Lelki útravaló a Vasárnapi Újság 2007. szeptember 2-i adásában

Gyakran halljuk manapság a figyelmeztetést: élethosszig tartó tanulásra – angolul: life-long learningre – van szükségünk! Ez nem valami 21. századi felismerés, hiszen Jézus már kétezer éve azzal kezdte nyilvános működését, hogy tanítványokat hívott el. Mennybemenetele előtt pedig ezeket a tanítványokat küldte el, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet.

Most, az új tanév kezdetén életkortól függetlenül felismerhetjük a kínálkozó lehetőséget: újra tanítványok, még mindig tanítványok lehetünk!

Kicsoda a tanítvány? Az, akinek tanítója, mi több: tanítómestere van. Kontárok sok mindent rontottak már el az életünkben, amit először talán észre sem vettünk, mi több, lelkesen asszisztáltunk hozzá. Így előfordulhat, hogy az idén nem léphetünk magasabb osztályba: évet kell ismételtünk, újra kezdve a régi leckéket és gyakorlatokat. De mégsem vagyunk reményvesztett bukott nebulók, mert a Mester végtelen türelemmel fordul hozzánk. Újra tanítani kezd, újra kézbe vesz, újra formál, sőt szeretne újjáformálni minket. Ezért ígéri búcsúbeszédében megszeppent tanítványainak, hogy elküldi a Szentlelket, a Vigasztalót, a Pártfogót, aki eszünkbe juttatja mindazt, amit ő tanított nekünk.

Ezekben a napokban sokfelé hangzik fel az ősi tanévkezdő fohász, a „Veni sancte”. Jöjj, Szentlélek, jöjj, teremtő, újjáteremtő Lélek! Jöjj, erő, szeretet és józanság lelke! Jöjj, tanítás és tanulás lelke!

A közelmúltban a híres északi zarándokhelyen, Vadstenában járhattam, ahol egy különleges zarándokkompaszt kaptam. Ezen a patinás kis városka, de egyben az egész ország védőszentjének, Szent Brigittának, vagy ahogy a svédek mondják, Birgittának sms-tömörségű imádsága olvasható: „Uram, mutasd meg nekem utadat, és tégy késszé azon járni!”

Ez a 14. századi fohász, némi kiegészítéssel, akár iránytűvé válhat számunkra az induló tanév zarándokútján: Atyám, mutasd meg nekem utadat, Jézus Krisztust, és add Lelkedet, hogy rajta, vele, általa járhassak! Ámen.

Gáncs Péter