Luther-rózsa – az Evangélikus Egyház jelképe

Luther-rózsa – az Evangélikus Egyház jelképe

János Frigyes választófejedelem pecsétgyűrűt szándékozott ajándékozni Luther Mártonnak. Spengler Lázár városi jegyzőt bízta meg a gyűrű elkészíttetésével. Luther Spenglerhez intézett levelében a gyűrűvel kapcsolatos elgondolásáról ezt írta:

„A kereszt legyen az első, feketén, szívbe helyezve. Ezzel arra akarom magamat emlékeztetni, hogy a megfeszítettben való hit üdvözít bennünket. Ugyanis csak akkor iga­zulunk meg, ha szívből hiszünk. Jóllehet a kereszt fekete, mivel megöl, s ha kell, hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet saját színében. Az igaz ember hit által él, mégpe­dig a Keresztrefeszítettben való hit által.

Ez a szív fehér rózsa közepén legyen, annak a kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigaszta­lással és békességgel ajándékoz meg, és egyenesen egy fehér üde rózsába helyez. Mivel nem olyan békesség és öröm ez, ami­lyent a világ ád, azért legyen a rózsa fehér, és ne piros. A fehér szín ugyanis a lelkek és angyalok színe.

Ez a rózsa égszínkék mezőben legyen, mert az ilyen lelki és hitbeli öröm az eljövendő mennyei örömök kezdete. Ez azonban a lé­lekben és hitben már most megvan, a re­ménység által előre ízleljük, jóllehet most még nem érzékeljük. A mező körül aranygyű­rű legyen: jelezze, hogy ez a mennyei üdvös­ség örökké tart, és nincs vége soha, emellett értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legnemesebb és legértéke­sebb fém.”

A Luther-rózsa jelentését legrövidebben egy Luther korabeli vers foglalja össze:

„Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve.”

Egyházunk emblémája ezt hirdeti: akkor leszünk igazán boldogok, ha szívünkbe fo­gadjuk a keresztet. Földi életünk is a rózsa szépségéhez hasonlóan mulandó. De vár reánk a mennyei boldogság, amely végtelen, amint a Luther-rózsát körülfogó gyűrű is a végte­lenséget jelképezi.