Lelki útravaló a Vasárnapi Újság 2007. július 8-i adásában

Igazi nyári történet a mai vasárnap evangéliuma. Lukács arról számol be, hogy Jézus a Genezáreti tó partján áll. Talán hallgatóink közül is többen, víz mellett pihenve, vagy éppen odakészülve hallgatják szavaimat.

De a vízpart nemcsak fizikai felfrissülést kínál. Van, akinek a munkahelye a folyó, a tó, a tenger. Ilyen halászembereket szólít meg Jézus, amint éppen hálóikat mossák egy egész éjszakai sikertelen halászat után. A názáreti Mester nem firtatja a kudarc okát…

Elkéri az egyik csónakot, és onnan kezdi el tanítani az érdeklődő sokaságot. A jelenet csöppet sem szokatlan vagy meglepő, hiszen Jézus bárhol és bármikor kész megszólalni, megszólítani. Neki nincs szüksége díszesen faragott templomi szószékre, vagy korszerű mikrofonokkal felszerelt magas előadói pulpitusra. Az evangélisták arról tudósítanak, hogy a názáreti rabbi utcákon és tereken, hegyoldalban és mezőn, falvakban és városokban, az ezeket összekötő utakon járva tanít, hirdeti az Isten szeretetéről szóló örömhírt, vigasztal és gyógyít.

Mai történetünk nem árulja el, hogy miről szólt a csónakból, a vízhullámok hangközvetítő segítségét is felhasználó tanítás. De az eredmény, a hatás, a következmény jól mérhető. A fáradt, csüggedt halászok, minden eddigi szakmai tudásuk és a józan ész összes tapasztalatával szemben, Jézus parancsára mégis újra kivetik a hálót. Ahogy ezt Simon Péter indokolja: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálót.”

Az igazi csoda nem a hamarosan begyűjtött gazdag halászzsákmány, hanem az a „de”, az a „mégis”, ami a Jézus szava nyomán visszakapott bizalom és reménység vallomása.

Kívánom ezen a szép nyári vasárnap reggelen minden kedves Hallgatómnak, Olvasómnak vízközelben és távolban, hogy Jézus szava nyomán bennünk is éledjen, ébredjen újra a bizalom és a reménység. Érdemes újra, újat kezdeni Istennel és emberekkel, másokkal és önmagunkkal. Üres hálóval és üres élettel is lehet mégis, még egyszer nekiindulni.

A Mester kész újra – vagy talán éppen első ízben – beszállni életünk törékeny csónakjába. Figyeljünk gyógyító szavára! S ha lehet, ne csak vasárnap reggel…

Gáncs Péter