Ez idő tájt veszi kezdetét a téli időszak, mely sok embertársunknak jelent a megszokottnál is nehezebb körülményeket, nagyobb kiszolgáltatottságot. Fűtetlen szobák, kevesebb mozgáslehetőség, a betegségek nagyobb kockázata okán idősek és fiatalok kerülnek nehéz helyzetbe. A társaink ők, akik a szomszédaink, vagy azok voltak valaha. Lehet a gyermeke iskolatársa, vagy a gyülekezetben ön előtt ülő, akár aki mindig szembe jön reggel az utcán.
Vajon nekik van-e Mártonjuk? Van-e, aki rájuk mosolyog, megosztja velük, amit lehet, időt, figyelmet, ételt, italt, ruhát?
Legyünk Mártonokká, legyünk egymás „Mártonaivá”. Ne menjünk el a probléma mellett. Figyeljünk arra, hogy hiányzik-e mellőlünk az istentiszteleten a padszomszédunk. Láttuk-e már ma a szomszédunkat? Vajon nem visel-e túl vékony talpú cipőt az iskolába igyekvő kisgyerek? Nem beteg? Hallottunk róla? Ki látta őt? Mire lenne szüksége?
Jelezzünk szakembereknek, ha gondot tapasztalunk. Nézzük meg, van-e olyan gyülekezeti nem használt ingatlanunk, amit talán hasznosítani lehetne rászorulók számára, hajlékként, tartózkodási helyként, olyan helyként, ahol egy tál ételt kaphatnak, vagy ahol elég ruhát, esetleg tüzelőt vehetnek magukhoz.
Legyünk Mártonokká, figyeljünk egymásra. A gyülekezet váljon jelző és befogadó hellyé. Olyan hellyé, ahol figyelünk a környezetünkre és a környezetünkben élő emberekre. A szegénységbe, hajléktalanságba csúszott embertársaink nyomorúságukban is testvéreink, akik számára a mi odafordulásunk segíthet visszanyerni emberi méltóságukat, újraépíteni útjukat a közösségbe, a méltó életvitelhez.
Ebben szolgálatban a Diakónia ott áll a gyülekezetek mellett:
www.diakonet.hu, www.facebook.com/Evangélikus.Diakónia.Magyarország
Váljunk Mártonokká! Itt az idő.
