Orosházán találkoztak a Déli Egyházkerületből a Bács-Kiskun-, a Kelet-Békési és Nyugat-Békési Egyházmegyék világi vezetői
Orosháza – Napsütéses meleg idővel várta Orosháza a Déli Egyházkerületben 2. alkalommal megrendezésre kerülő regionális tisztségviselői konferenciára érkező vendégeket. Szöveg és fotó: Madarász Géza
Bár az előzetes bejelentkezéseknél kevesebben érkeztek a világi vezetők, mégis közel 70 fővel kezdődhetett el a tanácskozás. Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő köszöntötte a megjelenteket. Kiemelten szólt a világi tisztségviselők gyülekezetépítő felelősségéről, feladatairól és arról, hogy bizony, aki ezekre a konferenciákra nem jön el, azoknak nem biztos, hogy vállalni kell vezető szerepet.
A vendéglátó orosházi gyülekezet felügyelőjének, Német Bélának köszöntője következett, aki szólt arról, hogy az immár harmadszorra újjáalapított Orosháza az idén ünnepelte 270. születésnapját. Várostörténelmi ismertetéséből megtudhatta a hallgatóság, hogy a jelenlegi várost, az evangélikus vallását féltő, és arról lemondani nem hajlandó zombai közösség alapította 1744-ben. A Zombáról érkező néhány család előbb a békéscsabai szlovák testvéreknél pihent meg, majd ezután érkeztek az orosházi pusztaságba. Az ő hitüknek és akaratuknak köszönhető az, hogy Orosháza mára kistérségi központtá vált. Komoly kereskedelmi, oktatási és kulturális szerepet töltött be a város hazánk életében. A mai napig fontos az evangélikus szellemiség megőrzése, ápolása és ebben a jelenlegi városi képviselő testület élenjáró példát mutat. Orosháza életében az evangélikus egyház mindig is meghatározó volt. Orosháza ma már komoly ipari üzemekkel rendelkezik, jelentős a mezőgazdasági termelése és ugyanakkor messze-földön híres volt régen a kenyérsütése.
Ördög Endre igazgató-lelkész úr nyitó áhítatának alapját a Zsolt 103,2 és 1Jn3,23 igék adták. A hét igéje (Zsolt 103,2) visszatekintésre, hálaadásra hív. Míg a János levelében írtak arra hívják fel figyelmünket, hogy Krisztus nevében szeressük egymást. A próbatételek, nehézségek is megerősítenek minket, s ezeket Isten áldásaként kell felfognunk. Fontos ugyanakkor az előre tekintés. Akkor lesz áldássá minden, ha tudunk hinni Jézus Krisztus nevében. Építeni csak akkor tudunk, ha az egymás iránti szeretet, a Krisztus-hitből adódó szeretet megvan bennünk. A hit alapjai és a szeretet motivációja vihet minket az építésben előre.
Az áhítatot követően a lelkész úr is köszöntötte a megjelent tanácskozókat. A nyitottság és a találkozás adta lehetőségekre hívta fel a figyelmet, majd bemutatta az orosházi gyülekezet egy újdonságát, a havi alkalmakat tartalmazó kis füzetet, szórólapot.
A tanácskozáson megjelent Gáncs Péter elnök-püspök úr is, aki a közeledő reformációs emlékünnep kapcsán kérte a vezetőket együttgondolkodásra, hogy milyen programokat lehetne 2017-ig megvalósítani. Püspök úr jelenlétét kihasználva hangzott el kérés a hitoktatási jelentési kötelezettséggel kapcsolatosan, melynek lényege, hogy a gyülekezetek részletesebb gyakorlati iránymutatást várnának, mert még sok a megválaszolatlan kérdés.
Az első előadás Nikodém Gabriella a Bélyegmúzeum igazgatója részéről hangzott el „A reformáció kezdetei a bélyegkiadásban” címmel. Igazgató asszony egy történelmi, egyháztörténeti útra vitte a hallgatóságot a kiadott bélyegek segítségével. Egy olyan történelemóra részesei lehettünk, amelyről elmondható, hogy a reformáció ünnepére készülve első állomásként is tekinthetjük. Bevezetőjében képet kaptunk a világ és Magyarország első bélyegeiről. A világ első bélyege 1840-ben, Nagy-Britanniában került kiadásra „Penny Black” néven. Magyarországon Than Mór festőművész által 1848-ban megtervezett bélyeg csak a nyomdai előkészítésig jutott el, kiadása a szabadságharc miatt már nem történt meg. Az első magyarországi bélyeg 1850-ben jelent meg, amely azonban osztrák bélyeg volt.
A bevezető után a reformáció előzményeit és eseményeit követhettük a bélyegek nyomán. A világ minden táján élő művészeket megihlette a témakör és így szebbnél szebb bélyegeknek a képeit láthattuk. Közben azt is megtudtuk, hogy a fegyverek fejlődése miért volt fontos a reformáció szempontjából. Segítség volt abban, hogy kitáguljanak az ember ismeretei és a szellem határai. Így tekinthetünk a könyvnyomtatás feltalálására is. Az előadás során a reformáció fontos szereplőinek, mint X. Leo pápának, Servét Mihálynak, Erasmusnak, Thomas Mórnak, Kálvinnak az életével is megismerkedhettünk.
Lengyel Anna összegzésében kérte a jelenlévőket, hogy a reformáció jegyében otthonukban, gyülekezeteikben próbáljanak meg előadásokat tartani a reformáció egy-egy eseményéről, hogy minél jobban tudatosuljon mindenkiben, hogy mire készülünk.
Ebédszünetben lehetőség nyílt arra, hogy Koszorús Oszkár orosházi levéltáros vezetésével az érdeklődők betekinthessenek az orosházi levéltár munkájába.
A délután Lezsák Sándornak a Magyar Országgyűlés alelnökének előadásával kezdődött. Diákkori emlékeivel indítva hangsúlyozta korábbi tanárának intelmét, hogy a Himnuszt és a Szózatot nem csak kívülről kell tudni, hanem belülről is. Magyar embernek ezek szerint kell élni. Két gondolatnak mindig előttünk kell lennie: „Isten, áldd meg a magyart!” és „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar!”
A folytatásban elhangzott, hogy mai felelősségünk létrehozni olyan közösségi tereket, amelyek kapcsolati lehetőségeket adnak. Ezt a célt szolgálják a népfőiskolák. Az első Szent István király nevéhez volt köthető, aki elrendelte, hogy minden 10 falu építsen egy templomot. Akkoriban az volt az iskola is.
A Lakitelki Népfőiskola ugyan a katolikus egyház tulajdonában van, de mégis ökumenikus szellemiségű. Ezt mutatja az is, hogy neves egyházi személyek szobraival találkozhatunk ott, függetlenül attól, hogy melyik felekezethez tartoztak.
Alelnök úr meggyőződése, hogy van jövője a keresztyén Magyarországnak az átélt drámák ellenére is. Ma mindannyian nemzetegyesítési történelmi időszak részesei vagyunk. A történelem során sokszor voltunk elnyomás alatt és mindig is az adott reményt, hogy magyarok vagyunk és van hitünk. Ami fontos, hogy valóságos hitre van szükségünk és nem vakhitre. A valóságos hitet erősítenünk kell egymásban. Az egyház felelőssége: hitet adni az embereknek. Nem a bajokat és hibákat kell felsorolnunk, mert ez csak rombol. Hinnünk kell. A gyógyuláshoz is elengedhetetlen a hit.
Új kezdeményezésként ismerhettük meg a népfőiskolai kollégiumok indulását, melyek fő célja a határon túli magyar értéktárak, hungarikumok feltérképezése. Elsőként a horvátországi magyarok értéktárának lajstromozása kezdődik el, de ugyanígy zajlik már a kárpátaljai, és a csángó felmérés, valamint készül már a csallóközi, őrvidéki, erdélyi, bodrogközi kollégium is.
A nagyszerű előadást követően fórum következett, ahol a három egyházmegye felügyelői adtak betekintést az egyházmegyék életébe. A hallgatóság részéről pedig fórumbeszélgetés zajlott a kisgyülekezetek nehézségeiről, kéréseiről és a reformációs készülődésről.
A jelenlévőket Laczki János bocsájtotta útjára 1Móz 32,22-30-ban olvasható igével és annak magyarázatával, valamint úti áldással.
Madarász Géza képei erre a linkre kattintva láthatók a FaceBook-on.