Püspökszemmel
„Veni Sancte” a tizenegyedik tanév küszöbén
2003. szeptember 6-án indultam a békéscsabai nagytemplom oltárától a déli egyházkerület püspöki szolgálatába. Az évforduló alkalmat kínál az önvizsgálatra, mérlegkészítésre, vissza- és előretekintésre. Ezzel a lehetőséggel szeretnék most élni az Égtájoló rovat hasábjain is.
„Konzílium” a Puskin utcában
Különleges munkaülésre került sor július 19-én a déli egyházkerület püspöki hivatalában. Vajon miért találkozik a nyár közepén Lupták György esperes, Homoki Pál lelkész, Deák László egyházkerületi missziói lelkész, valamint László Lajos lelkészjelölt a püspökkel? Szöveg: Gáncs Péter
Misszió és/vagy tolerancia
Egyházunk zsinata a napokban tárgyalja a Missziói és Evangélizációs Bizottság által készített dokumentumot, melynek címe: Missziói koncepció egyházunk megújításáért. Ebben a fontos kérdésben nem szeretnék elébe vágni a zsinati vitának és döntéseknek, de útkereső, tájékozódó rovatunkban, mint egykori országos missziói lelkész, szeretném közös gondolkodásra hívni olvasóinkat.
Érintésre várva
A virágillatú május az esztendő, az egyházi esztendő legszebb időszaka – talán nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. Szöveg: Gáncs Péter
Megszámláltattunk és híjával találtattunk
Másfél éves (!) adatfeldolgozás után, nagycsütörtökön látta elérkezettnek az időt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), hogy közzé tegye a 2011-es népszámlálás adatait, így a hazai népesség vallási megoszlásáról szóló számokat is. Egyeseket szinte sokkoltak a történelmi egyházak fogyását tükröző számsorok. Bizonyos politikai körök viszont nem is titkolt kárörömmel kommentálták, hogy „milliók fordultak el” a nagyobb egyházaktól...
Gyertyák - kanóc nélkül
Vízkereszt után a karácsonyfákkal együtt a csonkig égett gyertyák is a szemétbe kerülnek. Már, ahol egyáltalában még élő fával és élő gyertyával ünnepeltük a világ Világosságának megszületését. Szöveg: Gáncs Péter
Iskolajárás
Püspök úr szolgálati naplójában a megszokott gyülekezeti vizitációk mellett egyre gyakrabban tűnnek fel az iskolalátogatások. Mi ennek az oka?
„Légy bátor, és vezess!”
Püspök úr a déli kerületben a fenti című könyvet adta útravalóul a választások nyomán szolgálatba induló egyházmegyei vezetőknek az ünnepélyes iktatáskor. Továbbá, sokat idézett belőle a munkaévkezdő lelkészkonferenciát intonáló előadásában is Balatonszárszón. Miért lett ennyire fontos éppen most ez a könyv?
Nincsen szélrózsa tövis nélkül
– Nagyon pozitívan vonta meg a Szélrózsa mérlegét az előző szám vezércikkében. Tényleg csak a szépre emlékezik? – Úgy vélem, ez alapvetően életszemlélet, hozzáállás kérdése. Vannak, akik megbotránkozni mennek a Szélrózsára, és találnak is mindig valamit, amin szörnyülködhetnek… Én, ahogy megírtam, első sorban töltekezni, meríteni megyek, és találkozni sok-sok baráttal, szolgatárssal. Természetesen nem vagyok annyira elfogult, hogy ne venném észre a hiányosságokat, amit jobban, másként lehetne és kellene csinálni a jövőben. Hiszen - kicsit ironikusan fogalmazva - szélrózsa sincsen tövisek nélkül.
2012 - Az erőtlenek éve
Az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás éveként hirdette meg 2012-t az Európai Parlament. „Tart Ön az öregedéstől? Aggodalommal tölti el az, hogy 60, 70, vagy 80 évesen milyen szerepet tölt majd be Ön a társadalomban? Hatvanéves kor felett is sok mindent tartogat az élet – és a társadalom egyre inkább értékeli mindazt, amit az idősebb emberek adni tudnak…” – olvashatjuk az Európai Bizottság nyilatkozatát. Szép gondolatok, bárcsak igazak is lennének az új esztendőben…
"Adósok vagyunk"!? - Igehirdetés ökumenikus istentiszteleten 2011. augusztus 19.-én a Szilágyi Dezső téri református templomban
Testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk… Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak... (Rm 8, 12. 15-17)
A gyermekek szabadok?
Vége a tanévnek, itt a szabadság! Már akinek! – sóhajthatnak fel keserűen sokan. Hiszen nem kevés azok száma, akiknek anyagi, egészségügyi vagy egyéb okból a nyár sem a várva várt boldog szabadság ideje. Vajon mit kezdhetnek ők a címben idézett jézusi ígérettel, mely szerint: „Akkor tehát a fiak szabadok.” (Mt 17, 26)
„Aki titeket hallgat…”
Hálás vagyok id. Zászkaliczky Pál olvasói levelének (Evangélikus Élet 2011. május 15.), mert további „tűnődésre”, közös gondolkodásra indít. Az év igehirdetése pályázat kiírásával éppen az volt a Déli Egyházkerület vezetőségének a célja, hogy újra témává tegye igehirdetői szolgálatunkat.
A trilógia folytatódik
Sokunk számára az idei böjt meghatározó lelki élményét Munkácsy Mihály Krisztus –trilógiájának megtekintése ajándékozta a Nemzeti Galériában. De talán nem mindenki tudja, hogy ez a páratlanul zseniális és monumentális trilógia bizonyos tekintetben csonka, illetve befejezetlen. A mester elsőként Krisztus Pilátus előtti kihallgatását festi meg, amit éppen 130 éve, 1881 húsvétján mutattak be Párisban, majd három évvel később megszületik a Golgota. Csak másfél évtized szünet után készül el a harmadik kép, amelynek logikusan a feltámadást kellett volna megjelenítenie. De ebbe a vállalkozásba – némi képzavarral élve – még a legnagyobb magyar festőművész ecsete is „beletörik”. A húsvéti csoda ábrázolása helyett Munkácsy visszakanyarodik Pilátus drámájához. Az Ecce homo című alkotásában újra a római helytartó vergődését festi meg, aki képtelen dönteni Jézus mellett. A művész talán saját életének testi, lelki nyomorúságáról, kínlódásáról is vall, hiszen ekkor már igen súlyos beteg. Gyakorlatilag ez az utolsó munkája, amelybe már tanítványai is besegítenek…
Hol a helye a keresztnek?
Lassan a böjti út feléhez érve, nem árt tisztáznunk a kérdést: vajon hol is van a helye a keresztnek egyéni, közösségi, egyházi életünkben? Gyakran hivatkozunk arra, hogy a lutheri teológiai alapjain építkező evangélikus egyház keresztközpontú egyház. De vajon mit jelent ez a hétköznapokban? Hogyan, miben nyilvánul meg a gyakorlatban ez a kicsit titokzatosan hangzó tézis? VI. századi böjti himnuszunkban is arról énekelünk, hogy a „Keresztfa titka tündököl…” (EÉ 189) De vajon mennyiben lehet ez ma is irányfény számunkra?
„Logopédusra" várva
Talán nemcsak nekem tűnik nagyon hosszúnak az idei tél, valahogy lassan érkezik a tavasz. Várjuk a rügyfakasztó napfényt, a böjti szelek éltető leheletét, de még mindig két hónap választ el minket a feltámadás ünnepétől.
Ne csak csütörtököt mondjunk…
Az „Égtájoló” rovat múlt heti cikkében Adorjáni Dezső püspökkollégám írt az „ökumenikus show, a mosolyökumené” kísértéseiről. Magam is vallom, hogy mint minden fontos kérdésről, így az ökumenéről is csak őszintén szabad beszélni, mert különben tényleg csupán szemfényvesztő show az egész. Így próbálok egyfajta személyes mérleget vonni az idei ökumenikus imahétről.
2011 - a szabadság és az önkéntesség éve
Amint ezt már az Evangélikus Naptár címlapján is olvashattuk: a reformáció 500 éves jubileumára készülve meghirdetett tematikus évek sorában 2011 a reformáció és szabadság esztendeje. Ugyanakkor az Európai Unió pedig 2011-et az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai évének nyilvánította.
Új egyházi év - új szemüveg
A bibliaolvasó útmutató segítségével igazgyöngyökre találhatunk. Ezt a meglepetést élhettem át, amikor a közelmúltban, éppen Márton napján, rácsodálkoztam a „losungra”, az ószövetségi igeversre: „Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj, mert az Úr nagy tetteket vitt véghez.” (Jóel 2, 21)
Őszi pünkösdre várva
Gyakran hallhatunk arról, hogy kereszténységi utáni, „posztkrisztiánus” korban élünk, vagy legalább is az európai kereszténység leszálló ágba került. Ezt látszanak igazolni az úgynevezett történelmi egyházak többnyire lehangoló statisztikai adatai: lemorzsolódás, kilépések, fogyó gyülekezetek, feleslegessé váló templomok…
