A szegedi Tamás-mise liturgiája

A Tamás-templom a református, katolikus és evangélikus egyetemi gyülekezetek közös istentisztelete volt keresők számára. Az első alkalmat az evangélikus ifjúság készítette elő. A helyszín az ország egyik legnagyobb katolikus templomának altemploma volt. Kb. nyolcvan résztvevővel, az istentisztelet után közös teázással, beszélgetéssel.

ÉNEK: Új Ének 145 (Itt a helyem)

Mindannyian keresünk.

Keresem az otthont, ahol csukott szemmel is boldogulok, ahol ismerek és ismernek, ahol nem ijeszt az idegen, az ismeretlen. Ahol nem kell viselkednem, s hiányzom, ha távol vagyok.

Keresem az ismeretlent. Az újat, az ígéretest, ami kiemel a megszokás tompaságából, ami új távlatokat nyit. A tág teret keresem, ahol tüdőmbe az elhasznált helyébe friss levegő tolul.

Keresem a medret. Ne legyen egyenes; hadd járjon be kanyarogva minél több tájat, de tudnom kell, hogy végül nem a holtágak mocsarába vész, hanem a tenger öleli magába.

Keresem a szót. A szót a bennem feszülő gondolathoz. És keresem a gondolatot, a friss értelmet a kihűlt, kiszáradt szavakhoz. Keresem az egyszerű, meghitt, otthont teremtő, félre nem érthető mondatokat. Az egyszerű nemeket és igeneket.

Keresem a kenyeret. Azt, amelyik úgy lehet az enyém, hogy másnak sem lesz kevesebb, amelyhez nem csak veríték, de öröm is tapad.

Keresem a forrást, amely még mérgezetlen. A patakot, amelynek csobogásában a Mindenség harmóniája csendül, amelyhez préda és ragadozó egyaránt felüdülni jár.

ÉNEK: Új ének 53 (A mélységből halld meg Uram!)

Félünk találni.

Félek, mert annyi délibáb van már mögöttem. Félek, hogy ahol oázist reméltem, újra csak kiszáradt csontok halma fogad. Félek, mert a csalódásnál még a hasztalan keresés is otthonosabb.

Félek. Magamtól is. Keresni még úgy, ahogy, de jól találni nem tudok. Kezemtől már annyi minden vesztette fényét, izgalmát, zamatát. Félek mindentől, amit már magaménak tudhatok.

ÉNEK: Új Ének 46 (Eléd teszem a múlt fájdalmait)

Mindannyian keresünk.

Keresek valakit. Valakit, akinek láttomra felcsillan a szeme; aki éppen rám várt. Valakit, aki nem nézi az óráját; aki ráér, és figyel, de ezzel nem a dolgát végzi. Valakit, aki sokat vár tőlem, de sosem kér számon; aki komolyan veszi, de sosem olvassa fejemre szavamat.

Keresek valakit. Valakit, aki szavak nélkül is ért, mégis örül, ha beszélek neki. Valakit, aki nem akar minduntalan a sorok közt olvasni, de tudja, mit gondolok, ha épp sután botladoznak szavaim.

Keresek valakit, aki úgy lát, amint vagyok, de a tekintetétől mégis megszépülök. Akinek szava rég elszakadtnak hitt húrokat pendít meg bennem; akinek elhiszem, hogy én is a nagy szimfónia egyik pótolhatatlan szólama vagyok.

Keresek valakit, aki nem köt magához, de mindig visszavár. Valakit, aki elhiszi, hogy javulni akarok, mégsem vár ígéretet. Valakit, akivel együtt lenni fesztelen ünnep.

ÉNEK: Új ének 171 (Mikor látom egeidet)

Félünk találni.

Félek, hogy akit találnék, nem engem akar. Ahogyan a reklámok, meg a politikusok – engem szólít, de a pénzemet, a testemet, a tehetségemet, a hitemet akarja. A szemembe néz, de csak a céljait látja.

Félek, mert minden kudarc nyomán mélyül cinizmusom. Vagy megszólíthatatlan leszek, vagy magam is már csak valamit és nem valakit keresek.

Az egyik nagy kereső, József Attila így vall:

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..............................................
..............................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

Amikor most felcsendül a zene, székünket megfogva forduljunk a kör középpontja felé.

(Katona Klári: A nagy találkozás)

Mind szeretnénk, ha megtalálnának

Jó lenne tudni, hogy életem, parányi létem – az, aki vagyok és csak én lehetek – visszhangot ver a Mindenség tágasságában. Hogy sorsomnak arca van, hogy nem hiába vagyok.

Jó lenne tudni, hogy már tétova, kereső lépteimben is ő mozdul, akit keresek. Hogy életemet nem az első és utolsó szívdobbanásom, hanem az ő szava keretezi.

Jó lenne tudni, hogy kételyem éppoly kedves neki, mint hitem, mert én magam, ahogy vagyok, vagyok kedves neki.

A Biblia egy számunkra névtelen tanúja így vall: Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. (40. zsoltár)

ÉNEK: Új ének 166 (Krisztus elfödött lábnyomát)

Jézus ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” (Lk 19,1–5)

IGEHIRDETÉS

ÉNEK: Új ének 137 (Elmesélnéd nekem)

A most következő fohászokat közös olvasásra szánjuk. Aki szívesen teszi, csatlakozzék hozzánk. A kéréseket egy-egy Kyrie éneklésével zárjuk.

Te, aki egészet és mindent látsz, add, hogy a mi töredékes és homályos látásunk ne vegye el kedvünket a kereséstől.
Kyrie...

Te, aki teremtésed titkainak közepébe állítottál minket, ne engedd, hogy uralkodjunk a környezetünkön, hanem újra és újra csodálattal tekintsünk rá, mint otthonunkra.
Kyrie...

Te, aki szívünkbe írtad az élet törvényét, őrizd meg az teremtett világot az erőszak kapzsi uralmától és a természet erőinek vak pusztításától.
Kyrie...

Te, aki egy lettél közülünk, olyan mint bármelyikünk, engedj téged a másik arcában megtalálni. Engedj hozzád, mint baráthoz szólni. Teremts kapcsolatot a magányban. Önfeláldozó szereteted nyissa ki számunkra az igaz szeretet mélységét.
Kyrie...

Te, aki az egy elveszett után is keresésre indulsz, add ezt a kitartást, amikor mi keresünk téged.
Kyrie...

Te, aki vigasztaló frissesség vagy adj fantáziát, hogy elsekélyesedett kapcsolatainkban, meddő ellentéteinken, üres szólamainkon továbbléphessünk.
Kyrie...

Te, aki a közösség és szabadság lelke vagy, add, hogy a keresők közössége a párbeszéd helye lehessen. Nem az egyformaság, hanem a sokszínűség; nem a tömeg szürke szavalókórusa, hanem az egyéni kérdésekre kiküszködött személyes válaszok forrása.
Kyrie...

IMÁDSÁG
HIRDETÉS

ÉNEK: Új ének 81 (Másnap este)