Egy a szükséges...

Az ünnepi nap fél tízkor, az evangélikus templomban istentisztelettel kezdődött. Gáncs Péter elnök-püspök, a Déli Egyházkerület püspöke a vasárnap igéje – Lk 10,38-42 – alapján hirdette Isten igéjét: „Ebben a különösen hideg időben nagy figyelemmel fordulunk azok felé, akiknek arra van szükségük, hogy befogadják őket egy védett helyre, és azok felé is, akik ezt a befogadást megteszik.

Mai igénk is egy befogadás története. Mártáé, aki házába fogadta be Jézust, és Máriáé, aki a szívébe. Ami a történet különlegességét adja az, hogy ez a befogadás a befogadó életét menti meg. Hiszen ezzel a befogadással Márta is, Mária is az Urat szolgálta. És e szolgálatok között nem lehet feszültség, nincs sorrend. Mindkettő fontos, a lényeg, hogy csak teljes odaadással szabad szolgálni.

Túrmezei Erzsébetnek megadta Isten, hogy Márta és Mária is tudott lenni, hiszen benne harmóniára jutott mindkét szolgálat. Mert tudta, hogy egy a szükséges: befogadni Jézust!”

Az igehirdetés után ifj. Záborszky Csaba Kazinczy-érmes előadóművész elszavalta Túrmezei Erzsébet Csudákra emlékezni jó című versét.

Az istentiszteleten Szabó Vilmos Béla esperes és Óvári Péter a gyülekezet lelkésze végezte a liturgikus szolgálatokat.

Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő és Buda Annamária a Diakóniai Osztály vezetője itt a templomban köszöntötte a Tamási Egyházközség tagjait és emlékezett meg Túrmezei Erzsébetről.

Az ünnepi megemlékezés a Könnyű László Városi Könyvtár olvasótermében folytatódott, ahol Miskolczi Lászlóné könyvtárigazgató üdvözölte a közel 80 megjelent vendéget, és mondta el, hogyan ápolják Túrmezei Erzsébet emlékét. Az evangélikus gyülekezet fiataljainak szereplése és ifj.Záborszky Csaba versmondása után id. Zászkaliczky Pál Túrmezei Erzsébet költészete címmel tartotta meg előadását, melynek során végigkísérve a diakonissza költő életét – családi hátterén, iskoláin, konfirmálásán, a szétszóratás keserű évein, szolgálatában a balassagyarmati szeretetotthonban – szólt költői ars poétikájáról, lelki, hitbéli indíttatásairól: „Erzsébet testvér szinte valamennyi versében azt a Krisztust hirdeti és dicséri, akinek „szabadulását, békéjét, életét” köszönheti. Ezt teszi Az a három év című versében is. Az évek gyors múlása közben döbben rá arra, hogy nem végezte el mindazt, amit szeretett volna, amit kitűzött maga elé, mert „olyan rövid volt a perc, a nap”, Jézus viszont „rövid három földi év után azt mondhatta: Elvégeztem, Atyám! Krisztus ismerete és szolgálata arra is indítja a költőt, hogy tanácsot adjon azoknak, akik az élet útvesztőiben téblábolnak, akik az őket érő tanácsok, sugalmazások között nem lelnek rá a helyes válaszra.

Amikor elsősorban német, de finn nyelvterületen keresett lefordításra érdemes, gyülekezeti használatra alkalmas verseket, akkor is mindig az volt a mérce: Krisztust hirdetik-e vagy sem? Túrmezei Erzsébet egész életében „Ancilla Domini”, az Úr szolgálóleánya volt. Reményik Sándor Jézus Krisztus poétájának nevezte, de több is volt ennél: igehirdetője volt Krisztusnak. Amit belőle megértett, azt szívében átforgatta, lelkében megemésztette, és csengő verssorok és rímek segítségével leírta, kifejezte. S tette ezt a minden alkotó művészt és minden igehirdetést inspiráló Szentlélek Úristen segítségével.” – mondotta előadása során Zászkaliczky Pál. Az elmondottak plasztikus bemutatását a Würtz Ádám iskola tanulóinak szavalatai segítették, akik az előadó által felidézett verseket adták elő.

Az előadás után Veperdi Zoltán igazgató lelkész és dr. Visnyei Orsolya társelnök a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület nevében Túrmezei Erzsébet versesköteteket adtak át a Városi Könyvtár részére.

Az ünnepi esemény végén a Túrmezei Erzsébet volt szülőházának helyén felállított emléktáblánál koszorút helyezett el a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Diakóniai Osztály, a Fébé Diakonisszaegyesület, a Tamási Városi Könyvtár, valamint a Tamási Evangélikus Egyházközség.