Lelki útravaló a Vasárnapi Újság 2007. május 13-i adásában

A magyar származású űrturista, Simonyi Károly megnyugtatta az érdeklődő újságírókat: nem találkozott ufókkal földkörüli keringése során. Ezúttal elmaradt a másik izgalmas kérdés, amelyet jóval korábban egy bölcs szovjet asztronauta már megválaszolt, aki – többek között – Istennel sem találkozott az űrben…

Mindezt csak azért említem, mert az induló hét csütörtöki napján egy furcsa, elfeledett ünnep köszönt ránk: Krisztus mennybemenetele, más néven áldozócsütörtök. Számos európai országban ez hivatalos ünnep. Nálunk viszont munkanap, így többnyire maguk az egyházak is áthelyezik az ünnepet a következő vasárnapra.

De mit is ünnepelhetnénk éppen negyven nappal Jézus feltámadása után? Talán Krisztus is ókori űrhajósként emelkedett a magasba, ahogy ezt festők próbálják ábrázolni néha kissé bizarr képeiken?

Ez a bibliai esemény, amelyről az evangélisták többsége tudósít, igazán csak a karácsony, az inkarnáció, a testté létel összefüggésében ragadható meg. Azon a betlehemi éjszakán jelképesen megnyílt az ég. Isten kisgyermekként földre született egy istállóban. Van tehát út fentről lefelé, az Istentől az emberhez – hirdeti a karácsonyi evangélium: „…a földön békesség és az emberekhez jóakarat…”

Ennek a csodának a párja – ha úgy tetszik, ellenpólusa, reciproka – mennybemenetel ünnepe. A bűnt és halált legyőző, feltámadott Krisztus visszatér a mennyei trónra, átmegy ebből a látható világból a másvilágba, Isten láthatatlan, transzcendens túlvilágába.

Nem menekül el, nem szökik meg a földről, hanem ő maga vall tanítványainak búcsúbeszédében mennyei küldetésének céljáról: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmenetem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”

A kommunikáció, a közlekedés immár kétirányú: Jézus út Istentől hozzánk, emberekhez, és ő az út tőlünk a mennyei Atyához. Nincs többé zsákutca, nincs egyetlen kötelező haladásirány. Kölcsönösen szabad az út a találkozásra, az Istennel és egymással való közösség megvalósítására.

Van mit, van kit ünnepelnünk, megköszönnünk a következő csütörtökön…

Gáncs Péter