Zsoltárparafrázis
1. változat
Az Isten utáni vágyódás imádsága [1]
Jöjjetek mindnyájan, akik szomjaztok,
Jöjjetek az élő víz forrásához!
Ahogy a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem.
Akik éheztek, vegyétek az élet kenyerét, ingyen.
Akik szomjaztok, merítsetek az élet vizének forrásából.
Ahogy a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem.
Miért adnátok pénzt olyan kenyérért, amely nem táplál
és olyan italért, amely nem oltja a szomjat?
Hozzám jöjjetek, és egyetek az élet kenyeréből,
igyatok az élet vizéből!
Ahogy a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem.
Keressétek az Urat, amíg megtalálható,
kiáltsatok hozzá, amíg közel van!
Ahogy a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem.
2. változat [2]
Adok majd a szomjazónak
az élet forrásából ingyen.
Ó, Isten, te vagy Istenem,
hozzád vágyakozom.
Ösvényeim kietlen helyekre vittek.
Gyötrelmeim óriásokká nőttek.
Ó, Isten, te vagy Istenem,
hozzád vágyakozom.
A te nevedben reménykedem,
mert a hiábavalóság súlya rám nehezedett.
Utánad szomjazik lelkem,
utánad sóvárog testem,
mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
A hajnali harmatra emlékezem,
a völgyekben nyugvó békesség forrására.
Utánad szomjazik lelkem,
a vigasztalás élő Istene után,
utánad sóvárog testem.
Kietlen pusztákon járok,
holt cselekedetek terhét cibálom.
Így nézek rád a szentélyben,
hogy lássam szabadításodat,
hatalmadat, dicsőségedet.
Elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz,
és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.
Dicsőséged eltölt, békességed felüdít.
Megelégítesz örökkévaló, üde végtelenségedből.
Mert szereteted az életnél is jobb,
ajkam téged dicsőít.
3. változat [3]
Szomjúság gyötör, Istenem.
Téged szomjazlak szüntelen.
Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez
Kínálhatnak nekem friss vizet,
de nekem csak te kellesz.
Isten után szomjazik a lelkem, az élő Isten után.
Itt gúnyolnak szüntelen,
mert a világ számára te nem létezel.
Bízzál Istenben
Ilyenkor érted szenvedek,
mert nem tagadhatlak meg.
Mert még hálát adok neked szabadításodért
Folyton rád gondolok, Istenem,
kegyelmedet szomjazza lelkem.
Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában.
Árassz el, mint zuhatag,
hadd mossam beléd arcomat.
Védj meg engem, te vagy szabadító Istenem.
Jegyzetek
[1] A zsoltárparafrázis az EVT egy istentiszteleten alkalmazott elemének átdolgozása.
[2] Zsolt 63 alapján.
[3] Zsolt 42 alapján.