Tanévkezdő kérdések és kétségek
Új tanévet kezdhetünk. Vajon magasabb osztályba léphetünk? Netán évismétlésre ítéltetünk? Köztudott, hogy ősztől újra biztosított iskoláinkban a bukás esélye is. Sőt, ami a közoktatásban alig elképzelhető, az egyházi, gyülekezeti, egyéni keresztény életben előfordulhat: "alsóbb" osztályba kerülhetünk...
De mindenképpen örömhír, hogy tovább tanulhatok! Mi több, Jézus Krisztus tanítványa lehetek! A keresztény élet lényege, hogy az utolsó szívdobbanásig a Mester tanítványai maradhatunk. Küldetésünk se több, de nem is kevesebb, minthogy tanítvánnyá, nem a magunk, hanem Jézus tanítványaivá tegyünk másokat.
Erről szól az agyonidézett missziói parancs Máté evangéliumának végén. Úgy gondoltam, erről újat már nem olvashatok. De kiderült, valóban igaz: a jó pap/püspök holtig tanul és sírkövén ez áll: földi tanulmányait befejezte…
Az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) képes magazinjának (The Lutheran) augusztusi számában elgondolkoztató vezércikket fedeztem fel Peter W. Marty tollából „A kételkedés értékelése” (An appreciation for doubt) címmel.
A davenporti (Iowa) lelkészkolléga nem kevesebbet állít, minthogy a hit ellentéte nem a kétség, hanem a túlzott bizonyosság, magabiztosság. Többek között éppen a missziói parancs előzményeire utal. A megszokott fordítás szerint a tanítványok, amikor Galileában újra találkoznak a feltámadott Krisztussal, „leborultak előtt, némelyek pedig kételkedtek…” (Mt 28, 17)
A cikk szerzője a columbusi Trinity Lutheran Seminary újszövetségi professzorát, Mark Allan Powellt idézi, aki szerint az eredeti görög szöveg nem teszi indokolttá a „némelyek” szó beszúrását. Ez egyfajta fordítói logikát, prekoncepciót tükröz, mely szerint a Jézus előtti hívő leborulással valamiképpen feszültségben, ellentétben van „némelyek” kételkedése.
Magam is úgy látom, hogy az egészséges hit és az egészséges kételkedés nem zárják ki egymást, sőt együtt járnak. Erre talán Tamás apostol az egyik legnagyszerűbb példa. Nem véletlen, hogy az úgynevezett „keresők istentiszteletét” éppen Tamás-misének nevezzük.
Meggyőződésem, hogy a passiótörténetben csúfosan leszerepelt tanítványi sereg, döntő módon, nem Jézusban kételkedett, hanem sokkal inkább önmagában. Miként lehetséges, hogy a győztes Úr továbbra is az ő vesztes csapatukkal akar újat kezdeni?!
Számunkra is ez lehet az ismétlődő meglepetés az induló tanév küszöbén. A Mester még mindig nem adta fel, még mindig számol velünk! Türelmes szeretete nem fogyott el irántunk. Bár gyakran nehézfejű, restszívű tanítványok vagyunk, mégis újra kézbe vesz minket.
Ő reálisan számol kérdéseinkkel és kétségeinkkel. Olyan Mester, aki görbe vonalakkal is tud egyenesen írni. Nem tökéletes, perfekt mester-aspiránsokat keres, hanem ráfigyelő, őt követni igyekező tanítványokat.
Ezzel szemben ma is akadnak bőven magabiztos írástudók. Akiknek nincsenek kérdéseik és kétségeik csak kioktató válaszaik. Ők mindent tudnak, sőt, mindent jobban tudnak. Ők „Isten fejével gondolkodnak”, és korunk minden kínzó kérdésére kiolvassák a kétséget kizáró, fellebbezhetetlen választ az írásokból. Nekik - Pál apostollal szemben - semmi sem homályos, hanem minden tiszta. Ismeretük nem töredékes, hanem teljes…
Egyáltalában nem irigylem, inkább sajnálom őket. Nincs már mit várniuk az új tanévtől, hiszen mindent tudnak. A magabiztos önigaz egészségesekkel a Mester sem tud mit kezdeni. Csak a lényeget nem értik: az ember legnagyobb rangja, méltósága, esélye, ha Jézus-tanítvány marad!
Egyházunk ötéves, országos gyülekezeti munkaterve szerint az előző tanév az elmélyülés idejeként adatott nekünk. Vajon tényleg az volt? Többek között erre is kerestük a választ a Déli Egyházkerület immár hagyományos munkaévkezdő lelkészkonferenciáján, Balatonszárszón: valóban elmélyültünk-e vagy inkább süllyedtünk?! Ezt az önvizsgálatra indító kérdést mindenegyes gyülekezeti közösségnek és tagnak érdemes őszintén megválaszolnia, hiszen minden általánosítás felszínes és félrevezető.
Az új munkaév kulcsszava a megismerés. Divatos kifejezéssel: az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning), melynek része, ha úgy tetszik, ajándéka az induló 2010-11-es tanév. Nem az a kérdés, hogy felsőbb vagy alsóbb osztályba kerültünk, netán évismétlők vagyunk. Az örömhír, hogy a Mester újra „becsönget”, tanítványai maradhatunk!
„Veni Creator Spiritus!” Induljunk együtt a bölcsesség Lelkének vezetésével! Nem magabiztosan, hanem Jézusban biztosan! Pál apostol alázatával és reménységével: „…most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.” (1Kor 13, 12)
Gáncs Péter
