Hol az Élet nyolcvanon túl?
Budapest – Szeretek írni, de most kissé küszködve keresem a szavakat, hiszen bárhogyan is nézem, ebben a megszokott formájában most írhatok utoljára egyházunk hetilapjában… Emlékek sorjáznak: 1970-ben, még kezdő teológus hallgatóként jelent meg az első írásom az újságban Szakonyi Károly Adáshiba című drámájának a bemutatójáról. Akárhogyan is számolom, ez bizony 45 éve történt, és azóta több száz cikkemet közölte ez a lap. A forma persze többször is változott a négy és fél évtized alatt. Eleinte csak négy oldalon, fekete fehérben jelent meg az Evangélikus Élet, azután megindult a mennyiségi és minőségi fejlődés, és ma már természetesnek tűnik a tizenhat oldal, színes képekkel… Szöveg: Gáncs Péter (Megjelent az Evangélikus Élet hetilap 2015. december 12-i számában)
De mindez hamarosan múlt idő, hiszen Deo volente, 2016. január 10-i dátummal, hamarosan kezünkbe vehetjük az Evangélikus Élet magazint, majd pedig egy héttel később az Evangélikus Krónikát. Ha jól sejtem, az persze még a jövő titka, hogy ez a két eltérő jellegű újság miként illeszkedik majd egymáshoz…
A magazin műfaj viszont nem idegen Olvasóinknak, hiszen az első evangélikus Missziói Magazin éppen húsz éve, 1995. őszén jelent meg. Bizonyos tekintetben azóta is páratlan sajtótörténeti kuriózumnak számít az első, vagy inkább „nulladik” szám, amelyik hasonló tartalommal, egy időben, öt nyelven: dánul, finnül, norvégul, svédül és magyarul jelent meg kétezer példányban. A kísérleti szám még egy skandináv nyomdában, jelentős északi rádiómissziós támogatással készült. A kedvező fogadtatáson felbuzdulva, 1996. tavaszán megjelent az első, immár hazai alapanyagból, magyar nyomdában, Dabason készült magazin. A köszöntőt Harmati Béla püspök jegyezte, a vezércikket „Hol van a tűz?” címmel id. Bencze Imre, a Külmissziói Egyesület lelkészi elnöke írta. A címlapra Bálint Zoltán és családja került, akik bajor-magyar együttműködésben, akkor indultak többéves missziói szolgálatra Pápua-Új-Guineába…
Nem kevés nosztalgiával és hálás örömmel emlékszem vissza erre a „hőskorra”, amikor először még, mint nagytarcsa-péceli gyülekezeti lelkész, majd pedig1997-től, mint országos missziói lelkész szerkeszthettem a lapot egészen 2003 nyaráig. Ebből nőtt ki a mind máig népszerű „Híd” evangélikus missziói magazin, amely a jövőben is változatlanul évente négyszer fog megjelenni.
Vitathatatlan tény, hogy a mai nyomtatott újságpiacon, amely kíméletlen versenyben áll az elektronikus sajtóval, a magazin a legnépszerűbb műfaj. Általában a sok kép, a kevés szöveg, és tegyük hozzá őszintén: legtöbbször a kevés tartalom jellemzi ezeket a tarka lapokat, Nagyon remélem, hogy ebben az összehasonlításban nem lesz korszerű, nem lesz „trendi” az Evangélikus Élet magazinja. Hiszen az „evangélikus” jelző elkötelező márka, „brand”, garantált minőséget hordozó forrásmegjelölés: Élet, amely az Evangéliumból fakad!
Nem a felszínes életmódmagazinok számát akarjuk szaporítani, amelyeket, legalább is én, többnyire öt perc alatt „ki tudok olvasni”… Nem véletlenül került az új evangélikus magazin fejlécébe kiemelt nagybetűkkel az Élet szó. Bibliaolvasó körökben közismert, hogy az evangéliumok eredeti nyelve, a görög külön kifejezést használ a biológiai életre: ez a „biosz”, és külön szó jelzi a nagybetűs, a minőségi, az örök életet: ez a „dzóé”.
Karácsonykor, éppen az inkarnáció, az Ige testté lételének ünnepén, természetesen nem tagadhatjuk meg „biosz” voltunkat sem. De ugyanakkor nem feledhetjük az evangélium szíve közepét sem, amely szerint Jézus azért jött, hogy a biosz-on túli Életünk, „dzóé”-nk, sőt, bővölködő, túlcsorduló életünk legyen. Ahogyan ezt ő maga fogalmazza meg egyik legtömörebb küldetésnyilatkozatában: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10, 10)
Meggyőződésem, hogy ennél kevesebbet a 81. évfolyamába lépő, megújuló hetilapunk sem tűzhet ki maga elé küldetésként. A Jézus Krisztusban kibomló Élet sokszínű gazdagságának túláradó bőségét kell felkínálnunk eddigi hűséges Előfizetőinknek éppúgy, mint reménység szerinti új Olvasóinknak! De vajon honnan, hogyan lesznek új olvasók, új előfizetők, amikor a legtöbb nyomtatott újság példányszáma leszálló ágban van?
Erre a visszatérő kérdésre ismerem a szakértői rutinválaszokat: jó marketing, profi reklámok és terjesztés kell, kellene… Mindezt nem megkérdőjelezve, hadd kockáztassam meg, hogy mindenki, aki Jézus tanítványaként veszi kézbe ezt a lapot, közös Mesterünk által felhatalmazott és kiküldött terjesztője lehet az Evangélikus Életnek, Magazinnak, Krónikának!
A 81. évfolyam minden tekintetben új kezdetet kínál nemcsak az Evangélikus Élet történetében, hanem a mi élettörténetünkben is. Ugye emlékeszünk arra, hogy Jézus nem jól fizetett, professzionális ügynökök kiküldésével hozta globális mozgásba az evangéliumot. Ő egyszerűen tudta a helyes választ az első hazai evangélikus magazin vezércikkének kérdésére: „Hol a tűz”? Kicsit pontosítva a kérdést: ki a Tűz?!
A Feltámadott „testamentuma”, mennybemenetele előtti utolsó földi mondata, ígérete ugyanis 2015 végén, sőt, 2016-ban is érvényes: „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1, 8) Íme, a 21. században is aktuális, tömör missziói stratégia…
Végül itt az ideje, hogy visszatérjünk a karácsonyi ünnepkörhöz. Talán kissé bizarr gondolattársítással idézem ifjúságom egyik kedvenc karácsonyi énekét, az idén félévszázados Hermons együttes fenyőillatú, örökzöld slágerét: „A tűz körül ültek a pásztorok…”
Ennél többet, fontosabbat nem kívánhatok a megújuló Evangélikus Élet munkatársainak és mindazoknak, akik abban a kiváltságban részesülhetünk, hogy publikálhatunk egyházunk lapjában. Kívánom, hogy kerüljünk mi is „tűz közelbe”. Mielőtt leütjük az első betűt, kérjük a pásztorlelkű bölcsek angyalokat tisztán meglátó és meghalló lelkét, hogy írás közben egy pillanatra sem feledjük: hol a tűz, Ki a tűz! Hol az Élet, ki az Élet, nyolcvanon túl is!
