Püspökszemmel
Hol az Élet nyolcvanon túl?
Budapest – Szeretek írni, de most kissé küszködve keresem a szavakat, hiszen bárhogyan is nézem, ebben a megszokott formájában most írhatok utoljára egyházunk hetilapjában… Emlékek sorjáznak: 1970-ben, még kezdő teológus hallgatóként jelent meg az első írásom az újságban Szakonyi Károly Adáshiba című drámájának a bemutatójáról. Akárhogyan is számolom, ez bizony 45 éve történt, és azóta több száz cikkemet közölte ez a lap. A forma persze többször is változott a négy és fél évtized alatt. Eleinte csak négy oldalon, fekete fehérben jelent meg az Evangélikus Élet, azután megindult a mennyiségi és minőségi fejlődés, és ma már természetesnek tűnik a tizenhat oldal, színes képekkel… Szöveg: Gáncs Péter (Megjelent az Evangélikus Élet hetilap 2015. december 12-i számában)
Napfény-grafiti
Lapunk két héttel ezelőtti számában bőségesen olvashattunk Husz János mártírhalálának 600. éves jubileumáról. Akkor csak röviden tettem említést az erre az alkalomra készült két „napfény-grafiti” üzenetéről, amit most szeretnék kiegészíteni és továbbgondolni. Megjelent az Evangélikus Élet 2015 július 27-i számában.
„Szép vagy!”
Böjt harmadik vasárnapja, latin nevén Oculi, a szemek vasárnapja. A névadó zsoltár az Istenre való figyelésről szól: „Szemem állandóan az Úrra néz mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.” (Zsolt 25, 15) De vajon milyen csapdára gondoljunk, hiszen annyi minden tart fogva minket? Böjt harmadik hetében, stílszerűen, nézzünk szembe látásunk gyengeségeivel, torzulásaival, bűneivel. Mit látunk tisztán és mit homályosan? Mire, kire figyelünk, hogyan tekintünk egymásra? Szöveg: Gáncs Péter (A cikk megjelent az Evangélikus Élet, 2015 március 8-i számának Égtájoló rovatában.)
Reformáció, kép, Biblia
Míg egyházunkban a reformáció és az oktatás esztendejét hirdettük meg, addig a reformáció hazájában 2015 a reformáció, a kép és a Biblia tematikus éve. Kár lenne figyelmen kívül hagyni német testvéreink közös gondolkodását ebben az izgalmas témakörben, hiszen ha komolyan vesszük az oktatás évének lózungját, mely szerint „tanítványok vagyunk”, akkor bizony tanulnunk kell a képek és a Biblia helyes használatát is a reformáció fényében. Szöveg: Gáncs Péter (A cikk megjelent az Evangélikus Élet, 2015 február 8-i számának Égtájoló rovatában.)
Tanítványok vagyunk?
A reformáció és oktatás tematikus évének kissé retró-hangulatú plakátja igencsak korszerű üzenetet hordoz, hiszen a maszatos iskolai tábla alakjai az élethosszig tartó tanulás (life long learning) napjainkban gyakran hangoztatott, modern programját is kifejezik. De ez nem valamiféle felkapott, trendi EU-s varázsige. Éppen azért korszerű, mert Jézus-szerű, hiszen Mesterünk, már kétezer évvel ezelőtt meghirdette a tanítványképzés egész életre és világra szóló globális programját: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” - hangzik Urunk utolsó földi parancsa, amit nemcsak a misszióra, hanem a tanításra szóló parancsként is meg kell hallanunk. Ez a jézusi felhívás először a keresztény életünk hajnalán, a keresztelési liturgiában csendül fel, mint tanítványságunk intonáló alapja, amely meghatározza és átfogja teljes életünket. Önkritikusabban fogalmazva: ennek kellene meghatároznia egész keresztény életünket, küldetésünket… Szöveg: Gáncs Péter (A cikk megjelent az Evangélikus Élet Égtájoló rovatában, 2015 januárjában)
Ádventi híd-meditáció
A balatonszárszói intézményvezetői és iskolalelkészi konferencián Csermely Péter professzor előadásában látott kép ihlette írásomat. Ő az iskolalelkészi szolgálat hídszerepének illusztrálására használta ezt az ábrát, amely remekül szemlélteti, milyen komoly feladat összekapcsolni két olyan szervezetet, amelyek alapjában véve nem feltétlenül illeszkednek egymáshoz. Hiszen míg az egyház a Krisztusban hívők közössége, addig az iskola oktatási intézmény, amelynek komoly állami előírásoknak is meg kell felelnie… Szöveg: Gáncs Péter
Reformáción innen és túl – Wittenbergtől Windhoek-ig
"Áldott emlékű elődöm, Győri János a nagytarcsai gyülekezetet arra tanította, hogy négy főünnepünk van: karácsony, húsvét, pünkösd és a reformáció. Ez a gondolat megjelenik a tarcsai templom szárnyas oltárképein is, melyek közül négy festmény hirdeti a reformációban tisztán visszakapott isteni ajándékokat: a keresztséget, az úrvacsorát, a Bibliát és a családi életet. Tudom, hogy teológiailag lehet vitatni ezt a látást, hiszen az üdvtörténeti ünnepek rangjára emel egy lényegében egyháztörténeti eseményt, amit szoktunk ugyan „második” vagy új pünkösdként is emlegetni." (Megjelent az Evangélikus Élet 2014 november 9-i számában)
„Engedj látom” – nyári olvasónapló
Rossz nyelvek szerint, ha valakit püspökké választanak , az első évben már nincs ideje olvasni, a másodikban írni, a harmadikban pedig már a gondolkodásra sem jut ideje… Igyekszem „felülírni” ezt az ijesztő püspökképet. Ebben az Égtájoló rovat is segítségemre siet, hiszen rákényszerít a rendszeres írásra, ami jó esetben együtt jár a gondolkodással, az olvasással, optimális esetben az „olvashatóssággal” is… (Megjelent az Evangélikus Élet 2014 augusztus 10-i számában)
Soltvadkerti Christival
Igazán nem panaszkodhatom: egyházi fesztiválokban gazdag nyaram van. Néhány hét leforgása alatt részt vehettem a szlovák egyházi napokon, a wroclawi közép-európai keresztény találkozón, s végül, de nem utolsó sorban a tizedik Szélrózsán, Soltvadkerten. Külön élmény volt, hogy mindhárom fesztivál zárónapján igét hirdethettem: a felvidéki Szepesváralján, a lengyelországi Swidnicában (mindkét helyen magyar nyelven!), valamint a Vadkerti tó partján tartott úrvacsorai istentisztelet keretében. (megjelent az Evangélikus Élet 2014. július 27-i számában)
„Zöldben járok”
Töredelmesen megvallom: sokáig nem igazán értettem Ócsai Zoltán lelkésztestvérem fenti című dalának szövegét (Új ének, 141 / Zarándokének 100). Úgy tűnik, a költői mélységek értékeléséhez meg kell érni, és meg is kell élni bizonyos időket. Most már kezdem sejteni, miről énekel egyházunk „misztikus” költője.
Hírháttér
Az elmúlt hetekben a déli egyházkerülettel kapcsolatban több olyan hír is megjelent lapunkban, amelyekhez talán nem árt némi háttér információ.
Nápolyt látni, és tanulni
Május elején Nápolyban tartotta éves zsinatát az Olaszországi Evangélikus Egyház (ELKI), amelyen meghívásukra egyházunk képviseletében vehettem részt. Számomra mindig külön öröm, ha Itália földjére léphetek, hiszen apai ágon némi olasz vér is csörgedezik bennem. Nagyanyám, néhai di Gleria Róza ősei Észak-Olaszországból települtek át a Dunántúlra. Most első ízben utazhattam az olasz csizma délebbi szárára, a festői szépségű kikötő városba.
Egy barátság „feltámadása”
Talán stílszerű, hogy a húsvéti égtájolóban éppen a feltámadás csodáját leginkább centrumba állító keresztény közösségnek, az ortodox egyháznak jeles vezetőjéről, Ambrosius metropolitáról, a Helsinki Egyházmegye főpásztoráról írok.
Lelki akadálymentesítés
Evangélikus hetilapunk előző számában tudósítást olvashattunk a déli egyházkerület gyülekezeti vezetőinek bonyhádi „vitorlabontásáról”. Az együttgondolkodást onnan szeretném folytatni, ahol a konferencia záró úti áldásában abbahagytam: a lelki akadálymentesítés kérdésétől.
A Tudományos Akadémiától Bonyhádig
„Hogyan tudjuk megváltoztatni a bennünk lévő, és a minket körülvevő hálózatokat?” – erre az izgalmas kérdésre keresett választ Csermely Péter egyetemi tanár február 11-én tartott székfoglaló előadásában, a Magyar Tudományos Akadémia zsúfolásig megtelt nagytermében. A neves hálózatkutató fontos tézise, hogy a teremtett világban megfigyelhető hálózatok tudományos vizsgálata segítségünkre lehet, amikor emberi közösségek, szervezetek egészségesebb működésén fáradozunk.
Ökumenikus „piknik” kérdőjelekkel
Az idei imahetet előkészítő kanadai testvéreink remek ötlete volt a lelki ajándékok ökumenikus cseréje. Nem tudom, hány helyen fogadták meg a programfüzetben olvasható javaslatot, mely szerint a liturgia keretében „a különböző egyházak képviselői előrehozzák azokat a saját felekezetükre jellemző tárgyakat, amelyek hozzájárulnak az egész keresztény közösség gazdagodásához.”
„Mega-öröm”
A karácsonyi történet szíve közepe a „nagy öröm” meghirdetése a betlehemi mezőn tanyázó pásztoroknak: „Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus…” (Lk 2, 10) Lukács, akinek evangéliumában kulcsszó az öröm, itt szinte halmozza a szavakat az eredeti görög szövegben. Már a hirdetni igében („eüangelidzomai”) ott rejlik az evangélium, a jó hír szava. Az öröm pedig a magyarban is újabban meghonosodó és divatos „mega” jelzőt kapja: „mega-örömöt” hirdet, evangelizál az Úr angyala. Kissé bizarr kontraszt, hogy ez a mega-öröm egy kicsiny gyermekben ölt testet. Az öröm tehát nem egy hír csupán, hanem egy élő Gyermek, aki nekünk születik, hogy üdvözítőnk, szabadítónk, megtartónk legyen. Szöveg: Gáncs Péter püspök
Túl az ötmilliárdon…
Természetesen sokak fantáziáját megmozgatta a reformáció ünnepén aláírt megállapodás, melynek gyümölcseként a következő három évben közel öt milliárdos kormányzati támogatással megújulhat a győri és budapesti Insula Lutherana épületegyüttes. De érdemes túllátnunk a számokon, és együttgondolkodni és akár együtt is örülni a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarország Kormánya között született megállapodás bevezető szövegén. Hiszen valójában ebből derül ki, hogy milyen alapon, ha úgy tetszik, milyen történelmi előzmények nyomán kaptuk ezt a kiemelt támogatást. Szöveg: Gáncs Péter püspök
Áldott otthonok
A reformáció ünnepének küszöbén különösen is hálásak lehetünk, hogy Luther Márton nem engedte a képrombolást, sőt, az evangélikus egyházban Isten ajándékát látjuk az egyházművészetben. Öregedő fejjel fedezem fel, hogy egy-egy oltárkép, festmény mennyire formálta és meghatározta hitemet, lelki fejlődésemet.
