„Ne az órára, hanem az Úrra figyelj!” – László Lajos Gergely iktatása Tázláron
Tázlár – Kezdjük egy találós kérdéssel: mit nevezett az Evangélikus Élet múlt heti száma „egy örvendetes folyamat megkoronázásának”? Elárulom: László Lajos Gergely hamarosan elkövetkező beiktatását a Bócsa–Tázlári Evangélikus Egyházközség parókus lelkészi tisztébe. November 22-én Tázláron megtörtént a „megkoronázás”, de mielőtt erről írnék, fontos felidézni az „örvendetes folyamatot” is, hogy megértsük ennek az eseménynek az igazi súlyát Szöveg: Deák László déli kerületi missziói lelkész, fotó: Adorján Zalán.
Bócsa és Tázlár két különböző egyházközség leánygyülekezete volt – egészen a közelmúltig, amikor az egyházkerületi közgyűlés kimondta önállósodásukat. (Bócsa korábban Soltvadkerthez tartozott, Tázlár pedig Kiskunhalas filiája volt.) A két közösségben felébredt a vágy, hogy – harminchat évnyi szünet után – újra legyen helyben lakó lelkipásztoruk. Mindez 2013-ban meg is valósult, amikor Gáncs Péter püspök László Lajos Gergelyt helyezte ki a két gyülekezetbe beosztott lelkészként.
Rengeteg minden megváltozott az új lelkipásztor érkezésével: a havi két, illetve egy istentisztelet helyett minden vasárnap összejönnek az evangélikusok a bócsai és a tázlári templomban. Felújították a parókiát, és idén nyáron Bócsán egy fedett, de szabadtéri istentiszteleti helyet is kialakítottak.
Valóban nem túlzott a tudósító, amikor „örvendetes folyamatokról” írt, hiszen tényleg megújult a két közösség élete, megnőtt az istentiszteletre járók létszáma is.
Ilyen előzmények után iktatta be Lupták György, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese múlt vasárnap László Lajos Gergelyt parókus lelkésznek.
Gáncs Péter püspök igehirdetésében az okos és a gonosz szolga példázata (Mt 24,45–51) alapján arra hívta fel az új parókus lelkész figyelmét, hogy Isten szolgaként rábízott más szolgálókat. S az Úr mindezt azért tette, hogy László Lajos okos szolgaként a kegyelmi időben adja meg a rábízottaknak az evangéliumot, a szeretetet és az odafigyelést. Kérte, hogy a beiktatott lelkipásztor a szolgálata közben ne az óráját figyelje, hogy miként lehetne – gonosz szolgaként – visszaélni a helyzettel, hanem az Úrra figyeljen, akitől erőt és áldást fog kapni feladatai elvégzéséhez. Így lesz ő is „hű, okos és boldog szolga”.
László Lajos a beiktatása utáni igehirdetésében arról beszélt, hogy ezekben az órákban örülnie kell a bócsai és a tázlári közösségnek, de kiemelte, hogy komolyan kell venni a közösségek előtt álló kihívásokat, feladatokat is. Isten kegyelméből negyven év után megvalósult a régi álom, de ezután újra és újra tenni kell azért, hogy a két településen valóban élő gyülekezetek fejlődhessenek.
Az iktatási istentisztelet végén énekkel szolgált a soltvadkerti evangélikus gyülekezet férfikara, a fiatalok pedig verscsokorral kedveskedtek lelkészüknek.
Az ünnepi közgyűlésen köszöntötte az új parókus lelkészt – többek között – Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő, az egyházmegye lelkészeinek nevében Halasi László hartai, valamint Homoki Pál soltvadkerti pásztor, illetve Bán Róbert tázlári polgármester és Balogh Tibor iskolaigazgató.
Végül egy személyes gondolat. Kedves Lali! Mint kerületi missziói lelkészed, aki többször jártam nálad az elmúlt két esztendőben, s részese lehettem ennek az egész áldott folyamatnak, a következőt javaslom: Emlékezz vissza mindig örömmel erre a „koronázásra”, aztán vedd le a koronát, s maradj az a közvetlen, segítőkész és elkötelezett lelkipásztor, aki eddig is voltál! Szeresd és a pásztorold azt a kicsiny, de élettel és lelkesedéssel teli közösséget, amelynek tagjai megszerettek, s akik a te számodra is nagyon fontossá váltak.
Ha így teszel, hiszem, hogy egyszer egy egészen másmilyen koronát fogsz kapni, nem is akárkitől: magától az élő Istentől!
