„Légy bátor, és vezess!”

– Püspök úr a déli  kerületben a fenti  című könyvet adta útravalóul  a választások nyomán szolgálatba induló egyházmegyei vezetőknek az ünnepélyes iktatáskor. Továbbá, sokat idézett belőle a munkaévkezdő lelkészkonferenciát intonáló előadásában is Balatonszárszón. Miért lett ennyire fontos éppen most ez a könyv?

– Különleges kihívásokat rejt az idei tanévnyitás. Egyrészt új hatéves ciklus kezdődik egyházunkban, másrészt egyházkerületünkben oktatási intézmények sora  került evangélikus fenntartásba. Ilyenkor érdemes körülnézni, hogy kitől, mit tanulhatunk a vezetés tudományában.

– Miben segíthet ez a 2004-ben, az Új Remény Alapítvány gondozásában megjelent könyv?

– Bill Hybels-nek, a chicago-i Willow Creek gyülekezet pásztorának harminc éves vezetői tapasztalatait summázza a kötet, amelynek számos provokatív gondolata segíthet, hogy az általános tisztújítás alkalmából „érvényesítsük” gyülekezetvezetői jogosítványunkat. A gyülekezetplántáló lelkész, többek között, felteszi a kérdést, hogy vajon „360 fokos vezetők” vagyunk-e?

– Mit jelent ez a kissé bizarr kép?

– Idézem: „A 360 fokos vezetők vezetői ajándékaikat nemcsak délre irányítják, a gondjaikra bízott emberek felé. Megtanulnak észak felé is vezetni, hatást gyakorolva azokra, akik tekintélyben felettük állnak, valamint kelet és nyugat felé, hatást gyakorolva társaikra…”

De a legfontosabbnak azt tartja, hogy maga a gyülekezetvezető is az egyház Ura által vezetett, engedelmes szolga legyen.

– Mennyiben alkalmazható az amerikai modell hazánkban?

– Nyilvánvaló, hogy nemcsak nyelvileg kell lefordítani a tengeren túl jól működő módszereket. Viszont a szerző gyülekezetlátása, amellyel egész könyvét indítja, bárhol élünk is, inspirálhat minket: „A helyi gyülekezet a világ reménysége, a jövője pedig elsősorban vezetőinek kezében nyugszik.” Lelkesítő, ahogy a gyülekezet szépségéről és erejéről vall: „Nincs a gyülekezethez fogható, ha helyesen működik…A benne rejlő lehetőségek határtalanok: megvigasztalja a bánkódót… hidakat épít a keresők felé… az igazságot kínálja azoknak, aki összezavarodtak, a szükségben lévőkről gondoskodik… Nincs a földön még egy ilyen szervezet. Semmi se léphet a nyomába.”

– Ha jól működik! De mitől működik jól? Erre is van amerikai recept?

– Recept nincs, viszont ma is aktuális az úgynevezett „ApCsel 2-álom”, az első gyülekezet életének bibliai mintája. Ezzel kapcsolatban Bill Hybels felteszi a nehezen lerázható kérdést: vajon miért ne működhetne ma is mindaz, ami egykor vonzóvá, növekedővé tette a jeruzsálemi közösséget?! Meggyőződése szerint „újra lángra kell gyújtani Krisztus követőit, hogy a tőlük telhető legjobbat nyújtsák Istennek. És egy öszvér csökönyösségével kell ragaszkodni ahhoz, hogy az evangéliumot hirdessék, az elveszettet megkeressék, a hívőket felkészítsék, a szegények felé szolgáljanak, a magányosokat bevonják a közösségbe…”

– Ezek evidenciák. Erre törekszünk gyülekezeteinkben, mégis a legtöbb helyen fogyunk…Mi hiányzik, mit kellene másképpen tennünk?

– Erre talán egy másik szerző segítségével találhatunk választ, akinek gondolatai szintén gazdagítottak minket a közös szárszói indulásnál. Anselm Grün: Lelkünk erőforrásai (Jel Kiadó, 2010) című könyvét is jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik „forráshiánnyal” küszködnek, akik az új tanév, munkaév, az új hatéves ciklus elején szeretnének felfrissülni, megerősödni keresztény életükben és szolgálatukban. A bencés szerzetes elapadtnak hitt erőforrásaink feltárásához kínál ma is járható, de talán elfeledett utakat. A nyári Szélrózsa-mottóra utalva: van honnan merítenünk, mert „Isten patakja tele van vízzel.” (Zsolt 65, 10). Aki egyházunkban bármilyen vezetői, elöljárói felelősséget vállal, annak fokozottan ügyelnie kell arra, hogy ”ki ne száradjon”. El ne szakadjon az éltető forrástól: a bölcsesség, az erő, a szeretet, a józanság Lelkétől.

– Az előző hétvégén, országszerte, immár közel félszáz evangélikus oktatási intézményben éppen ezért a Lélekért könyörögtünk a tanévnyitó istentiszteleteken, a „Veni Sancte”-n. Hogyan élte meg püspök úr, hogy három napon belül egy óvoda, három általános iskola, három gimnázium, és egy kollégium evangélikus egyházi átvételére kérhette Isten áldását?

– Eddigi püspöki szolgálatom legnagyobb élménye volt ez a pár nap. A történelem és az egyház Ura csodálatos távlatokat, új kapukat nyitott meg előttünk. Kérem, hogy legyen sokunk közös imádsága az iskola átvételi liturgia áldó szövege: „Szentlelked vezesse az itt tanítókat, hogy igaz tudományra, jó erkölcsre, benned való hitre tanítsák a rájuk bízottakat, és mindenkor szeretetben viseljék gondjukat. A tanulókat pedig áldd meg szorgalommal, és add, hogy gyermekeidhez méltó közösség épüljön közöttük… Ámen.”