Hűség és kreativitás – A Déli Egyházkerület díjazottai 2007-ben

Az egyházkerület hűségérmesei

Bencze István

Bencze (Brenner) István 1923-ban született Erzsébetfalván, egy 18. században betelepült sváb evangélikus család sarjaként. Zenei érdeklődése, tehetsége korán megnyilvánult. 1938-ban, amikor a gyülekezet kántora eltávozott, az egyházközségi elnökség, a tizenöt éves István zenei szolgálatát hallgatva úgy döntött, hogy vele tölti be a megüresedett orgonista állást. Ettől kezdve szinte megszakítás nélkül szolgált az istentiszteleteken. Az első tíz évben fizetése havonta huszonöt pengő volt (egy pár cipő ára), később teljesen ingyen szolgált. A hatvankilenc év alatt egyetlen vasárnapot sem hagyott ki. Végig orgonált hatvankilenc húsvétot, hatvankilenc pünkösdöt és hatvannyolc karácsonyt (azért „csak” hatvannyolcat, mert az egyik szentestén belázasodott).
    Zongoratanári diplomáját a zeneakadémián szerezte 1948-ban, közben a Csepeli Papírgyárban dolgozott. 1950-ben szerzett második diplomájával a zsebében egy magán-zeneiskolában kezdte pályáját, de egyidejűleg több üzemi énekkar karnagyaként is tevékenykedett. Munkáját többszörösen elismerték: az oktatásügy kiváló dolgozója 1974-ben, 1988-ban a pedagógus szolgálati emlékéremmel, 1997-ben a Magyar Köztársasági Bronz Érdemkeresztjével tüntették ki, 2003-ban pedig a pesterzsébeti önkormányzat díszpolgári címben részesítette. 1988-ban lett nyugdíjas, ám nem tétlenkedett ezután sem, 2004-ig óraadóként tanított. Gyülekezetében ma is pontosan, igényesen és az evangélium iránti elkötelezettséggel végzi hűséges szolgálatát.


Havasi Dezsőné

Havasi Dezsőné Frank Irén igazi lelkészfeleségként úgy tudott Isten szolgálóleánya lenni, hogy minden tudásával lelkész házastársa munkáját segítette, és a gyülekezetet szolgálta. Lajtaújfalun született 1918. szeptember 2-án, a család legidősebb gyermekeként. Édesapja a Mekényesről származó Frank Károly evangélikus lelkész, édesanyja Stenczer Elsa. Édesapja a Lajtaújfalui szolgálat után 1919-ben Csikóstőttősre kerül, és ott szolgál 1953-ig. Irénke néni az elemi után Kőszegen tanult a Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánylíceumban (1928–1936). Első férje a parókia szomszédságában lakó helyi kántortanító fia, dr. Mesterházy János.
    Budapestre költöztek, ahol egy lányuk született, Klára. Férjét a II. világháború során besorozták – ez után soha többé nem látta, eltűntnek nyilvánították. Irénke néni öt évre munkatáborba került a Szovjetunióba. Amikor 1949 telén hazaért Csikóstőttősre, megismerkedett a szomszédos Kaposszekcső új lelkészével, a felvidéki származású Havasi Dezsővel. 1950-ben kötöttek házasságot. Két ikerfiuk született, Dezső és János. Irénke néni 1950-től szolgál a kaposszekcsői gyülekezetben, kántorizál, adminisztrál, gyermek-bibliaórákat, asszonyórákat tart. Férje 1983-ban halt meg. Irénke néni egészen 2003-ig segítette a lelkészi hivatalban a gyülekezet adminisztrátori és egyéb szolgálatát. Mivel Csikóstőttősön 1983 óta nincs önálló lelkész, ő volt az összekötő kapocs gyülekezet és lelkész között. A gyülekezet tagjai mindig bizalommal fordultak hozzá. Azóta is a faluban él, nyolcvankilenc évesen, általános megbecsülésben.


Hoffmann Mária

Hoffmann Mária 1910. február 13-án született az Újvidék melletti Kátyon. A zenével kislányként jegyezte el magát. Mindkét nagyapja, apja, bátyja és számos unokatestvére kántortanító volt. Zongorázni édesapja tanította. Első kántori szolgálatát tizenkét évesen egy keresztelőn látta el szülőfalujában.
    Zenei tanulmányait Újvidéken végezte. A háború idején többször helyettesítette a katonai szolgálatra bevonuló ottani kántort. Közös ünnepeken a zsinagógában is orgonált. Újvidéken irodában dolgozott, illetve zongoraórákat adott.
    1944-ben a bombázások elől szüleivel Paksra menekült bátyja családjához. A négy bőröndjükön s néhány előbb idekerült holmijukon kívül mindenük – köztük a zongorája is – odaveszett. Eleinte kézimunkázással, hímzéssel jutott szerény jövedelemhez, majd 1945-től magánórákat adott. Később a zenei munkaközösség megalakulásával annak tagjaként zongoratanítással foglalkozott.
    Az iskolák államosítása után a tanítókat eltiltották a kántorizálástól. Mivel ezt megelőzően többször helyettesített, felkérték, hogy lépjen az akkori kántor helyére. Egy hónapra vállalta a helyettesítést, és ötvenöt év lett belőle. A Paksi Evangélikus Egyházközség kántoraként Sólyom Károly lelkész, későbbi püspökhelyettes mellett harminckilenc esztendeig szolgált, majd ezt követően Brebovszky János, Brebovszkyné Pintér Márta és Szabó Vilmos Béla lelkészek mellett folytatta kántori tevékenységét.
    Zenetanárként 1973-ban nyugdíjba vonult ugyan, de otthonában továbbra is tanított. Ezzel párhuzamosan alkalmanként helyettesített a paksi zeneiskolában, majd óraadóként 1986-tól 1992-ig dolgozott.
    A zene népszerűsítésének, a közösségért végzett önzetlen, áldozatos tevékenységének, valamint több mint öt évtizedes hűséges kántori szolgálatának elismeréseképpen 2000-ben Paks Város Önkormányzata Pro Urbe emlékéremmel tüntette ki Hoffmann Máriát.


Majthényi Béláné

Dr. Majthényi Béláné Sántha Marianna neve fogalommá vált a kecskeméti gyülekezetben és vonzáskörzetében. Hatása messze túlnő a kis gyülekezet közösségén. Elhívása 1951-hez kötődik, egy fóti konferencia jelentette számára a hitbeli elindulást. Szolgálatára szükség volt az orgonapadnál, az őrállói szolgálatban és a szeretet naponkénti megélésében, hogy gyülekezete a nehéz időkben is életben maradjon. Mindig a hálás szív szeretetéből végezte szolgálatát az egészségügyben, családjában, majd folyamatosan az egyházban is, mindeddig ötvenhét éven keresztül. Soha nem fogadott el anyagi ellenszolgáltatást. Istentől kapott ajándékként, Isten dicsőségére, a gyülekezet javára végezte és végzi ma is a templomban és a kiterjedt szórványban a kántori munkát és minden kazuális szolgálatot. Nála első a gyülekezeti munka, ami mindent felülír. Az ötvenhét év alatt szinte egyszer sem hiányzott az orgona mellől. Törött lábbal is végigjátszotta az istentiszteletet. Imádkozó hátteret ad, hordozza a gyülekezetet, a vele kapcsolatba kerülő testvéreket.
    Öt lelkész mellett fejtette ki áldásos tevékenységét, akiket azóta is szívében hordoz, s tartja velük a kapcsolatot. Élő lexikon a gyülekezetben, tudásával sok segítséget nyújt a vele kapcsolatba lépőknek. Nevéhez fűződik az apai örökség megőrzése és ápolása is. Sántha Györgynek, az „aranyhomok költőjének” az emléke s köteteinek kiadása ajándék a családnak, a gyülekezetnek s az utánunk jövő nemzedéknek.
    Köszönjük dr. Majthényi Béláné életszolgálatát, s kérjük Istent, sokáig tartsa meg közöttünk!


Nagy Sándorné

Nagy Sándorné Keller Klára az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium elkötelezett és elhívott pedagógusa, 1992 óta igazgatóhelyettese. 1967-ben diplomázott magyar–orosz szakon. Az orosz oktatás megszűnése után német nyelvvizsgát tett, melynek birtokában évekig a német nyelvet is tanította. Mindvégig ugyanabban az iskolában dolgozott, mely szolgálata alatt – az ő áldozatos munkájának is köszönhetően – egyházi iskolává alakult. Őszinte meggyőződéssel segítette és irányította az orosházi evangélikus iskola létrehozását.
    Nagy szakmai tudással rendelkező kiváló pedagógus, aki az anyanyelv oktatását mindig szívügyének tekintette. Diákjait rendszeresen készíti fel szavalóversenyekre, akik szép eredményeket, rangos helyezéseket érnek el. Több évtizedes pedagógusi pályája során fontosnak tartotta nemzeti kultúránk ápolását, melyért miniszteri dicséretben részesült. Szaktárgyai tanítása közben tanítványai lelki épülését is munkálja. Szeretettel és törődéssel neveli a gyermekeket a keresztény és nemzeti értékeket szem előtt tartva.
    Pályája során igyekezett állandóan fejleszteni szakmai tudását. A közoktatási vezető szakon végzett tanulmányai új diploma megszerzésével végződtek. Kiemelkedő szakmai munkája feljogosította arra, hogy felkerüljön az országos szakértői névjegyzékre. Az iskolai szolgálat mellett az orosházi gyülekezet hűséges tagja. Az előző ciklusban presbiterként, most képviselőtestületi tagként szolgál.
    1997-ben megjelent tanulmányának címe önmagáért beszél: Az orosházi evangélikus népiskolák múltja, fejlődő jelene és reménybeli jövője.
    Isten áldása kísérte és kíséri az orosházi evangélikus iskolában végzett szolgálatát, mely lassan a végéhez közeledik. Saját kérésére a 2006/2007-es az utolsó tanéve, és jelenlegi szolgatársai úgy engedik el, hogy nagyon fog hiányozni nekik - mindannyian hálájukat fejezik ki az együtt töltött szép és munkás évekért, mert ezalatt Istennek szolgálhattak.


Rágyanszki Anna

Rágyanszki Anna 1927. október 22-én született Kondoroson. A Kondorosi Evangélikus Egyházközségben keresztelték, ott is konfirmált.
    1963-ban Zászkaliczky Pál akkori segédlelkész javaslatára és bátorítására kántori képzésben vett részt Fóton.
    1968-tól a gyülekezet harangozója. 1973-tól a gyülekezet kántora, ahol a vasárnapi istentiszteletek mellett minden reggel, az áhítatokon szolgált orgona-, illetve harmóniumjátékával.
    Családot nem alapított, az egyház és a gyülekezet lett az igazi családja. 1994-ben beköltözött az akkor induló gyülekezeti nyugdíjasházba, ahonnan továbbra is ellátta a vasárnapi és a hétköznapi kántori feladatokat javadalmazás nélkül.
    Anci néni évtizedek óta áll a gyülekezet és egyháza szolgálatában, és nemcsak kántorként, hanem a közösség aktív tagjaként, aki „motorja” a gyülekezeti alkalmaknak és programoknak.
    Rágyanszki Anna idén októberben ünnepli nyolcvanadik születésnapját. Hosszú életét több lelkésznek, a kondorosi gyülekezetnek és az ő mindenható Urának a szolgálatában töltötte.
    „Csak Istennek adok hálát, hogy az ő kegyelméből szolgálhattam, és szolgálhatok, ameddig ezt megengedi nekem. Egyedül övé a dicséret és a dicsősség! ” Csendes, szolgálatban eltöltött élet az övé, amely mindig biztos fénye és sugara a gyülekezet és a nyugdíjasház életének.

Tessedik-díjasok

Káposzta Lajos

Káposzta Lajos 1938-ban született Nyíregyházán. Tokajban érettségizett, majd 1962-ben szerzett lelkészi diplomát a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián. 1965–1967 között ösztöndíjasként tanult a berlini Humbold Egyetem teológiai fakultásán. Német nyelvtudását jól kamatoztatta mind a nemzetiségi, testvérgyülekezeti és városi kapcsolatok ápolásában, mind pedig egyházunk külügyi munkájában.
    Kisterenyei, sajgótarjáni, balassagyarmati, angyalföldi és budavári szolgálata után 1968 júniusától a soltvadkerti gyülekezet lelkésze lett.
    1967-ben kötött házasságot Hegyi Ilonával, házasságukat Isten négy gyermekkel áldotta meg: Lajossal, Ilonával, Józseffel és Nórával.
    1988-től 2006-ig a Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye esperesi, valamint a Déli Egyházkerület püspökhelyettesi szolgálatát is ellátta. Az egyházmegye lelkészi munkaközösségének jelenleg is vezetője, valamint a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat tanácsának országos elnöke.
    Kreatív gyülekezetépítő munkájának épületekben is megnyilvánuló gyümölcse az 1990-ben megnyílt soltvadkerti evangélikus óvoda, valamint a 2000-ben felszentelt Találkozás Háza. Ez a vonzó épület egyházunk legkorszerűbb gyülekezeti kombinátjai közé tartozik, ahol eleven, sokszínű élet folyik kezdve a cserkészettől – amelyet szintén a Káposzta család szervezett újjá – a legkülönbözőbb kulturális és egyéb közösségépítő rendezvényekig.
    Sokoldalú munkásságát számos világi elismerés is jelzi. Ekképpen 1998-ban hazai és nemzetközi munkásságának elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét vehette át Göncz Árpád köztársasági elnöktől, valamint ugyanebben az évben kapta meg a Bács-Kiskun Megyéért Díjat. 2006-ban pedig a Bács-Kiskun megyei közgyűlés a megye címerével díszített aranygyűrűjével tüntette ki a megyében végzett érdemes és eredményes munkásságának elismeréseképpen.


Szabó Istvánné

Szabó Istvánné Szabadszállási Mária születése óta Kiskőrösön él, és tartozik a gyülekezethez. Először 1986-ban vállalt hivatalosan is szolgálatot a Kiskőrösi Evangélikus Egyházközségben mint pénztáros, illetve a lelkészi hivatal vezetője.
    A ’90-es évek elején alakult meg Kiskőrösön az úgynevezett Gyülekezeti Nővérszolgálat Szabóné Piri Zsuzsánna lelkész vezetésével. Így 1996-ban Szabó Istvánné Marika váltott, és az íróasztal mellől átpártolt a nővérek „csapatához”. A hivatalos munkaidejénél lényegesen több időt tölt szolgálatban az idősek és betegek között. Heti rendszerességgel huszonegy helyszínre jár ki. Elsősorban a diktafonra fölvett vasárnapi igehirdetést viszi azokhoz, akik akár idős koruk, akár betegségük miatt nem tudnak részt venni a gyülekezeti alkalmakon. Néhol egész sokan összejönnek ilyenkor, hogy az ige hallgatása közben együtt legyenek. Amennyiben gyakorlati segítségnyújtásra van szükség – például ha valakit orvoshoz kell vinni vagy elintézni számára a bevásárlást, esetleg kitakarítani a lakást –, természetesen ennek megoldása sem jelent számára akadályt. Rá valóban mindig lehet számítani.


Urbán Ágnes

Urbán Ágnes Budapesten született 1967-ben pedagógus szülők gyermekeként. Családjának több ága is generációkra visszamenőleg evangélikus oktatási intézményben szolgáló pedagógus volt.
    Felsőfokú tanulmányait Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte, ahol magyar–angol szakos középiskolai tanári diplomáját 1990-ben kapta meg. Az 1991/1992-es tanévben Angliában és Skóciában folytat tanulmányokat. 1997-ben elnyeri a Master of Arts in Teaching English as a Foreign Language fokozatot. 2004/2005-ben megszerzi a közép- és emeltszintű érettségi vizsgáztatói képesítést angol nyelvből, illetve az érettségi vizsgaelnöki képesítést. 2005-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pedagógus szakvizsgás hallgatója, idén nyeri el harmadik diplomáját közoktatás-vezetés szakon.
    1989-től – utolsó éves egyetemistaként – az újrainduló Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium első tanári karának tagja, majd 1993-tól a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban tanít, közben sokfelé előad, tanártovábbképző tanfolyamokat tart, egyetemi hallgatók tanítási gyakorlatát vezeti. 1993/94-ben és 2006 szeptemberétől a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatóhelyettese. 2004-től 2006-ig az Evangélikus Pedagógiai Központ munkatársa és az evangélikus iskolák országos tantárgygondozója.
    Férje Herényi István matematikus. Két gyermekük van, Barnabás és Bence. Ágnes „szabadidejében” a Deák téri gyülekezet presbitere, a zenei bizottság vezetője, a Lutheránia énekkar tagja.