Érintésre várva

​A virágillatú május az esztendő, az egyházi esztendő legszebb időszaka – talán nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. Többnyire ebben a hónapban van a konfirmáció,  a mennybemenetel és pünkösd ünnepe, valamintaz egyházkerületi missziói napok örömteli találkozója. A jövő szombaton sok szeretettel hívjuk és várjuk egyházunk népét, aprókat és nagyokat, ifjakat és véneket a házigazda gyülekezetekbe: Beledre, Kazincbarcikára, Kiskőrösre. Nem csupán lelkesítő tömegélményt remélünk ettől a naptól, hanem magának a pünkösdi Léleknek, „Isten ujjának” az  érintését. Hiszen a felülről érkező szél ma is fúj arra, amerre akar, az egyház Ura ma is kész meglepetésekre, népének megújítására.

​Ebből a szempontból is érdemes időnként átnézni a szomszédba, a testvéregyházakhoz: náluk vajon mi újság, történik-e valami új? Nem arról van szó, hogy a szomszéd rétje mindig zöldebb, sokkal inkább arról a megtapasztalható tényről, hogy kölcsönösen tanulhatunk egymástól, hiszen erről szól az egészséges ökumené.

Római katolikus testvéreinknél friss szelek fújnak.Nomen est omen: Ferenc pápa nemcsak névválasztásával hozott újat, hanem személyes, ember- és élet közeli stílusával, a szegények és az irgalom egyházának meghirdetésével is.

A másik nagyobb testvérnél, a reformátusoknál is ígéretes kezdeményezésekről olvashatunk.  Az egyházunk stratégiai munkacsoportjához hasonló céllal életre hívott Egyházi Jövőkép Bizottság a napokban küldte szét az összes református gyülekezetnek azt a munkafüzetet, amelynek már a címe is izgalmas: „Érintés – sorsdöntő párbeszéd a megújulásért.” A füzet bevezető gondolatai ihlették írásom címválasztását: „Valódi közösség nincs érintés, egymásra hatás nélkül. De a káoszból rend és a semmiből élet sem születik másképp, mint a Szentlélek Úristen érintése által.”

Ennek a tájoló, útmutató figyelmezetésnek a fényében, arövid szomszédoló ökumenikus kirándulás után, forduljunkismét saját egyházi reményeink felé, hiszen miért éppen a Magyarországi Evangélikus  Egyházat kerülné el a Szentlélek érintése?! Mi lenne alkalmasabb ennek a pünkösdi csodának megélésére, mint éppen a közelgő missziói napok?Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem mi rendelkezünk Isten Lelkével, hanem éppen fordítva: Ő ragadhat meg minket ott, akkor és úgy, ahol, amikor és ahogyan Neki tetszik.

Ugyanakkor, éppen most, Rogate vasárnapjának, az imádkozó gyülekezet vasárnapjának közelében, fedezzük felújra az imádságban rejlő, még Istent is mozgósítani képes erőt.Az imádság mellett tehetünk is valamit azért, hogy utat készítsünk a Lélek áhított munkájának. Egy másik képpel élve: a mi dolgunk a vitorlák kifeszítése a várva várt szél érkezésének reményében. Ennek érdekében néhány ponton áthangoltuk  a kiskőrösi missziói nap programtervezetét.

Első ízben hirdettük meg egyházkerületünk legnagyobb rendezvényét családi, ifjúsági missziói napként, tudatosan integrálva a kerületi ifjúsági napot. Gyülekezeteinkben gyakran szenvedünk a generációk közötti szakadéktól, nem ritkán éppen a családok és az ifjúság fájó hiányától. Hisszük, hogy a pünkösdi Lélek megajándékozhat minket közös nyelvvel, a nemzedékek egymásra találásának örömével. Ennek a csodának az esélyéről már Jóel próféta könyvében is olvashatunk:  "Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.  (Jóel 3, 1)

Újdonság, hogy az egész délelőtti program a nyitó evangelizációra épül. Ezúttal nem lesz plusz előadás, hanem az ige érintésére szeretnénk válaszolni az ebédig meghirdetettbibliaköri csoportokban. Jó lenne, ha az ige egyházában valóban a centrum, az élő és éltető evangélium kerülne a középpontba.

Ebből következően a nap csattanóját is – a délutánifakultatív programokat követően - Isten hallható és látható igéje adja majd az úrvacsorai közösségben. Bizonyos tekintetben ez is új elem a déli kerület missziói napjain. Az előző három esztendőben ugyanis a bonyhádi Evangélikus Atlétikai Centrum adott otthont a közel ezerfős délinagycsaládnak, ahol a remek infrastruktúra dacára sem mertünk kísérletet tenni az úrvacsorai istentisztelethez szükséges templomi áhítat megteremtésére. Az idén viszont a megújult kiskőrösi templom ideális helyszínt kínál az úrvacsora méltó ünneplésére, az igazi eucharisztiára, hálaadásra.

Éppen a gyónási, úrvacsorai liturgiában élhetjük majd áta nap mottójának -„Elengedett adósság” – felszabadítóörömüzenetét. Ez egyben a misszióra is mozgósít minket az áldást megelőző elbocsátás soraival: „Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását! Tegyetek bizonyságot szeretetéről! Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!”

Erre a boldogító érintésre, a mások felé útnak indító, küldő szóra, az erő, szeretet és józanság Lelkére várunk Beleden, Kazincbarcikán, Kiskőrösön és szerte az országban.Ezért a pünkösdi csodáért imádkozzunk mindhárom egyházkerületünkben, és ne csak Rogate vasárnapján!

​