Köszöntés

1. változat

Az élet vándoraiként napról napra szükségünk van az életben tartó, felüdítő vízre, amellyel időnként megtöltjük kulacsunkat, egy hosszú és nehéz, vagy örömökben gazdag hét után.
Most is felüdítő forráshoz érkeztünk.
Nyissunk ki kulacsunkat - szívünket -, és engedjük elmerülni a forrás hűs vizében, hogy újult erővel menjünk tovább, és megosszuk ezt a vizet mindazokkal, akik szomjaznak.

2. változat [1]

A felüdülésnek, a tápláléknak és a gyógyulásnak azt a forrását keresem, amelyre a lelkemnek éppúgy szüksége van, mint a testemnek:
Ezért most arra törekszem, hogy minden szót és gondolatot elcsendesítsek magamban úgy, hogy Istenre és az ő szeretetére figyeljek. Arra a szeretetre, amely feltölt.

3. változat

A világ hömpölygő folyamával haladunk napról napra
a mindent elnyelő tenger felé.
A folyam körülvesz, de nem oltja szomjunkat.
Forrásra van szükségünk, élő vízre.

Ezt az élő vizet kínálja ma számunkra Jézus Krisztus
az ő igéjében.
Merítsünk hát bátran, hogy felfrissüljünk, és másokat is felfrissíthessünk.

4. változat

Kövessük egy pisztráng útját!
Az árral szemben halad a folyamban, a forrás felé.
Frissességre, tisztaságra, csöndre vágyik.
A folyamból folyó, a folyóból patak, a patakból ér lesz.
Megérkeztünk. A forrásnál vagyunk.
Ott, ahol csend, tisztaság, frissesség árad.
Ott, ahol lehajolhatunk, és meríthetünk a frissítő, megújító igéből, ami által megerősödve erősíthetjük, frissíthetjük embertársainkat.

Jegyzetek

[1] Anthony de Mello nyomán