Reményik Sándor Összes versei

Reményik Sándor Összes versei cím alatt négy kiadás látott eddig napvilágot. Az első még a költő életében, 1941-ben jelent meg, s az 1918–1940 közötti köteteiben megjelent verseket tartalmazta, a „Végvári versek” kivételével, amelynek újrakiadásához az akkor már „korszerűtlen versei”-vel vívódó költő nem járult hozzá; a második – az elsőhöz hasonlóan – a budapesti Révai Kiadónál, immár Reményik Sándor halála után, amelybe a költő húgának, Imre Kálmánné Reményik Saroltának a hozzájárulásával már bekerültek a Végvári versek, s természetesen bekerült a költő halála után az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent Egészen című kötet is. Az 1941-es Összes verseknek a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya gondozásában készült 1999-es reprint kiadása után a budapesti Auktor Kiadó jelentette meg az Összes verseket, lényegében újranyomva az 1943-as Révai-kiadást.

Több évtizedes, politikai indíttatású tiltás után, 1981-ben a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya vállalkozott Reményik Sándor istenes verseinek egy kötetbe gyűjtésére (a Jelt ád az Isten c. kötetet, Koren Emil előszavával, a költő unokahúga, Imre Mária rendezte sajtó alá), ezt követte – Imre Mária és Sövényházyné Sándor Judit gondozásában – az 1990-ben megjelent válogatott versek (Erdélyi Március – Álmodsz-e róla?, Orpheus Kiadó, Budapest), majd ugyancsak Imre Mária szerkesztésében egy másik válogatás 1991-ben (Isten közelében, Unikornis – Magyarországi Evangélikus Sajtóosztály, Budapest). Mindhárom utóbb említett kiadásban megjelentek – az Erdélyi Márciusban jelentős számban – a korábbi Összes versekben nem szereplő költemények, részben az egykorú sajtóból, részben a költőnek a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában őrzött hagyatékából. Ezt a közel kétszáz kiadatlan verset aztán a Polis Könyvkiadónál megjelent Hátrahagyott versek ölelte fel (Kolozsvár, 2002, Dávid Gyula gondozásában), amely – az egykorú sajtó és a költő hagyatéka módszeres átkutatásával – összesen több mint négyszáz, a korábbi Összes versekből hiányzó Reményik-verssel tette teljesebbé a költőről addig kialakult képet. Mostani kiadásunk az 1943-as Összes versek és a 2002-es Hátrahagyott versek teljes anyagát tartalmazza. A kiadás sajtó alá rendezése során az 1941-es és 1943-as Összes versek közötti néhány szövegszerű eltérés és e két kiadásban a korabeli helyesírás mechanikus alkalmazása (a versritmika rovására is) szükségessé tette az alapul szolgáló 1943-as kiadás versszövegeinek és az első kiadásokban megjelent versanyagnak az összevetését, sőt esetenként a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Reményik-hagyatékban őrzött verskéziratok, gépiratok szövegeivel való összehasonlítást is. E munka eredményeként javítottunk az 1943-as kiadáson a versek ritmikához közelítő írásmódjának kialakítása, illetve a nyilvánvaló sajtóhibák, a központozás – olykor téves olvasaton alapuló – hibáinak kiküszöbölése érdekében. Ezekben a kérdésekben az utolsó szót nyilván egy későbbi kritikai kiadás hivatott kimondani.

Az Erdélyi Március – Álmodsz-e róla? c. kötetben, illetve a Hátrahagyott versekben megjelent Piroska- és Ilonka-versek ciklusaiban jó néhány olyan vers van, amelyet Reményik Sándor valamelyik korábbi kötetébe is felvett. Ezeket az első kötetbeli megjelenésük helyén közöljük, de mivel ugyanakkor megkomponált versciklusok részei is, címükkel ez utóbbi helyen is szerepelnek. Egyetlen verssel, a Mikor a villany elalszik cíművel tettünk kivételt: ennek egyik változatát a költő a Magasfeszültségben közölte, 1936-os keltezéssel, holott egy teljesebb, részleteiben eltérő változata már a Pásztortűz 1923. február 4-i számában napvilágot látott, keltezés nélkül. Ezt is megtalálja az olvasó jelen kötetünkben. A Kenyér helyett (1932) c. kötetből, amelyet Áprily Lajos állított össze Reményik régebbi és újabb verseiből, már az 1941-es Összes versek is csak a tizenkét új verset közölte újra. Ezt az eljárást követte az 1943-as kiadás is, a kötet függelékében közölve a teljes tartalomjegyzéket. Jelen kiadásunkban is csak a tizenkét vers szerepel.

Jelen kiadásunk nem tartalmazza a Reményik-hagyatékokban található zsengéket, diákkori verseket. S nem tartalmazza a pályakezdő éveknek azokat a vers és próza határán álló szövegeit sem, amelyekben Áprily Lajos annak idején a költő valódi – a zsengéknél hangban, látásmódban hitelesebb – jelentkezésének jeleit látta és mutatta ki. Ezek is egy későbbi, inkább a szakközönségnek szóló kiadásban kerülhetnek majd az olvasó elé.

Dávid Gyula