24 óra önmagunkról
Piliscsaba – A Déli Egyházkerületben az ordinációjuk kerek évfordulóját ünneplő aktív lelkészek időről időre átélhetik egy hivatásgondozó nap keretében az „igenben”, Isten igenjében való megerősödést. Sokszínűségünket jól tükrözte, hogy különböző ideje (10, 15, 25, 30, 35 éve) és különböző helyzetben szolgáló (gyülekezeti, iskola, főállású hitoktató és tábori) lelkészek vettek részt a Gáncs Péter püspök, Szabóné Mátrai Marianna püspök helyettes és Csáky-Pallavicini Zsófia pszichológus által vezetett alkalmon, március 6-7-én, Piliscsabán. Szöveg és fotó: Hulej Enikő
Ez a 24 óra lehetőséget adott az elcsendesedésre, megállásra, befelé fordulásra; kérdéseket vetett fel a szolgálat örömeivel, terheivel kapcsolatban; felkínálta a fraternitás megélését az őszinte beszélgetések során, s útmutatást nyújtott olyan igéken és szimbólumokon keresztül, melyek személyessé, kézzel foghatóvá váltak.
Mi volt az a játék, amibe gyermekkorunkban igazán belefeledkeztünk – átéljük-e ezt az önfeledtséget szolgálatunkban is? Teljes lényünkkel éljük-e meg hitünket, vagy csak életünk egy részét engedjük át az Úrnak? Tudatosan megteremtjük-e a szent tereket és időket különösen is, ha fáradunk? Tudatában vagyunk-e annak, hogy Isten nem változik, de mi igen, ezért az Istennel való kapcsolatunk folyamatosan fejlődik? Bűneink alatt összetörve megtapasztaljuk-e, hogy szolgálatunknak nem a mi vélt tökéletességünk, hanem Isten az alapja?
A fontos bibliai alakok közül figyelmünk elé került néhány. Pétert Jézust azért emberhalásznak hívta el, hogy halászi tapasztalatát új minőségben kamatoztathassa. Ábrahámmal Isten többször is megkötötte – ugyanazt – a szövetséget, hiszen az átélt események, kerülőutak után szüksége volt a megerősítésre. Illés pedig a pusztában testi-lelki útravalót kapott az Úrtól az előtte álló, erő feletti úthoz.
Szemléltető szimbólum volt a víz, mely a töltekezés szükségességére emlékeztet; a tűz, amely a bennünk égő, de minket el nem emésztő isteni erőt is hirdeti; s a világítótorony, amely biztonságot kínál a veszélyben lévőnek, de felelősséget kíván az őrállótól.
Emlékezetes volt a hivatásgondozó nap zárása is: a lelkészek kettesével részesültek áldásban, hiszen Jézus sem egyedül küldte ki tanítványait; átvehették Anselm Grün Hogyan kerüljük el a kiégést? – Lelkünk életet adó forrásai c. könyvét, melyből sok gondolat hangzott el a program során, s egy falat jutott mindenkinek a lángosból, amely személyessé tette az Illésnek szóló isteni bátorítást.
Nagymamám halála óta ez volt az első péntek délután, amit nem nagypapámmal töltöttem. Nehéz volt elindulni Piliscsabára, de hálás vagyok e 24 óra minden áldásáért…
Hulej Enikő fotói:
