Navigáció
Bejelentkezés

 

Felügyelőválasztás: Interjú ifj. Zászkaliczky Pállal

Budapest – A Déli Evangélikus Egyházkerületben a kerületi felügyelői tisztségre négyen is kaptak jelölést, közülük hárman vállalták a jelöltséget. Mindannyiuknak ugyanazokat a kérdéseket tettük fel. Ifj. Zászkaliczky Pál bemutatkozását olvashatják. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna, fotó: Kiss Tamás

Miért akar egyházkerületi felügyelő lenni?

Esetemben az „akar” nem a megfelelő szó. Nem kerestem magamnak ezt a feladatot. Az ajánlás másoktól érkezett. A választási eredményben is Isten akaratának megnyilvánulását fogom majd látni. Ugyanakkor talán a családi hátterem által meghatározott múltam, egyházismeretem, harmincéves munkahelyi tapasztalatom, végzettségeim alkalmassá tesznek a kerület vezetésében való szolgálatvállalásra.

Korábban milyen egyházi tisztsége(ke)t töltött be? Mióta?

Alapító tagja és hét éven át titkára voltam a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetségnek (MEVISZ). 2000-től egy cikluson át az egyházi bíróság jegyzője voltam. 1995-től vagyok a rákoskeresztúri gyülekezet presbitere, ahol 2010–18 között felügyelő is voltam. Tagja vagyok a Podmaniczky János Evangélikus Általános Iskola igazgatótanácsának. Az Ordass Lajos Alapítvány elnökeként is az egyházért dolgozom.

Milyen személyes tapasztalatokat szerzett eddig egyházunkról? Mire fókuszálna ezután?

Az evangélikus egyház gyerekkorom óta a természetes közegem. Éltem aprófalusi és kisvárosi gyülekezetben, jártam nagy fővárosiba is. Ifjúkoromban sokszor megfordultam a fóti kántorképző tanfolyamon és a gyenesi konferencián. Jártam ifjúsági órára Pécsre, Zuglóba és Angyalföldre. Voltam egyházi, gyülekezeti alkalmon szerte az országban sokszor, sok helyen. Számos ismerősöm, barátom egyházunk tagjai közül kerül ki. A fókuszban nem állhat más, mint az evangélium hirdetése. Döntő a hiteles munka, a párbeszéden alapuló döntéshozatal.

Kikre támaszkodna leginkább felügyelői munkájában?

Első helyen Jézus áll, ő a legbiztosabb támasz földi utunkon is. Bizalommal tekintek megválasztott püspökünk szolgálata elé. Eddigi beszélgetéseink alapján úgy tűnik, sok mindenben hasonlóan látjuk a tennivalókat és a célokat. Nagyon fontos továbbá, hogy a kerületi és országos testületek rátermett és elkötelezett testvérekből álljanak, hogy közösen kereshessük a megoldásokat. Ugyanakkor nagy segítség lenne egy olyan csapat, akik informális módon, de Isten előtt vállalt felelősséggel támogatnák a kerület vezetését, és ötletekkel, feladatvállalással járulnának hozzá közös ügyeink előmozdításához. A vezetői felelősség természetesen nem ruházható át, de a közös gondolkodás gazdagít és kontrollként is szolgál.

Hogyan látja egyházunk jelenlegi helyzetét és jövőjét? Ön szerint mit kell tennünk annak érdekében, hogy biztosítsuk egyházunk fejlődését?

Informatikusként értem, amit a számok, statisztikák mondanak. Ha ezeket nézem, inkább csüggedésre ad okot, amit látok. Néhány örömteli helytől eltekintve csökkenés mutatkozik mindenfelé és mindenben. De mi nem a csüggedés lelkét kaptuk! Ha tekintetünk megakad az evilági horizonton, akkor már csak arra tehetünk fogadásokat, ki kapcsolja le a végén a villanyt. Én nem erre vállalkozom, hanem építésre, fejlesztésre – elsősorban nem materiális értelemben. Mélyen hiszem, hogy nem mi fogjuk biztosítani egyházunk fejlődését. Hiába fáradozunk, ha az Úr nem épít. Az pedig, hogy a Lélek merre akar fújni, az ő titka. Persze ez nem tétlenségre ösztökél, csak a lényeget kell jól látnunk. Legfontosabbnak az evangélium tiszta hirdetését tartom, amelynek nem kizárólagos helye a szószék. Kellő fantáziával, a tartalomra koncentrálva kell megtalálni a mai kor megfelelő csatornáit, szem előtt tartva, hogy a hit hallásból van. Át kell tekinteni az intézményrendszerünket mind oktatási, mind szociális téren, összegezni kell a tapasztalatokat, hogy mely típusú intézmény hogyan támogatja a küldetésünk betöltését. Ezek figyelembevételével érdemes a rendszer finomhangolását elvégezni. Lényeges erőket koncentrálni a leszakadtak, perifériára szorultak helyzetének enyhítésére szóval és tettel. Nem gondolom, hogy néhány vezető, jól megválasztott testület fogja megoldani az egyház problémáit. Célravezetőbbnek tartom a helyi kezdeményezések felkarolását. Fontos, hogy ötletekkel, módszertanokkal, képzéssel, anyagiakkal is támogassuk a tenni akarókat. Tudom, mert számos alkalommal megtapasztaltam, hogy „nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16)

Életrajz

1966-ban született Pécsett, Magyarbólyon és Mohácson nőtt fel. Itt érettségizett. Édesapja Zászkaliczky Pál lelkész, édesanyja Ittzés Erzsébet.

Programozó matematikus, levelező teológiai és MBA-végzettsége van (Master of Business Administration). Dolgozott programozóként, cégvezetőként, jelenleg egy nagy önkéntes nyugdíjpénztár informatikai vezetője.

Felesége Mirák Katalin történész. Négy felnőtt gyermekük van.

A rákoskeresztúri gyülekezetben 1995 óta presbiter, 2010–18 között felügyelő volt. A gyülekezetben a Középkört vezeti, és másodmagával a Luther-olvasókört. Kérésre igehirdetési szolgálatot is vállal. Felügyelői idejében felújították a templomot és a gyülekezeti termet, építettek vizesblokkot, kolumbáriumot, szerkesztett újságot, könyvet, filmet, szervezett kirándulásokat, koncertet, kiállítást.

Alapító tagja és hét éven át titkára volt a MEVISZ-nek. Az Ordass Lajos Alapítvány elnökeként folyóiratot és könyveket ad ki. Tagja a Podmaniczky János iskola igazgatótanácsának.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek