A Középpont felé

2010. január 17.

Míg Kőszegen szimbolikusan a határokat feszegettük, addig Szarvason a középpontot, a Középpontot szeretnénk együtt megtalálni. Erre utal a többértelmű mottó: Középkezdés Veled. A témaválasztásánál többféle aktuális szempont motiválta a szervezőket, a híres „Tízeket”. Az egyik apropó Szarvas sajátos fekvése. Ha valaki nem tudná, itt található a történelmi Magyarország földrajzi középpontja, amelyet emlékmű is jelöl a Körös-parton.
    De nemcsak térbeli, hanem időbeli kontextusa is akad a témaválasztásnak. Közismert, hogy ezen a nyáron foci-világbajnokság lesz Dél-Afrikában. Sokan már számolgatják a napokat a nagy játék kezdetéig, június 11-ig. Egy hónap alatt, sok-sok középkezdést láthatunk majd, reménység szerint, izgalmas meccsek kezdetén és remek gólok nyomán.
    A július 11-i, vasárnap esti johannesburgi döntőn – ismert okok miatt – nem leszünk közvetlenül érdekeltek... De a rá következő szerdán, július 14-én már akár mi is pályára léphetünk! Kezdetét veszi a szarvasi nagy játék, ahol mi is ott lehetünk a kezdőkörben. Négy nap alatt, újra, vagy életünkben talán először, átélhetjük, megélhetjük a játék, a csapat, a közösség élményét. Megtalálva életünk centrumát, a kezdés, az újrakezdés, a vele, veled, veletek való középkezdés esélyének örömét.
    Mint a Déli Egyházkerület püspöke különösen is örülök, hogy Békés megye, az úgy nevezett „Viharsarok” első ízben adhat otthont egyházunk legnagyobb rendezvényének. Biztos vagyok benne, hogy a régió, ezen belül Szarvas városa, iskolái és gyülekezetei jó házigazdák lesznek. A távolabbról érkező vendégek közül sokan fognak meglepődni, hogy milyen értékes lelki, szellemi kincseket kínál Tessedik városa, nem is szólva a Körös-part és az arborétum szépségeiről. De maradandó kulináris élvezetekre is felkészülhetünk a halászcsárdától a helyi kolbászig… Elvégre nemcsak igével és zenével él a Szélrózsa-vendég, hanem kenyérrel is, annak lutheri, tágabban vett értelmezése szerint.
    Apropó: Luther és kenyér! Ne feledkezzünk meg az idei nyár harmadik jelentős eseményéről sem, ami pár nappal követi majd a szarvasi találkozót. Július 20 – 27. között Stuttgart ad otthont a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) tizenegyedik nagygyűlésének. Ennek bibliai mottója a Miatyánk negyedik, középső kérése: „...mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma...”
    Ez a középső kérés, a kenyérkérdés egyben életünk központi kérdése, különösen válság sújtotta világunkban. Vajon milyen választ tud adni a világ evangélikusságának nagy családja arra a globális testi éhségre és lelki ínségre, amely nem csupán az úgynevezett fejlődő világot kínozza, hanem jelen van földrészünk, hazánk mindennapjaiban is?!
    Nekünk, magyaroknak különösen izgalmas a közelgő világtalálkozó, hiszen Európa utoljára, immár több mint negyed évszázada, 1984 nyarán – éppen Budapesten –  fogadhatta az LVSZ nagygyűlését, a hetediket. A budapesti találkozó mottója ma is aktuálisan és provokatívan hangzik: Krisztusban reménységgel a világért. Akkoriban valóban tele voltunk élő reménységgel, amelyet a pár évvel későbbi rendszerváltás igazolni látszott.
    Ehhez képest tavaly sokfelé kissé kesernyésre sikeredtek a határnyitás, a falbontás két évtizedes évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek. Mintha reménységeink csak töredékesen teljesedtek volna be, mintha valamit elveszítettünk volna.
    A közelmúlt egy felmérése a 2009. esztendő legjellemzőbb szavait gyűjtötte össze. Az eredmény jól tükrözi társadalmunk közérzetét. Nem meglepő, hogy a reménység már nem került be az első tízbe, viszont dobogós helyen végzett a válság, a H1N1, valamint a korrupció kifejezés. Igaza van az idén nyolcvan esztendős Csoóri Sándor költőnek, aki szerint „mindegyik szóban ott van a történelem...” Az élbolyban sorakoznak még a következő szavak: szegénység, hazugság, bizonytalanság, káosz, munkanélküliség, kilátástalanság... S ez a szomorú diagnózis nem valamiféle ellenzéki károgás, hiszen a hírforrás a Népszabadság vízkereszti számának egyik cikke: A remény lejjebb csúszik a listán, (2010. január 6., 9. oldal).
    Igen, valamit elveszítettünk., vagy meg se találtunk még? Netán Valakit? Talán éppen az élet, az életünk centrumát, összetartó, megtartó erejét? A karácsonykor nekünk született, vízkeresztkor megjelent Megtartót?!
    Új év: új kezdet, új remény! Esély az újrakezdésre, a középkezdésre - vele!
    Kár lenne mindezzel a nyárig várni. Remélem, Szarvason a kezdőkörben találkozunk. Jó utat a Középpont felé!

Gáncs Péter