Mit jelent ma evangélikusnak lenni? – 6. svéd-magyar lelkészkonferencia

Szeptember 30. és október 4. között Vadstenában találkoztak ismét a Gáncs Péter és Martin Modéus püspökök által vezetett küldöttségek. A téma a lutheri teológia és spiritualitás gazdagságának felfedezése volt, melyet az inspirált, hogy a reformáció egyházai mindenütt lelkesen készülnek az ötszáz éves évfordulóra.

Vadstenában különleges módon nyilvánul meg az a kettősség, hogy a lutheri teológiát valló svéd lelkészek számára is mennyire meghatározó lelki példakép a 14. században élt szent, Brigitta. A festői szépségű Vättern-tó partján található, egykor eleven kolostori életet ismerő kisváros ma a Svéd Egyház népszerű zarándokközpontja. Az 1346-ban épült apátsági templom ma is nyitva áll az elcsendesedni vágyók előtt, és naponta többször is felkínálja a rövid imaalkalom, ill. az úrvacsorás istentisztelet lehetőségét. Magyar lelkészként nem mindennapi élmény átélni akár napi öt imaórát, illetve három nap alatt háromszor is részt venni úrvacsorai közösségben.

 

"Mutasd meg nekem a te utadat, Uram, és tégy késszé, hogy járjak rajta.” (Visa mig herre din väg, och gör mig villig att vandra den.) – így hangzik Brigitta imája, amely nem csupán felirat, hanem sokak fohásza is azon a helyen. Szívünkbe vésődött nekünk, magyaroknak is, hiszen ombergi zarándoklatunkat is végigkísérte. A dombos, erdős vidéken tett, néhány órás túra ugyanis, melyre Lars Cederlöw lelkész, a zarándokközpont vezetőjének irányítása mellett került sor, lehetőséget kínált lelki kincseink véggondolására és egymással való megosztására. Nagy hangsúlyt kapott az, hogy amit ott átélhettünk, az mind egyéni lelki életünknek, mind pedig gyülekezeti, egyházi szolgálatunknak megújulására válhat.

 

E lelkészkonferencia minden résztvevőtől aktív részvételt kívánt, hiszen az áhítatok és előadások megtartásában egyformán részt vállaltak mindkét nemzet tagjai. Kiváló alkalom volt ez egymás igehirdetői gyakorlatának megismerésére, ám ennél is nagyobb jelentősége volt annak, ahogyan érezhető volt a Szentlélek munkája a felelgetős formában tartott liturgia, az egész lényünket megérintő igehirdetés, vagy éppen a szabad ég alatt, a lankás hegyoldalon ülve átélt áhítat során.

 

A lutheri teológia aktualitására és a lutheránus spiritualitás fontosságára hívták fel a figyelmet az előadások. Isten igazsága és saját, egyszerre igaz és bűnös voltunk; a hinni akarás olykor görcsös szándéka és a Krisztusban kapott kegyelem ajándéka; az Isten hozzánk lehajló szeretete és a nehéz helyzetben lévőkön való segítés feladata; a mélységből kiáltó szó és az Úrral való kapcsolat áldásai, a teológiai szakirodalom fennköltsége és a zsoltáros imáinak őszinte egyszerűsége – mind fontos elemei lelki életünk elméleti és gyakorlati vonatkozásainak.

 

Az egész Európát érintő aktuális helyzet természetesen mindannyiunk gondolataira hatással van, ezért nem lehetett megkerülni a menekültekről és bevándorlókról szóló közös gondolkodást sem. Keresztényként nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Szentírás útmutatását, mely a bajba jutottakhoz való odafordulásra indít, ugyanakkor a téma összetett volta sok kérdést felvetett és differenciált bennünk. (A püspökök által megfogalmazott között nyilatkozat mellékelten olvasható.)

 

Ami a továbbiakat illeti: megvan a szándék és elkötelezettség a kapcsolat jövőbeli folytatására, melynek lehetőségei három területen már körvonalazódnak: A 2016. évi Szélrózsára az északi ország fiataljait is várjuk; egy lelkészakadémiai kurzuson a vadstenai zarándokközpont vezetője lehetne a meghívott előadó; és 2017-ben a svéd-magyar lelkészkonferenciának a Déli Egyházkerület lesz a házigazdája.