Felügyelőválasztás: Interjú Font Sándorral

Miért akar egyházkerületi felügyelő lenni?

Erről a kérdésről valamiért a konfirmációs vizsgakérdések második pontja jutott eszembe: Miért készülsz konfirmációra? És triviális a válasz: Azért készülök konfirmációra, mert meg vagyok keresztelve. Valami ilyen trivialitás az én jelöltségem is. Evangélikusként, sok tapasztalattal a hátam mögött szolgálatra jelentkezem. Kapocs szeretnék lenni a gyülekezetek, a gyülekezeti vezetőség és a püspökség, valamint a zsinat között. És kapocs szeretnék lenni egyházunk és a mindenkori kormány között is.

Korábban milyen egyházi tisztsége(ke)t töltött be? Mióta?

1996 óta vagyok presbiter Soltvadkerten. Nincs olyan felmenőm, aki ne lett volna presbiter, esetleg ne töltött volna be vezető tisztséget 1750 óta gyülekezetünknél. Én eddig tisztséget nem vállaltam. Esetleg ismert lehet, hogy 1998 óta vagyok országgyűlési képviselő, mindig egyéni mandátum megszerzésével. És ami nekem fontos, előbb választottak presbiterré, mint képviselővé. 

Milyen személyes tapasztalatokat szerzett eddig egyházunkról? Mire fókuszálna ezután?

Itt, Soltvadkerten az evangélikusok nagy létszámban vannak, nekem ez volt a természetes. De itt van további három történelmi egyháznak is gyülekezete, tudtam mihez viszonyítani. Aztán nehezen szoktam meg, hogy itthon mi vagyunk a nagyok, sok-sok ügyben szellemi úttörők, közben az országban csak a harmadik legnagyobb egyház vagyunk, lélekszámban igen kevés taggal a katolikusokhoz-reformátusokhoz képest. És büszkeség töltött el, amikor konstatáltam, hogy lélekszámi arányunkhoz képest messze magasabb arányt töltünk be az országos közéleti, művészeti, irodalmi, tudományos és szellemi élet területén. Talán ezt a kisebb egyház – nagy minőség tulajdonságunkat kellene szélesebb körben érzékeltetni a társadalom többi tagjával. És azt a rendkívüli nagy munkát, amelyet oktatási, nevelési, szociális intézményeinken keresztül végzünk. Nekem élő példa itt, helyben az óvodánk. Amikor 1989–90-ben Káposzta Lajos esperes kezdeményezésére visszakaptuk az elvett ingatlanunk egy részét, és abban Magyarországon az evangélikusok között elsőként óvodát indítottunk, nagy lett a riadalom az önkormányzat részéről, hogy akkor most mi lesz az önkormányzati óvodával. De a riadalom csak addig tartott, amíg a németek által nyújtott oktatási tematikát, nevelési metodikát, az óvodabelső kialakítását meg nem mutattuk az önkormányzati óvodák vezetőinek. Ők is ezt követték, így egy egészséges versengés, általános minőségjavulás következett be az óvodáknál. 

Kikre támaszkodna leginkább felügyelői munkájában?

Én földön járó típus vagyok. Nem csak azért, mert nyolc hektár szőlőt művelünk a feleségemmel, hanem inkább azért, mert a hétköznapok embereivel szeretem a kapcsolatot tartani. A felügyelő munkáját elsősorban a gyülekezetektől kapott információk segíthetik, amelyeket leginkább az ottani lelkésztől és felügyelőtől lehet megtudni. Stratégiai kérdésekben viszont nincs mese, azt a püspökkel, elnök-püspökkel, országos presbitériummal vagy a zsinattal kell megvitatni.

Hogyan látja egyházunk jelenlegi helyzetét és jövőjét? Ön szerint mit kell tennünk annak érdekében, hogy biztosítsuk egyházunk fejlődését?

Én konzervatív típus vagyok. És hogy értsék, ez nem maradiságot, az új iránti érzéketlenséget, az idő kerekének visszaforgatását jelenti, ezért Körösényi András konzervativizmusról alkotott definícióját hadd idézzem: A konzervativizmus nem más, mint a kialakult rendhez való ragaszkodás. Én az egyházunkban kialakult rendhez ragaszkodom. Nem értek egyet az Európa nyugati és északi felén kezdődött liberális-megújító irányzattal, amely többek között eljutott ez egyneműek házasságának engedélyezéséig. Általában nem értek egyet azokkal az intézkedésekkel, amelyek fenekestől felforgatják a világot. (Ezért nem értek egyet azokkal a teológusokkal sem, akik emberbaráti oldalról közelítve helyesnek tartják a nem keresztény migránsok korlátlan befogadását. Állításuk szerint ezek a személyek védelemre szorulnak. De kérdem én: a keresztény-keresztyén értékeinket, a vallásunkat nem kell-e védeni? Mi az előrébb való?) A fejlődésbe nemcsak a hitéleti, missziós munka fejlődését kell belefoglalni, hanem bizony intézményrendszereink kiépítését, ingatlanjaink karbantartását, templomaink felújítását is. Egy olyan időszakot élünk, amikor eddig soha nem látott anyagi támogatást kapnak az államtól a  történelmi egyházak. Csak melléfogunk, ha időnként felesleges odamondogatással rontjuk az esélyeinket a támogatások terén. Még egyszer mondom, kapocs szeretnék lenni…

Életrajz

Születési hely, idő: 1960-ban született Soltvadkerten egy gazdálkodó család harmadik gyermekeként.

Végzettség: Általános iskolai tanulmányait Soltvadkerten (1975), a gimnáziumot Kiskunhalason végezte (1979). A Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnök- (1985), a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen mérnök-közgazdász-diplomát szerezett (1990).

Munkahely: Alkalmazottként 1985-től elektromos technológusként, 1989-től vezető számítógép-programozóként dolgozott. Kereskedelmi magánvállalkozásában 1995-től 1998-ig, országgyűlési képviselővé választásáig volt tevékeny. 

1998-tól a most kezdődő ciklust is számítva hat alkalommal választották meg lakóhelye térségének országgyűlési képviselőjévé. Szakterülete a mezőgazdaság és a pénzügyi-makrogazdasági elemzés.

Család: Nős, harminckét éve első házasságában él Soltvadkerten, három gyermek, Sára (1987), Orsolya (1989) és Márk (1992) édesapja, két unokája is született.  2001 óta vezeti a Pálinkafőzők Országos Egyesületét. Szabadidejében versenyszerűen asztali-teniszezik, hobbikerékpározással és síeléssel tölti idejét.