A „jó” villanypásztor

2009. április 26.

Nem kellene-e végre lépést tartani a világgal, és korszerű villanypásztorra cserélni az anakronisztikussá váló pásztorfigurát?
    A szót tett követte: ahogy ma „trendi”, rákattintottam a világháló keresőprogramjára, amely 0,08 másodperc alatt összesen 89 600, villanypásztorral kapcsolatos reklámmal kínált meg. Már az első ajánlatnak nehéz ellenállni, hiszen mindössze tizenhatezer forintért rendelhetnék korszerű villanypásztort. Ehhez képest igencsak pazarlásnak tűnik hagyományos pásztorok, lelkipásztorok alkalmazása, különösen a mai válságos időkben...
    Komolyra fordítva a szót nem árt tisztázni, mit is jelent, átvitt értelemben, a villanypásztor „szolgálata”. Akik több mint két évtizede élünk már a huzatos Kárpát-medencében, emlékszünk még a vasfüggönynek titulált drasztikus „villanypásztorra”. Ez megóvott minket attól a „veszélytől”, hogy idegen tájakra bitangoljunk. A karámon belül még viszonylag szabadon lehetett poroszkálni, némi takarmány is akadt, ha valaki megfelelően bégetett...
    Az idén ünnepeljük majd – már aki – a több száz kilométeres, gyilkos villanypásztorszörny pusztulásának huszadik évfordulóját. Azóta persze keserves felfedezés, kijózanító tapasztalás, hogy a karámon túl se csupán füves legelők és tiszta források várnak ránk...
    Mindezek ellenére sem felesleges világosan leszögezni: a villanypásztor a hamis, hazug biztonság szimbóluma. Nem a személyesen féltő őrzésről, hanem a személytelenül birtokló önzésről szól. Éppen a Bibliából tanultuk, a jó pásztortól láttuk, hogy az igazi pásztor nyája előtt járva keresi, és ha kell, önmagát kockáztatva, feláldozva biztosítja az éltető legelőt, tiszta forrást az övéinek. Követése valódi biztonságot, szabadságot, az Élet ajándékait kínálja.
    De vajon így próbálunk pásztorkodni vagy legalább bojtárkodni mi is a jó pásztor egyházában? Nem véletlen, hogy éppen ennek a vasárnapnak ószövetségi lekciójában szólal meg minden pásztorok pásztorának kemény, ítéletes hangja: „Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és nem esznek belőlük többé…” (Ez 34,10)
    „Kannibál” pásztoroknak nincs helyük Krisztus egyházában! Ne tiltakozzunk a drasztikus kép ellen. Nézzünk szembe a kíméletlen tényekkel. Bizony, jócskán akadnak olyan gyülekezeteink, ahol felelős, áldozatos, személyes pásztori szolgálat híján valójában a nyáj fokozatos szanálása, felélése, „felfalása” zajlik.
    Ahol ennél jobb a helyzet, ott sem árt szembenézni a kényelmetlen kérdéssel: vajon, szinte észrevétlenül, nem szivárognak-e be a „villanypásztorság” kóros tünetei gyülekezeteink életébe?
    Ilyen veszély a személytelenség, amelynek kísértése nem csak városi és nagyobb létszámú gyülekezeteinket fenyegeti. Vajon ismerjük-e még azt, akivel egy padban ülünk, akivel együtt térdelünk az úrvacsorai oltárhoz?
    Pozitív fejlemény, fejlődés, hogy egyre több helyen alakul ki olyan egymásra figyelő, családias légkör, amelyben számon tartjuk egymás gondját és örömét. Például ilyen apró, de sokatmondó, közösségépítő figyelmesség a születésnaposok, névnaposok és egyéb évfordulósok köszöntése a gyülekezet nyilvánossága előtt.
    További fenyegető villanypásztoros tünet, amikor az egyház csak az élet határhelyzeteiben jelenik meg gyakran sokkoló, idegen üzenetével. Kevés, sőt kifejezetten elkésett, ha csak a legelő, az árok, a szakadék szélén próbáljuk utolérni és megállítani a reánk bízottakat. A jó pásztor folyamatosan kíséri, tereli az övéit. Az egyházi szolgálat nem szűkülhet krízishelyzetekben igénybe vehető válságmenedzselésre. A pásztor nem mentőorvos, hanem empatikus partner, szolidárisan beszélgető útitárs a hétköznapok világában is.
    Magától értődő, hogy manapság a legkorszerűbb informatikai eszközök is segíthetik ezt a folyamatos pásztori jelenlétet, kommunikációt. Ilyen a mobiltelefon, a világháló, amely, ha virtuálisan is, de összeköthet sokakkal. Jó lehetőség a kapcsolattartásra a gyülekezeti újság, akár nyomtatott, akár elektronikus formában. Egy jól szerkesztett, rendszeresen frissített gyülekezeti honlap is igazi fórumot teremthet a pásztor és a nyáj között.
    De ezen a területen sem árt óvatosnak lenni, nehogy észrevétlenül digitális, virtuális „villanypásztorokká” torzuljunk. Akik többet néznek a számítógép monitorjára, mint emberek szemébe. Akik már annyit kommunikálnak SMS-ben és e-mailben, hogy alig jut idő személyes látogatásra, őszinte, lelkipásztori beszélgetésekre. Ne feledjük: nincs az a korszerű mobiltelefon, interaktív honlap, amely pótolhatná a jóízű, személyes dialógust.
    Végül hadd használjam ki a villanypásztor szimbólum még egy aspektusát. Ha megszakad az energiaellátás, ha áramszünet van, a villanypásztor csupán értéktelen dróthálóvá silányul. Mindez átvihető a mi pásztori szolgálatunk titkára is. Ha elszakad a „felső vezeték”, ha nem vagyunk élő kapcsolatban a jó pásztorral, a mi szolgálatunk is azonnal lefagy. Csak pásztorolt pásztorokként segíthetünk másokon!

Gáncs Péter