Dél élő (ék)kövei – A Déli Egyházkerület díjazottai 2010-ben

Az egyházkerület hűségérmesei

Balázs Béláné

Balázs Béláné Bernát Erzsébet Pécsett született 1920. április14-én. 14 évesen jutott hitre és ekkor el is köteleződött az egyházi szolgálatra. Komolyan véve hitét, jelentkezett diakonisszának, 1942-től jelölt, majd 1943-tól diakonissza lett. Szolgálati helyei Győr, Veszprémvarsány, Celldömölk, Mosonmagyaróvár, Bakonyszombathely. Ezek mellett több helyen kisegítő szolgálatot végzett.
    A diakonisszarendet 1952-ben feloszlatták, ezek után férjhez ment Balázs Béla evangélikus lelkészhez. Házasságukból két lány született, akik szüleik elhivatottságát a mai napig hűségesen őrzik. 1953-tól papnéi szolgálatai közé tartozott a az istentiszteleteken való kántorizálás, valamint a családlátogatás, illetve gyülekezetépítés. Ez a szolgálat 1969-ig, férje nyugdíjba vonulásáig tartott. 1969-ben Pécsre költöztek. Itt is aktívan vett részt a gyülekezet életében. Tagja volt a gyereklátogató munkacsoportnak, sok személyt-családot tartott szem előtt – ahogy mondja sokszor: őt Isten a hívogatásra és számontartásra hívta el.
    Fizikai erejének csökkenésével a telefonos hívogatást végezte. Nevéhez fűződik a missziói kör megszervezése, mely a mai napig jól működik. Kozármislenyi családi házukban rendszeresen folytak a Vasárnapi Iskolai Szövetség keretén belül gyermekevangélizációk. Istennek köszönjük meg Balázs Béláné áldozatos szolgálatát.


Dénes Erzsébet

Dénes Erzsébet 1942-ben született Szegeden, régi evangélikus családból származik. A háború után szüleivel Pitvarosra költöztek a nagyszülőkhöz. Általános iskoláit itt járta, a gimnáziumot Orosházán és Szegeden végezte. Felsőfokú élelmiszer-kereskedői végzettséget szerzett, egy munkahelyen, a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ-nál dolgozott nyugdíjazásáig. Édesanyja segítségével két kislányt nevelt fel.
    Tíz éve a gyülekezet pénztárosa. Három éve a gondnoki feladatot is ellátja. Pénztárosként az egyházfenntartói járulékot beszedve személyesen felkeresi a gyülekezet tagjait. Munkájához, szolgálatához a gyülekezeti munkatárs-képző tanfolyam, amelyet elvégzett, sok segítséget jelentett. A Pitvarosi gyülekezet kapcsolatot tart a szlovákiai evangélikus testvérekkel, különösen is a diószegi gyülekezettel. A testvérkapcsolat keretében kölcsönösen meglátogatják egymást; ebben Dénes Erzsébet is aktívan részt vesz. Rendszeresen segít a vendéglátásban, a szervezésben. Fontos szolgálatot végez a gyülekezeti hittanos táborok pénzügyi adminisztrációjában.
    Fontosnak tartja, hogy köszönetet mondjon a gyülekezet tagjainak, akik segítenek munkájában.


Lestyán Ádám

Lestyán Ádám 1946. augusztus 22-én született Mezőberényben. Budapesten, a Kertészeti Egyetemen szerzett diplomát, 1994-től a Mezőberény II kerületi Evangélikus Egyházközség felügyelője, emellett zsinati póttag is. Mezőberény város képviselő-testületének tagja. Határozott személyiség, egyházi tevékenységének a legnagyobb komolysággal tesz eleget. Mindig önfeláldozó munkával segítette és segíti az egyházát. Racionális gondolkodással és tudatos mérlegeléssel a lehető legjobban meg tudta és meg tudja határozni a dolgok fontossági sorrendjét. Vállalt feladatait kivétel nélkül nagy odaadással, azokat szívügyének tekintve végzi el.
    Felügyelőként való munkálkodása idején készült el a gyülekezet templomának külső és belső tatarozása, a temetői kápolna rendbehozatala, a templom kerítésének javítása, a régi magtárház ifjúsági házzá való átalakítása, a parókia részleges renoválása, illetve ekkor épült az idősek napközi otthonának klubterme.
    Lestyán Ádám szerkeszti az egyházközség honlapját, sokak felé közvetítve ezáltal is az a gyülekezet múltját és jelenét, bepillantást engedve a közösség mindennapi életébe. A gyülekezet lelkészének elnöktársaként és segítőtársaként hosszú évek óta egyházát szolgálja hűséggel, hittel, legjobb tudása szerint.


Nyári Erzsébet

Nyári Erzsébet 1922. november 13-án született Kispesten. Itt élte gyermekkorát, itt részesült a konfírmációban. Az iskola közelében laktak, ahol Fébé-diakonisszák illetve -tagok tartották a vasárnapi iskolai foglalkozásokat. A diakonisszákkal való találkozás mély nyomokat hagyott Erzsébet lelkében, ezért 1939-ben, a polgári iskola elvégzése után a Fébé kötelékébe lépett. 1940-ben elvégezte a diakonisszaképző tanfolyamot, 1942-ben próbadiakonissza lett. 1950. november 19-én, Pesthidegkúton avatta diakonisszává Zulauf Henrik vezető lelkész.
    Több gyülekezetben végzett szolgálatot: Mezőberényben Kun-Kaiser József lelkész mellett, a Tab környéki gyülekezetekben Jakus Imre vezetésével. Torvajon önállóan munkálkodott, istentiszteleteket tartott, gyermek-bibliakört vezetett. Sorkoszton étkezve rendszeresen látogatta és lelkigondozta a híveket. Erzsikét, a „testvér nénit” mindenki szerette és tisztelte a faluban.
    A diakonisszaegyesület feloszlatása után csecsemő- és gyermekápoló munkakörben dolgozott a kispesti Wekerle-telepen, egyidejűleg a gyülekezet életében is aktívan tevékenykedett. 1994-ben az újra szerveződő Fébé Diakonisszaegyesület anyaházába költözött, azóta ott él, imádságos lélekkel készül Megváltója elé állni. Vezérigéje Ézs 43,1: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”


Riegel János

Riegel János 1919.december 17-én született Hidason, gyermekkorát a Hidas és Cikó között egykor volt Berekalján töltötte, ahol az erdészház mellett tizenhárom parasztcsalád küzdött a megélhetésért. Hidasra járt iskolába, ez számára naponta öt kilométert jelentett a templom melletti iskoláig, és ugyanannyit vissza, télen-nyáron...
    Az elemi iskola után Mecseknádasdon cseléd, majd hazatérve fő kenyérkereseti forrása a kicsinyke családi birtok megművelése mellet a fuvarozás volt.
    1943-ban megnősült. A háború után a feleségével együtt kitelepítették Stadtlauringenbe, ahol a háború utáni újjáépítés lehetőségeit kihasználva farmergazdaságot létesített. A városkában mindössze néhány evangélikus család élt, akiket a Schweinfurtból kijáró lelkész gondozott. A kis gyülekezet számára az istentisztelet lehetőségét és méltó kereteit a Riegel család otthona biztosította. János bácsi itt került közelebbi kapcsolatba az egyházi szolgálattal.
    Feleségének halála után – már nyugdíjasként – egyre gyakrabban járt haza és egyre nehezebben ment vissza Németországba, míg végül mindkettejük gyermekeinek és unokáinak karéjában feleségül vette egykori menyasszonyát, Margit nénit, akivel a háború alatt kitűzött három után a negyedik esküvői dátum már nem hiúsult meg. Szeretetben és egyetértésben megélt huszonnégy év adatott nekik.
    Riegel János házat vett Hidason, és hazaköltözött. A Németországban megszokott hagyományt követve, a rá jellemző buzgalommal látott hozzá a gyülekezet összefogásához mind Hidason, mind az első generációs kitelepítettek között. Megszervezte Németországban, a hidasiak találkozóin az adományok gyűjtését a templom renoválásához, illetve idehaza – amíg egészsége engedte – élen járt minden olyan templom körüli munkában, ami saját erővel is elvégezhető.
    Szülőföldjétől, gyülekezetétől lélekben soha sem szakadt el. Ezt a hűséget, amely évek mindennapos munkájában nyilvánult meg, köszönjük meg ezzel az elismeréssel.


Slajkó Pál

Slajkó Pál Kiskőrösön született 1929. március 15-én. Öten voltak testvérek, ő volt a legfiatalabb. Testvéreit már mind eltemette. Szülei a tehetséges parasztfiút, amíg lehetett, taníttatták: négy elemit és négy polgári iskolát végzett. De egész életét a föld és az állatok szeretete töltötte ki.
    1954. január 7-én kötött házasságot Sipiczki Máriával, akivel Isten kegyelméből már ötvenhét éve élnek boldog házasságban. Három gyermekük és tíz unokájuk született.
    1958 óta presbitere a Kiskőrösi Evangélikus Egyházközségnek. A gyülekezet válságos időszakában, nehéz körülmények között vállalta a gondnoki tisztséget, melyet 1987 és 1994 között töltött be. Erre az időszakra esett a gyülekezet történetének legutóbbi nagy beruházása, a Jó Pásztor Evangélikus Szeretetotthon építése. Ott volt az első kapavágástól kezdve. Szervezte a társadalmi munkát, hívó szavára mindig igen sokan jöttek falazni, cserepezni, mikor mire volt szükség. Évtizedes kapcsolata volt a budai evangélikus szeretetotthonnal, ahová az ő irányítása alatt rendszeresen szállított a gyülekezet természetbeni adományokat. E kapcsolatból ered a Kiskőrösön létesítendő szeretetotthon ötlete.
    Slajkó Pál számára Jézus Krisztus szeretete mellett három dolog volt mindig fontos: a szülői háttér, ahonnan evangélikus keresztyén lelkiségét örökölte; az evangéliumi énekek nagy-nagy szeretete (énekeskönyvünk énekei mellett sok Énekem az Úr- vagy Halleluja-éneket tud és énekel még ma is zengő hangján, fejből; legkedvesebb éneke a 66.: Te vagy reményem sziklaszála); valamint kimeríthetetlen egyházszeretete. Van pár lelkészünk, akiknek lelkészi elhívásában-megerősödésében Isten eszköze lehetett Pali bácsi.
    A fiataloknak azt kívánja: „Otthonról úgy tudjanak elindulni, hogy legyen mindig mibe kapaszkodni.” Életének meghatározó bibliai igéje: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)

Tessedik-díjasok

Lászlóné Házi Magdolna, az év lelkésze

Lászlóné Házi Magdolna Békéscsabáról került az Evangélikus Teológiai Akadémiára, ahol 1977-ben szerzett diplomát. Kibocsátását követően Békéscsabán lett segédlelkész. Saját kérésére került 1980-ban Pusztaföldvárra, ahol parókus lelkésszé választották. Azóta is a Békés megyei gyülekezet lelkésze. 1988 óta gondozza a nagybánhegyes-magyarbánhegyesi egyházközségeket is.
    1987-ban a pécsi család- és nővédelmi kongresszus kapcsán meghirdetett országos pályázaton a házasságra való felkészítés gyakorlati tapasztalatairól írt tanulmányával második helyezést ért el. A házasság és család kérdése azóta is érdeklődése, szolgálata középpontjában van.
    Örömöt jelentett számára, hogy hosszú szünet után, két évtizede végre a Viharsarokban is újra indulhatott az iskolai hitoktatás. Mindhárom gyülekezetben azonnal megszervezte és ma is végzi az iskolai és óvodai hittant egyaránt.
    A gyülekezeti szolgálatok mellett megtalálták őt a közegyházi feladatok is. Zsinati póttagként, majd tagként folyamatosan részt vesz az egyházi törvényhozás munkájában. Mintegy két évtizede küldöttje az egyházkerületi közgyűléseknek, tagja a néhány éve megalakult egyházkerületi becsületszéknek. A Nyugat-békési Egyházmegyének harmadik ciklusban espereshelyettese. Munkáját férje és fia segíti; az utóbbi gyermekkorától kántora a gyülekezeteknek.
    Vallomása szerint a Viharsarokban töltött eddigi életére és szolgálatára két ige volt különösképpen is hatással: „Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az ...” (Rm 1,16) és a kevésen való hűségre biztató jézusi szó (Lk 16,10). Úgy gondolja, hogy talán itt van a válasz arra a sokszor neki szegezett kérdésre is, hogy sok gond és küzdelem, ugyanakkor több hívás és csábító lehetőség ellenére miért nem akart eddig soha megválni szolgálati helyétől, miért érzi magát a helyén szülőföldjén, a szegény kis békési gyülekezetekben.


Ónodi Szabolcs, az év pedagógusa

Ónodi Szabolcs 1944. január 30-án született Dunavecsén pedagóguscsaládba. Általános iskolai tanulmányait Szabadszálláson, a középiskolát Kunszentmiklóson végezte. A Pécsi Pedagógiai Főiskolán biológia–földrajz–testnevelés szakos tanári diplomát szerzett, majd munka mellett elvégezte a Testnevelési Egyetemet is. Főiskolásként házasságot kötött Faragó Erzsébettel. Házasságukat Isten két gyermekkel áldotta meg – azóta öt unokával gazdag nagyszülők.
    A pedagóguspályát Belecskán kezdte 1966-ban. Itt került szívélyes baráti kapcsolatba Lackner Aladár evangélikus lelkésszel és feleségével, és ennek a barátságnak a következményeként az evangélikus egyházba, a keszőhidegkúti gyülekezetbe. A legutolsó tisztújításkor a bonyhádi gyülekezet másodfelügyelőjének választotta őt.
    Ónodi Szabolcs 1975 óta tanít a bonyhádi gimnáziumban, ahol a sportban tehetségesek gondozásán túl az ügyetlenebbek emberséges motiválásával is elnyerte tanítványai megbecsülését: több alkalommal is az év tanárának választották. Nem véletlen, hogy a Testnevelési Egyetem vezetőtanára és a szakmai testületek vezető tisztségviselője, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett.
    Az egyházi kezelésbe visszakerült bonyhádi gimnáziumnak most már második ciklusban igazgatója. Szolgálatát egyrészt kiemelkedő szakmai tudással, másrészt kiváló emberismerettel és empátiával, mindenekelőtt azonban Isten előtti felelősséggel végzi, tudván, hogy az emberi test,  „amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma” (1Kor 6,19).
    Meggyőződése, hogy a rábízott tanulók a felnőtté válásuk legérzékenyebb éveit töltik az intézmény falai között, ezért az iskolának és a kollégiumnak mind külső megjelenése, mind légköre, a tantestület és a tanulók egészséges lelkülete, motiváltsága, mind az intézményben folyó munka kötelezően a tanulók keresztyén krisztusi szeretetben folyó nevelését, személyiségfejlesztését és az egyes tanulók tehetségét-érdeklődését is tekintetbe vevő lehető legmagasabb színvonalú oktatását szolgálja.
    Számos elismerés mellett 2006-ban a Magyar Köztársaság Elnöke a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntette ki Ónodi Szabolcsot.


Gellai Józsefné, az év diakónusa

Gellai Józsefné 1947. február 10-én született Endrődön, Kurilla Pál és Gyuricza Teréz első gyermekeként. A család egyszerű körülmények között nevelte gyermekeit, továbbtanulási lehetőség nem volt.
    1964-ben kötött házasságot, majd három leánygyermek született a családba. Férje asztalos, nyugdíjas. Gyermekeik mindhárman olyan foglalkozást választottak, amelyben a segítségre szoruló embertársaikról gondoskodhatnak.
    Gellai Józsefné harmincéves korában Endrődön kezdte el szociális tevékenységét házigondozónőként, képesítés nélkül. Munka mellett elvégezte az akkori feltételeknek megfelelő képzést, majd a középiskolát. 1973-tól 1993-ig szolgálta a rászorulókat Gyomaendrődön, 1984–től intézményvezetőként. 1993-ban kezdte meg szolgálatát a szarvasi ótemplomi evangélikus gyülekezetnél. Segítette az újonnan szervezett szeretetotthon, az idősek klubja és az otthon ápolás megszervezését. Az Ótemplomi Gondozási Központ így indulhatott el. Sikeres pályázat segítségével a Furugyi Idősek Klubja is megalakult, amely a tanyasiak között végzett munka alapjait jelentette.
    1996-ban a gyomai református gyülekezet felkérésére részt vett a gyomaendrődi szeretetotthon létrehozásában, majd annak bővítésében is. Közben szívesen segítette más gyülekezetek szeretetszolgálati törekvéseit.
    1998-től a Gyomaendrődi Gondozási Központban folytathatta munkáját, mint intézményvezető. Itt töltött el további kilenc évet nyugdíjazásáig. Közben az ótemplomi szeretetszolgálattal folyamatos volt a kapcsolata. Az új munkaterületek, így a támogató szolgálat és az étkeztetés a házi segítségnyújtás beindítását távolból is segíteni tudta. 2007 januárjában nyugdíjba vonult, az ótemplomi szeretetszolgálatban azonban ismét feladatokat kapott. Először mint szakértő segítette az új szolgálatok beindítását: a tanyagondnoki szolgáltatások és a Középhalmi Idősek Klubja létrehozását.
    2007 nyarától a módszertani munkatársként más gyülekezetek diakóniai munkájának megszervezésében is részt vehetett, segíthetett a Békéscsabai Támogató Szolgálat, az orosházi szeretetszolgálat és a nemescsói szeretetszolgálatok létrehozásában.

Prónay Sándor-emlékplakett

Dr. Szeberényi Andor

Dr. Szeberényi Andor harminchat éven át dolgozott közlekedésigazgatási szakterületen Békés megyében. 1991-ben a Békés Megyei Közlekedési Felügyelet alapító igazgatója lett. Hivatali munkáján túlmenően a Közlekedéstudományi Egyesület Békés megyei területi szervezetének elnöke, az egyesület örökös tagja, a közlekedéshatósági szakterület elismert szaktekintélye. Emellett a Békés Megyei Vagyonátadó Bizottság elnöke, valamint számos társadalmi szervezet vezetője és tagja.
    Tevékenységéért számos állami kitüntetés és elismerés birtokosa: 1997-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, 1998-ban a Baross Gábor-díjat vehette át. 2003-ban Békés Megyéért Díjat kapott, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vehette át Mádl Ferenc köztársasági elnöktől. A Közlekedéstudományi Egyesületben végzett szervező munkáját Széchenyi-emlékplakettel, kimagasló tudományos munkáját Jáky József-díjjal ismerték el.
    Evangélikus egyházi pályája a kiváló ősök – a dédnagyapa, a csabai püspök, Szeberényi Gusztáv, valamint a nagyapa Dr. Szeberényi Lajos Zsigmond esperes – méltó utódjaként a Békéscsabai Evangélikus Egyházközséghez kötődik. A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium újraindítása és élete az első perctől kezdve szívügye. A kezdetektől, 1993-tól a gimnázium igazgatótanácsának aktív tagja. Bölcsessége, vezetői tapasztalatai segítettek a legnehezebb időkben jó döntéseket hozni, hogy az intézmény régi jó híréhez méltóan tölthesse be oktató, nevelő szolgálatát a város, a régió és egyházunk javára. A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Öregdiákok Baráti Körének elnökeként számtalan módon gazdagította az iskola életét.
    1995-től 2008-ig a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség felügyelője volt. Köztiszteletben álló, hiteles emberként állt mindig a gyülekezet és annak vezető testületei előtt, képviselte az egyházközséget. Meghatározó gondolatai, békességre törekvő iránymutatása nagyban hozzájárult a gyülekezet életének fejlődéséhez. Munkássága alatt megújulhatott egyházi épületeink többsége. A Békéscsabai Evangélikus Szeretetotthon igazgatótanácsának tagjaként, hosszú ideig elnökeként segítette az intézményes szeretetszolgálat építését. 2009-től az egyházközség tiszteletbeli felügyelőjeként is a régi áldozatkészséggel támogatja a gyülekezet életét.

Ordass Lajos-emlékplakett

Takács János

Takács János 1911. október 3-án Bonyhádon született. Édesapja szabómester volt. Háromévesen a gyermek az akkor még halálosnak számító skarlátba esett. A krízis éjszakáját édesanyja imádkozással töltötte és életben maradása esetén Isten szolgálatára szánta gyermekét. Bár gyermekkorában János eleinte omnibusz-kocsis szeretett volna lenni, tizenhárom éves korában egy evangélizációs alkalmon mélyen megérintette Isten igéje.
    1934-ben végzett a soproni teológián. Évfolyamtársai azóta már mind előre mentek. Első munkahelye volt Körmend, ahonnan sajtószolgálatban három hónapig járta a dunántúli falvakat, a Dunántúli Harangszónak szerezve előfizetőket kilencven gyülekezetben. Utána pestszentlőrinci, majd kelenföldi segédlelkészként munkálkodott, két év után pedig állami hitoktatóként Tótkomlósra került 1938-ban.
    Házasságkötése is itt történt 1939-ben.
    1941-ben választották meg Hódmezővásárhelyre, ahol hatvankét évet szolált megszakítás nélkül.
    Feleségét 1956 nyarán veszítette el, két leány- és egy fiúgyermeküket a nagymama segített felnevelni. Kilenc unokája és öt dédunokája él szerte az országban és Európában.
    1997-ben Pro Urbe díjjal tüntették ki, nyugdíjba vonulása alkalmával 2003-ban a város díszpolgárává választották.
    Azóta két súlyos műtét és magas életkora következnényeként a fokozatos gyengülés miatt az utóbbi három évben már ágyhoz kötötten, de nem elhagyatva, minden napért hálát adva él, élénk telefonkapcsolatot tartva családja távolabbi és gyülekezete régi tagjaival, megfogyatkozott baráti körével.