Melléklet

Gondolatok, versek a forrásnál

Felütés: Szólj, gondolj, tégy jót! S minden gondolat és tett tiszta víztükörként fog visszamosolyogni rád!

1.

Hét kövön át,
Úgy mondják: megtisztul a víz,
Hét kövön át –
Akármi szennyet, ha belehajítsz.
Engem hétszer hét kövön át
Zúgatott a sorsom keservesen –
Hiszem: megtisztult minden szennyesem.
Tovább most már napfényen csörgedezve,
Medermélyig tisztán megyek –
Segíts meg, én próbáló Istenem.

2.

Gyűlölöm a gondolatot, melyből hiányzol
Taszít a pillanat, amely nélküled pezseg
Menekíts ki, mert elpusztít a füst
Egyszerűséged fürdőjére vágyik szennyes szívem.

3.

Forrás nélkül szomjasan..
forrással túlcsordulva...
megfejtett titkokkal
igazi erőm szelíddé szilárdít.

(A következő gondolatok egy egységet képeznek. Lehetőség, hogy felváltva olvassa két ember, vagy mindegyik részt más-más.)

4.

Tudom, hogy forrás fakad titkosan:
Ez örök forrás rejtőzik szemünktől,
Barlangnak sűrű mélységében tör föl.
Nem tudni hol, mert eredete nincsen,
Ám ami van, belőle ered minden.

Tudom, hogy nincsen medre, hol szaladna
és nem tud senki átlábalni rajta,
hogy tisztaságát semmi nem zavarja,
hogy minden fény a fényét tőle kapja.

Tudom, belőle óriás erek folynak,
Eget és poklot, embert záporoznak.
Tudom, az ér, mi sodrából kiválik mindenható, akárcsak Ő.

Az örök forrás, titkos útját járva,
Jézusban életünket kínálja.
Így látja a teremtmény,
hogy oltsa szomját, vízét fölkeresvén.
Azt az eleven forrást, mire vágyom,
Jézusban megtalálom.

5.

Te vagy a Kezdet és a Vég
az én kezdetem
és az én bevégződésem is
e két határ között
a nekem szánt időben
érlelj be engem
nevelj szentségre engem
más semmi sem fontos

6.

Itt állok én a szent forrás tövén.
Fa vagyok, állok és a mélybe' lenn
Zúg, zúg a gazdag ár, a végtelen.

Ágaimon a forrás élete
Bont rügyeket, fakaszt virágokat.

Forrásom, Jézus, a Te fád vagyok,
Egyre élőbb és egyre gazdagabb.

7.

„Örvendezve fogok vizet meríteni a szabadulás forrásából." (Ézs 12,3)