Lelki útravaló a Vasárnapi Újság 2007. június 10-i adásában

Az induló héten sok helyütt véget ér a tanév, lassan ránk köszön a várva várt vakáció, a nyaralás, a szabadság ideje. A nyarat szokták az év vasárnapjaként is emlegetni, ami nemcsak a testi, de a lelki, szellemi felfrissülés ajándékát is meghozhatja.

Az evangéliumokban többször olvashatunk arról, hogy maga Jézus is elvonul, keresi a pihenés, a feltöltődés lehetőségét, hiszen ő nemcsak valóságos Isten, de egyben valóságos ember is, aki jól ismeri a fáradtságot, a kimerültséget, amikor nyugalom és friss erő után vágyódunk.

Máté evangéliumában például arról olvasunk, hogy miután tömegeket tanított és gyógyított, majd jóllakatott ötezer éhes embert, „elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magányosan imádkozni.” (Mt 14,23)

Talán mi, mai, kései tanítványok is tanulhatunk, elleshetünk valamit a názáreti Mestertől. Lehet, hogy először nekünk is meg kellene próbálnunk elbocsátani, elengedni a sokaságot. Azt a nyüzsgést, lármát, zajszennyezést, amiben élni próbálunk, amivel körülvesszük magunkat, amit részben mi gerjesztünk magunk körül, amit elviselni kényszerülünk, mert nincs már erőnk kiszakadni belőle.

Jézus nem csupán elvonul a sokaságtól, hanem felmegy a hegyre, ami a Bibliában – és általában a vallások világában – az Istennel való találkozás lehetőségét kínálja. A Mester csak látszólag magányos, hiszen arról olvasunk, hogy imádkozik, azaz a lehető legjobb társaságban van: mennyei Atyjával kommunikál, ha úgy tetszik konzultál, beszélget.

Ehhez viszont valóban kell a külső és belső csend, mert Isten soha nem vág a szavunkba, nem hajlandó túlharsogni istenkereső lármánkat. Ő vár, hogy csend legyen körülöttünk és bennünk, hogy azután halkan, szelíden megszólaljon, megszólítson.

Ez a hang keres minket Jézus Krisztuson keresztül, aki így bátorít, így hívogat a fárasztó tanév végén: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek…” (Mt 11,28)

Bárcsak minél többen rezonálnánk erre a gyógyító szóra, hogy a nyár ne az elkallódás és céltalan sodródás, a leégés és kiégés kísértését hozza, hanem valóban az év vasárnapja, a tartalmas, relaxáló és rekreáló lelki-szellemi töltődés boldog ideje legyen.

Gáncs Péter