei találkozót követően a Jubál fesztivál. 1988-ban tudományos tanulmányt készít az egyházi szemléltetés bibliai, teológiai, egyháztörténeti alapjairól, majd megszervezi a Zákeus Média Centrumot (ZMC). 1991-ben a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség választja lelkészének. Azóta a ZMC igazgatója, a Protestáns Média Alapítvány titkára.
    Szolgálatának vezérigéje: „Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.” (Lk 17,10; Károli-ford.)


Jantos Istvánné, az év pedagógusa

Jantos Istvánné az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett 1967-ben, majd a szarvasi óvónőképző főiskolán szerzett pedagógus oklevelet. Hat évig óvónőként dolgozott. Közben munka mellett ének szakos diplomát szerzett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 1976-tól két külterületi általános iskolákban ének szakos tanárként dolgozott. A Kodály-módszer szerint tanítva igyekezett megszerettetni az éneklést és a népdalt a gyermekekkel. 1982-től tíz éven át a szentetornyai iskola igazgatóhelyettese volt. Mindkét iskolában szívügyének tekintette a hátrányokkal küzdő gyermekek gondozását. 1992-ben, több mint negyven évi szünet után Orosházán is folytatódott a 250 éves hagyományokkal rendelkező evangélikus iskolai munka. Iskolavezetőnek az orosházi gyülekezethez sok szállal kötődő Jantos Istvánnét választotta a település önkormányzata. Új megbizatásával összefüggésben előbb közoktatási vezetőként tanult eredményesen, és kapott diplomát, majd Debrecenben pedagógia szakon szerzett egyetemi végzettséget.
    Jantos Istvánné vezetőként irányította az iskola külső-belső megújulását, az építkezést fizikai és lelki értelemben egyaránt. A tanulók negyed része hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű. Az igazgatónő pedagógiai hitvallása ezeknek a gyermekeknek biztosítani az egyenlő esélyeket, segíteni a felzárkózásukat, továbbtanulásukat.
    Igazgatói, nevelői munkáját szolgálatnak, elhívásnak tekinti. Jézus tanításának továbbadása a saját és az általa vezetett iskola legfőbb nevelési célkitűzése. Nyugdíjba vonulása szép, eredményes és áldott szakmai életutat zár le, melynek jutalma tanítványai és munkatársai szeretete.
    Jantos Istvánné munkásságát az Országos Evangélikus Egyház Péterfy Sándor oktatási díjjal ismerte el, melyet 2003 őszén vehetett át. 2008-ban Orosháza Város Önkormányzata a város oktatásügyében, kulturális életében szerzett érdemeit az „Orosháza városért” kitüntetés adományozásával köszönte meg.


Bakay Péter, az év diakónusa

Bakay Péter 1958. november 20-án született Kecskeméten. Itt érettségizett a piarista gimnáziumban. Paptanárainak lelki hatása a mai napig elkíséri. Teológiai tanulmányainak befejezése után 1983 júniusában evangélikus lelkész lett, a békéscsabai gyülekezetben hat éven keresztül szolgált segédlelkészként. Ekkor családi életében bekövetkezett törés miatt befejezte gyülekezeti lelkészi szolgálatát. Másfél évig Békéscsabán fogyatékosotthonban dolgozott, majd három évig az ottani családsegítőben. E munkakörében feladata volt a békéscsabai hajléktalanszálló életre hívása. A gyülekezetben segédlelkészi státusának megszűnése után is tovább folytatta a fiatalok közti munkát, ő maradt az ifjúsági bibliaóra vezetője. Szeverényi Mihállyal együtt tizenkét éven át a csabai KIE-csoportot vezette. 1994-től 2003-ig a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban hittantanárként és művelődésszervezőként dolgozott.
    2003 őszétől egy éven át a gyimesi csángó pásztorok között élt kisbojtárként. Ez az időszak életét sok tekintetben gazdagította. A Gyimesekből hazatérve újságkihordóként és bádogos segédmunkásként kereste kenyerét, míg rá nem talált mostani feladata, ami találkozott szíve régi, titkos vágyával is.
    2005 decemberétől Sárszentlőrincen az evangélikus gyülekezet és a gyülekezet által létrehozott Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány keretében végez a faluban és a környéken cigányok között sokrétű munkát. Több helyszínen tart cigány-bibliaórát heti rendszerességgel, nehezen tanuló és hátránnyal küzdő gyerekek számára tanulást segítő, hitébresztő, közösségi élményeket nyújtó foglalkozásokat szervez. Nyári táborokat, bibliaiskolát, ételbemutató napot tart gyerekeknek és felnőtteknek. Személyes kapcsolatokat létesít, igyekszik újra és újra felkeresni a faluban lakó cigány családokat, lehetőség szerint alkalmi megsegítésükre forrást keres.
    A gyülekezet régi vágyát, hogy a településen, gyülekezetben a cigányok és nem cigányok egymást megbecsülve, egymásból gazdagodva, testvérként élhessenek, Bakay Péter munkálkodása jelentősen előremozdította.
    Időközben megbízást kapott az országos egyháztól, hogy mint cigánymissziós referens egyházunkban nagyobb színtéren is ismertesse és koordinálja a cigányok között folytatott munkát.

Prónay Sándor-emlékplakett

Koszorús Oszkár

íem>Koszorús Oszkár Orosházán született 1942-ben. Szentetornyán végezte az általános iskolát, 1954-ben konfirmált. Édesapját 1956-ban Orosházára hívták meg lelkésznek, közel negyedszázadig esperesi tisztséget is betöltött.
    A helyi Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett 1960-ban, majd Szegeden könyvtáros-képzőt végzett, illetve Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett könyvtárosi oklevelet. 1971-ig Orosházán könyvtáros, ezt követően húsz esztendeig könyvesboltvezető, 1992-től jelenleg is magánkönyvesboltja van.
    Evangélikus hitét gyermekkorától folyamatosan gyakorolja, rendszeres templomba járó volt egész életében, fiatal korától egyházi tisztségviselő. 1969-től orosházi, 1983-tól egyházmegyei presbiter, 1989-től nem lelkészi jegyző, 1993-tól főjegyző, 1999-től egyházmegyei felügyelő.
    Vállalt tisztségét hűségesen betöltve figyelemmel kíséri az egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek életét, az óvodák, iskolák, diakóniai intézmények munkáját, legjobb tudása szerint őrködik az evangélikus közösségek belső békéje felett.
    Az utóbbi négy évtizedben körülbelül kétszáz helyi egyháztörténeti írása látott napvilágot, a 16. évfolyamában járó Orosházi Harangszó állandó munkatársa. 1998-tól 2001-ig zsinati küldött volt, jelenleg tagja az orosházi Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Szarvas-Ótemplomi Szeretetszolgálat igazgatótanácsának és az Országos Gyűjteményi Tanácsnak.
    Felesége, Kovács Hajnalka szintén presbiter, az egyházközség jegyzője, a nyugdíjas egyesület vezetője, mint óvodapedagógusként az orosházi evangélikus óvodából ment nyugdíjba. Nagyobbik lánya, Gavallérné Koszorús Éva szintén az óvodában dolgozik, három unokája járt, illetve jár a helyi evangélikus iskolába.
    Munkájának vezérfonala: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14).

Ordass Lajos-emlékplakett

Ferenczy Zoltán

Ferenczy Zoltán 1919. december 17-én született Mezőberényben. Családja és gyülekezete körében lelkileg mély benyomások érték, ezért már gyermekkorában elhatározta, hogy lelkészi pályára készül. A Fasori Evangélikus Gimnázium diákjaként nagy hatással volt rá vallástanára, Sólyom Jenő. Gimnáziumi évei alatt a Magyar Evangéliumi Diákszövetség táboraiban tölti a nyarakat Tahiban. Ebben az időben vált mindennapi olvasmányává a Biblia.
    A soproni teológiai fakultáson 1938-ban kezdte meg tanulmányait. Raffay Sándor püspök szentelte lelkésszé 1942-ben. Segédlelkész volt Cegléden, Budavárban, Kelenföldön, és a Fébé Diakonissza Egyesületben. Többek között Sréter Ferenc, Danhauser László, Ordass Lajos és Scholz László voltak a principálisai, akiknek a hatása egész életében elkísérte. 1948-49-ben Svédországban ösztöndíjasként tanulmányozhatta a skandináv teológiát. Hazatérve újra több gyülekezetben segédlelkész, majd Rákoskeresztúrra kerül, ahol másodlelkészi szolgálatot végez a rákoshegyi filiában egészen 1986-ban történt nyugdíjba vonulásáig.
    Szinte nincs olyan munkaága egyházunknak, amelyben ne tevékenykedett volna. A Vasárnapi iskolai vezető című lap társszerkesztője, a Fébé igazgatótanácsának tagja, az Iszákosmentő Szolgálat elnöke, a fóti kántorképzőben és a népfőiskolán tart előadásokat. 1958-ban kiadja az Új szív című konfirmációs kátét, mellyel első díjat nyert az országos pályázaton. Részt vett az énekeskönyv és az Agenda szerkesztésében. Lelkészi szolgálatában mindvégig hűséges társa volt felesége, Fazekas Erzsébet, akivel 1952-ben kötött házasságot. Három gyermekük született, mindegyikük teológiát végzett.
    Nyugdíjas éveiben sem tétlen. Fokozatosan romló látása ellenére több száz oldalon írja meg visszaemlékezéseit. Miután már nem mozdulhat ki lakásáról, Marschalkó Gyula közreműködésével megszervezik a nyugdíjas lelkészek levelező imakörét.
    Legkedvesebb igéje egyben hálaadás Istentől megáldott szolgáló életéért: „Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!” (Ef 3,20-21; Károli ford.)


Trajtler Gábor

Trajtler Gábor 1929-ben született. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban tett érettségi vizsgát, majd 1952-ben szerzett lelkészi oklevelet. 1976-ig állt gyülekezeti lelkészi szolgálatban Cinkotán, majd a Deák téren.
    A zenei szakiskolában zeneszerzést tanult, majd a zeneakadémián az orgona szakot végezte el. 1959-ben Zalánfy Aladár utódjaként a Deák téri templom orgonistájának hívták. Idén ötven éve megkezdett szolgálatát az „ország templomában” máig végzi. 1985 óta szervezi a főváros zeneéletének immár szerves részévé vált Deák téri orgonazenés áhítatsorozatot.
    1976-ban országos zeneigazgatói megbízást kapott. Nevéhez fűződik az Evangélikus Énekeskönyv szerkesztése. Részt vett az 1986-os Agenda és a 2007-es Evangélikus istentisztelet – Liturgikus Könyv szerkesztésében. 2008-ig végezte egyházunk orgonáinak szakfelügyeletét. Vezető szerepet játszott az evangélikus kántorképzés megszervezésében. A rendszeres oktatás mellett 1994-ig igazgatta a Kántorképző Intézetet. 1967-től 2004-ig tanított az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Munkájának gyümölcse az egyházzenei tanszék 1992-es megalakulása.
    Trajtler Gábor itthon és külföldön nagyra becsült orgonaművész. Több alkalommal játszotta Bach legnagyobb szabású sorozatait, és több kortárs kompozíció bemutatása is a nevéhez fűződik. Határainkon túli koncertjeivel, többek között Németországban, Finnországban, Svájcban vagy Romániában a magyar kultúra külföldi megismertetését is szolgálja. Játéka szólistaként és Lutheránia énekkar kísérőjeként is több lemez- és egy DVD-felvételen hallható.
    Trajtler Gábor elismert orgonaszakértő is. Negyvenöt orgona épült tervei szerint. Orgonaismeret című jegyzete az Evangélikus Hittudományi Egyetem mellett az orgonista- egyházzenész- és hangszerész-képzésben is tananyag.
    Munkájára mértékadó hazai és külföldi zenei társaságok is igényt tartanak.
    Pályáját minden területen elmélyült szakmai igényesség és áldozatos helytállás jellemzi. Tevékenysége a lutheri tradícióban gyökerező és azt a jelenben igényesen gazdagító egyházzenészi, tanári és művészi munka példája.