Tovább a tartalomhoz | Ugrás a navigációhoz

Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Hírek Püspökök igehirdetésével ért véget az ökumenikus imahét Miskolcon
Bekezdések
Navigáció
Bejelentkezés

 

Püspökök igehirdetésével ért véget az ökumenikus imahét Miskolcon

Miskolc - Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, Ternyák Csaba egri érsek, Lackner Pál nyugalmazott evangélikus tábori püspök és Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök hirdetett igét január 26-án a miskolc-belvárosi evangélikus templomban az ökumenikus imahetet lezáró istentiszteleten. Forrás: Magyar Kurír, szöveg: Gróf Lajos, fotó: Fojtán László

Csomós József református püspök az idei ökumenikus imahét mottójáról – „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj” – elmélkedve kifejtette: egyféle igazság van. Bármennyire szétszakadva él az egyház, bármennyire különfélék is lehetünk liturgiánkban és hitvallásainkban, Istennek csak egy igazsága van. Ezt az egy igazságot keresendő áll előttünk ebben a történetben minden szereplő. Emberek, akik törekedtek az igazságra, akik keresték és megtalálták az igazságot.

Ternyák Csaba egri érsek arról beszélt, hogy a kánaáni asszony Jézus Krisztus jelenlétében megbékélt és rátalált az igazságra. Az idei ökumenikus héten imádságainkat az igazság témája szövi át. Az igazság olykor Janus-arcú, mert mindenkinek megvan a maga igazsága, amelybe olykor könnyen belemerevedik és makacsul ragaszkodik hozzá. Hány emberi kapcsolat, hány házasság futott már zátonyra amiatt, hogy vannak, akiknek az igazság, a saját igazságuk a legfontosabb. Jézus azt mondja, azért jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Az igazság nem egy elvont fogalom, hanem maga Krisztus. Ezért mi, Krisztus-hívők az ő személyében találtunk rá az igazi igazságra. Minél jobban megismerjük és szeretjük őt, annál közelebb járunk az igazsághoz és annál inkább képesek vagyunk arra, hogy legyőzzük önzésünket, szűkkeblűségünket és úgy lépjünk fel, mint az igazság egyedüli birtokosai. A kánaáni pogány asszony története rámutat arra, hogy az igazság nem egy statikus, merev valóság, és az igazság felismerésében lehet és kell is fejlődni, el lehet benne mélyedni. Még Jézus Krisztus is, aki maga volt az igazság, így tett. Maga a Mester ad nekünk példát arra, hogy ha megtaláltuk az igazságot, azzal nem elégedhetünk meg, és akkor ez az igazság kategóriáitól elvezet bennünket a szeretet dimenzióiba.

Lackner Pál evangélikus püspök hangsúlyozta, hogy Isten mindenütt jelen van. Ezek a dogmatikai igazságok azok, amelyeken a felekezeti konfliktusok legelvakultabb szakaszában sem vitatkoztunk. Ebben mindenki egyetért. Az ember mégis úgy gondolja, vannak olyan helyek, az Istennek szentelt épületek, ahol sokkal közelebb kerülünk hozzá, a hely, vagy a többi, ott megjelent ember miatt. Az Úr házában azt érezzük, itt még inkább átélhető minden. A vele való közösség, az a tudat, amiről a zsoltár eleje szól, hogy ő a világosság, a segítség, az erő, a békesség. Az a tudat, hogy nem a véletlenek sajátos szerencsés, vagy szerencsétlen egybeeséseként élünk ott, ahol élünk és futjuk azt a pályát, amit futunk, hanem van egy célunk, hogy Jézuson keresztül eljussunk az Atyaisten országába. Ha a keresztyén ember Atyaként tekint az Istenre, akkor bízhat is benne annyira, hogy tudja, hogy ő vezet. A békétlenség a mai, modern világban is jelen van, de Isten nem a földi lét hetven-nyolcvan esztendejére ígért nekünk békességet, világosságot, hanem önmagához hív.

Orosz Atanáz görögkatolikus püspök Jézus szavait idézte: én vagyok a világ világossága. Ez a mondat a csipkebokornál elmondott szavakat eleveníti fel: Én vagyok! Isten jelentkezett, és a lombsátor ünnepén, mint világosság mutatkozik be a megtestesült Ige. Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága. „Élmény volt számunkra ezen a héten együtt imádkozni, Urunk, Jézus Krisztus fényében – fejtette ki a főpásztor. – A miskolc-mindszenti templomban őrzik azt az ökumenikus húsvéti gyertyát, amelyet itt, most, a keresztelőkúton láthatunk. Ennek a gyertyának a fénye Jézus Krisztus ragyogó jelenlétét sugározza mindnyájunk felé. Meggyőz bennünket arról, hogy sötét pillanatainkban is jelen van a mi megváltó Krisztusunk, aki maga a világ világossága. Az idei imahéten kötelez bennünket az igazság. Ehhez az is hozzátartozik, hogy mi Miskolcon nemcsak ennyien vagyunk. Vannak testvéreink, akik ezen a napon is sötétben maradtak. Akik itt együtt imádkozunk, küldetésünk van minden testvérünk felé. Adjuk tovább örömünket, vigyük a gyertyát, a fényt sötétben maradt embertársaink felé.”

A hitvallás és a könyörgések után a püspökök áldásával zárult az imahét miskolci istentisztelete, amelyen a templom Luther-kórusa működött közre.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek