– Azt mondta, meglepődött, amikor kiderült, hogy Ön lett az Év embere…
– Elolvastam mind az ötven jelölt esetében, hogy annak idején miért ők lettek a hét emberei, mi az, amiben kimagasló teljesítményt nyújtanak, mit tettek le az asztalra. Azt láttam, hogy erős a verseny, kiváló embereket jelöltek a díjra. Ezért lepett meg, hogy bennünket, a karácsonyi angyalokat választottak. A díj nemcsak az enyém, hanem mindazoké, akik szárnyat bontottak, bontanak a nyomorban élő gyermekekért. A díj túlmutat önmagán: odafordítja a figyelmet azokra a fiatalokra, akik nehéz körülmények között élnek, ez pedig csodálatos. Legutóbb 1865 szeretetcsomag, az eddigi négy akció során pedig már több mint 4000 cipősdoboz gyűlt össze. Ez hatalmas tömeget jelent. Minden egyes út során törekszem arra, hogy a tömegben meglássam az egyént, a gyermeki sorsot, és próbálom őket közelebb hozni az itteniekhez, hogy ők is jobban a szívükbe fogadják a kárpátaljaiakat. Hogy ne a statisztikát lássák, hogy mennyi felajánlás jött össze, hanem azt, hogy kiknek segítenek.
– Évről évre egyre több és több cipősdoboz gyűlik össze, és egyre több és több helyen gyűjtenek. Meddig lehet ezt fokozni?
– Nem nagyképűségből, de az az összefogás, ami megvalósul, az szerintem Magyarországon egyedülállónak mondható. A társadalom minden szegmenséből érkeznek felajánlások, támogatások, az egyházaktól a közoktatási intézményeken keresztül a legszegényebb nyugdíjasig, a gazdag vállalkozóig.
– Az is többször felmerül kérdésként, hogy miért pont a kárpátaljai gyermekeket segítik.
– Az itteni gyermekeknek is igyekszünk segíteni, de most a kárpátaljai fiatalok támogatása kapott nagyobb hangsúlyt. A szeretet, az önzetlenség érzelmi dolog, megmagyarázni nem is lehet, csak átélni. Arra bátorítok mindenkit, hogy élje át a szeretet, az önzetlenség, a segítés örömét, mert akkor egy gazdag társadalom fog kibontakozódni. A szeretetet azért kaptuk, hogy megosszuk másokkal, leginkább azokkal, akiknek erre leginkább szükségük van. Nagyon sokféle rászorult, nyomorban élő ember van. Én azokat szeretném segíteni, akik a szegények között is a szegények, akik bátorításra, ösztönzésre várnak. És bár a kárpátaljaiak anyagiakban szegények, de lélekben mérhetetlenül gazdagok, és én mindig csak tanulok tőlük.
– Tényleg akkora a nyomor Kárpátalján, mint ahogy az az adományosztásokkor készült képekből érzékelhető?
– Nem, azért nincsenek mindenhol putrik, nem csak putrikból áll egész Kárpátalja, egész Ukrajna. Mérhetetlen nagy a társadalmi olló, vannak a tényleg nagyon gazdagok és a valóban rendkívül szegények, nincs középosztály, vagy az is a létminimum közelében tengődik. Néhány példa: egy pedagógus havi 20 ezer forintot keres, és alig várja a nyári szünetet, hogy átjöhessen a határon idénymunkába 700-800 forintos órabérért kapálni. Az ukrán állam folyamatos létbizonytalanságban tartja a kárpátaljai magyarságot és az egész ukrán népet. Ma még 6700 forint egy gázpalack, holnap már 12 ezer, miközben a nyugdíj 10 ezer 500 forint. Oda szeretnénk elmenni segíteni, ahova tényleg nem érkeznek segélyszállítmányok, ajándékcsomagok. Olyan gyermekek kapják meg a cipősdobozokat, akik többségének tényleg az ez egyetlen karácsonyi ajándéka.
– Milyen terveket szövöget?
– Bízom benne, hogy a jövőben is sokan a kezdeményezések mellé állnak. Szeretnék továbbra is a szeptemberi iskolakezdés előtt tanszereket, karácsony előtt pedig cipősdobozokat vinni a gyermekeknek. Emellett létrehoznék egy alapítványt, ami kifejezetten őket szolgálná. Most cipőket gyűjtünk óvodákban, iskolákban – már 400 össze is jött –, azokat is elvinnénk nekik tavasszal és ősszel. Emellett szeretnék két nehéz sorsú gyermeket elhozni Kárpátaljáról Békéscsabára egy hétre, elvinni őket bábszínházba, moziba, a Körös-partra, megmutatni nekik, hogy ha tanulnak, ha ügyesek, akkor hova juthatnak el.
Megerősítette a díj
A békéscsabai Bonnyai Sándor 1990-ben született. Az evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd a Szegedi Tudományegyetemen szociális munkás diplomát szerzett. A hétköznapjait is a segítés teszi ki, a Mentálhigiénés Egyesületnél dolgozik szakmai vezetőként.
Mint mondta, hálás azoknak, akik bizalmat adtak, akik támogatták a szavazatukkal. Az Év embere díj egyfajta visszajelzés, megerősítés számára, hogy – bár szolgálatról van szó – megérte a rengeteg befektetett munka, hogy egy jó, támogatható úton haladnak, amin a díjtól függetlenül ugyanúgy lépkednek tovább, mint eddig.
