Reggel 9 órától folyamatosan érkeztek buszokkal és személyautókkal a résztvevők. A házigazda gyülekezet lelkésze, Zuschlag-Nepp Éva, férje, Zuschlag János, a gyülekezet mintegy harminc önténtese, valamint a budapesti „stábból” Horváth-Csitári Boglárka kerületi missziói lelkész és Hajdú Tibor püspöki titkár fogadta a vendégeket. Az érkezéskor a regisztrációnál ki-ki átvehette a Déli Egyházkerület és a helyi gyülekezet ajándékait: köztük a paksi gyülekezet történetét bemutató kötetet, egyedi, kézzel készített igéslapot és az egyházkerület színét viselő, tenyérnyi méretű ún. stresszlabdát.
Elköteleződés az imádság erőterében
A kezdő áhítatra minden ülőhely gazdára talált. Jó volt látni, hogy a hűvös, borongós, esős idő nem szegte kedvét az egyházkerület népének, nagy létszámban kerekedtek fel a találkozásra.
Elsőként köszöntések hangzottak el. Hajdú Tibor, aki a nap során moderátorként is segítette a rendezvényt, először Szántó Zoltán alpolgármestert szólította a mikrofonhoz. A városvezető köszöntötte a vendégeket Paks nevében, és kifejezte örömét, hogy nem először adhatnak otthont ilyen nagy létszámú evangélikus rendezvénynek. Zuschlag-Nepp Éva házigazda lelkész is az „újra itt találkozás” fontosságát emelte ki, emlékeztetve arra, hogy 25 és 15 éve egy-egy országos evangélikus találkozó, 2004-ben pedig missziói nap helyszíne volt a város és a gyülekezet. Hálát adott azért, hogy a pandémia miatt három évre megszakadt sort éppen itt folytathatja a déli egyházkerület. A köszöntéseket Kondor Péter, az egyházkerület püspöke viszonozta és nyitotta meg hivatalosan is a találkozót.
A délelőtt a megerősödés-megerősítés mottójában zajlott, annak isteni és emberi oldalát egyaránt gondosan megvilágítva. Elsőként Johann Gyula, a Diakóniai Képzési Központ vezetője, a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat intézményi lelkésze hirdette Isten igéjét Ef 6,10-20 alapján. Rámutatott: az egyház lényegéhez tartozik együtt, közösségben dicsérni Istent. Két évig kényszerű közösségnélküliségében még jobban felerősödött az az érték, amivel egymást megajándékozhatjuk Isten igéje köré gyűlve. Szólt az imádságról, a belső szobában, Atyánkkal folytatott intim párbeszéd fontosságáról, és feltette a kérdéseket, mintegy bátorítva, hogy ki-ki vigye majd tovább, s keresse a választ: mit gondolunk magunkról egyénként, és mit evangélikus közösségként? Hol vagyunk, hova tartunk? A válaszhoz Isten felé kell fordulnunk: Hogyan tovább, Uram? Az efezusi ige kapcsán kiemelte: a keresztény embernek fel kell készülnie a nehézségekre. Ezt az elmúlt évek nagyon világosan meg is mutatták. Védekeznünk kell, és ehhez az apostol szívünkre helyezi, milyen védelmi eszközökkel tudunk helytállni: Isten fegyverzetével nem kell félnünk. A hit, az üdvösség, a Lélek erősít meg mindenkor. Találkozásaink dinamikája életadó erő. Bizonyság lehetünk a világnak az Isten megerősítése által. Itt és most is Isten színe előtt vagyunk, az erőért hozzá fordulhatunk. A legnagyobb kérdésre – mire hív engem az én Uram? - Ő ad választ, hogy tovább tudjunk haladni, mint Krisztus úton lévő népe – zárta szavait Johann Gyula.
A délelőtti pódiumbeszélgetés az ökumené jegyében zajlott – ez az attitűd egyébként az egész napot jellemezte -: dr. Pángyánszky Ágnes intézményvezető, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa Szászné Lázár Csenge budafoki református lelkésznővel, a Károli Gáspár Református Egyetem doktorandusz-hallgatójával beszélgetett a megerősödés egyik legnagyobb jelentőségű eseményéről, a konfirmációról. A moderátor, dr. Korányi András püspökhelyettes sem „csak” a kérdező, hanem teológiai professzori és gyülekezeti lelkészi gyakorlatával gazdagította a beszélgetést. Első megszólalásában például összefoglalta, mint ért ő ezen az imádságos erőcentrumon, amit konfirmációként ünneplünk.
Pángyánszky Ágnes öt kifejezés (emlékezés, reménység, értelmezés, tervezés, ünneplés) mentén fejtette ki saját lelkészi tapasztalatait és foglalta össze az intézményvezetőként szerzett, évek óta folytatott kutatómunka során birtokába jutott információkat a konfirmáció, azaz az elköteleződés súlyával, gyakorlatával kapcsolatban. Emlékeztetett arra, hogy történelmi pillanatot élünk: friss zsinati döntés értelmében 2023 a „Konfirmáció és elköteleződés éve” lesz egyházunkban. Felidézte a tavaly óta lehetőségként létező, konfirmáció (13 éves kor) előtti úrvacsorát is, amely szintén nagy lépés egyházunkban a megerősödés és elköteleződés ünneplésében. Szászné Lázár Csenge megosztotta a református gyakorlatot és rámutatott, milyen nagy súlyt fektet az egyháza a fiatalok megszólítására és a közösségben való megtartására. Az esküvő képével illusztrálta az elköteleződés aktusát: a konfirmáció során a fiatal „esküvőjét ünnepli Jézus Krisztussal”. Rámutatott: az a gyülekezet tudja a konfirmáció után is megtartani a fiatalokat, amelyik hitben erős. A kulcs tehát itt is keresendő. Persze a családi előkészítés is fontos, erre Korányi András mutatott rá. Érdekes volt a két egyház konfirmációi témában végzett felméréseiből kirajzolódó képet összehasonlítani. Fontos az intellektuális elem, emelték ki, valamint a kreatív módszerek alkalmazása, a tanítás és a közösségi élet kombinációja az imádság erőterében, hangsúlyozta Pángyánszky Ágnes. Szólt a most zajló evangélikus identitáskutatásról is, amely szintén hasznos tudással vértezi majd fel a közösségeinket. Annyi máris biztos, hogy a válaszadók 70%-a meghatározó élményként tekint saját konfirmációjára. A beszélgetés zárásaként mindhárman kifejtették, milyen az a gyülekezet, amelyben tanulni és imádkozni jó fiatalnak és felnőttnek, s hogy a konfirmáció ne csupán kötelező elem legyen előttünk, hanem egész életre szóló isteni ajándék: szeretettel és örömmel bontsuk ki.
A délelőtt zárásaként Boda Zsuzsa, a Luther Kiadó szerkesztője ajánlott olvasnivalókat a résztvevők figyelmébe.
Megerősödés egymás hite által
A nap második fele az egymás hite általi megerősödés jegyében telt. Először szekcióbeszélgetésekre gyűltek össze a hívek. Három helyszínen, párhuzamosan zajlott a program: a stadionban Kondor Péter püspök és dr. Korányi András egyetemi professzor, püspökhelyettes „állt elébe” a jelenlévők kérdéseinek a „Kérdezd a püspököt!” program keretében. Hajdú Tibor egymás után adta át a mikrofont a testvéreknek, akik többek között arra voltak kíváncsiak, hogy mikor jön „haza”, Békéscsabára? Milyen a püspök napirendje, milyen feladatai vannak? Szokott-e álmodni és álmodozni a püspök, s ha igen, miről? Ez utóbbi kérdésre Korányi András püspökhelyettes is válaszolt. Szó volt a bajor evangélikus egyházzal a napokban aláírt egyezményről, valamint a nyugat-európai evangélikus egyházak helyzetéről. Felvetődött, hogy van-e elég jelentkező a teológiára, milyen a fiatalok elköteleződése, s végül, mit tanácsol a püspök a gyülekezeti tagoknak: hogyan tekintsenek lelkészükre? Őszinte, jó hangulatú beszélgetés volt.
Közben a kollégium épületében Horváth-Bolla Zsuzsanna várta a résztvevőket „Jézus, az élet kenyere” című szekciójában. A közmédia evangélikus műsorainak főszerkesztője évek óta kenyeret süt. Hobbijáról minden közösségi alkalmon szívesen beszél, fortélyait pedig évek óta megosztja a pekesseg.blog.hu oldalán is. A paksi találkozón ugyan közös kenyérsütésre nem kerülhetett sor, de két saját készítésű kenyérrel érkezett, és sok hasznos ismeretet adott át a résztvevőknek. Elmondta, örült, mikor a karantén alatt olyan sokan és lelkesen vágtak bele a házi kenyérsütésbe, kovásznevelésbe. Előadását a különböző kenyerek, péksütemények készítéséről és teológiai felismeréseit a mindennapi kenyér kapcsán népes hallgatóság kísérte figyelemmel.
Az ebédlőben - ahol egész nap gyerekfoglalkozások is zajlottak -, Johann Gyula hívott kötetlen beszélgetésre a reggeli igehirdetés mentén: mentálhigiénés szakemberként vállalta, hogy tovább gondolja hallgatóival az elhangzottakat. Ki-ki elmondhatta, mi érintette meg legjobban az igehirdetésből, a lelkész pedig számos bibliai példával tovább illusztrálta a keresztény ember előtt álló mostani feladatot. Elmondta, Pécsett volt segédlelkész, amikor a délszláv háborúban Eszéket lőtték. A pandémia és háború okozta sokk mindannyiunk lelkében ott ég, ezért fontos, hogy mondjuk ki, vigyük Isten elé a kérdéseinket: mit élünk meg? Lehet-e, ami van? Hogy vagyunk Istennel? A mentálhigiénés szakember szolgálatára vonatkozó kérdéseket is kapott. A szekciótagok által felvetett gondolatok - erősödés, megerősítés, az egészség, mint egyensúlyra törekvés, a hová tartunk, mi a feladatunk – tovább mélyítették prédikációjának erősítő üzenetét.
A nap utolsó egysége a hála és az ünnep jegyében telt: Kondor Péter püspök átadta a Déli Egyházkerület díjait. 2022-ben Bártfai Barnabás, Gombkötő Gézáné, Lázár Pálné, Leitheizer Mátyásné Molnár Katalin és Siklósi Mátyás részesült hűségéremben. Tessedik-díjat kapott Nagy Veronika, az év lelkésze, Zelenyánszkiné Tóth Magdolna, az év diakónusa és Szabó Zoltánné, az év pedagógusa. Áldás legyen további szolgálatukon!
A lélek megerősítéséhez még egy ökumenikus ajándékot kapott a missziói nap közössége: a görögkatolikus Kökényessy énekegyüttes – a budapesti Fő utcai görögkatolikus kórus négy tagja Kökényessy Zoltán vezetésével - több részben, összesen több, mint fél órában adott felejthetetlen élményt. Miért ők? Kondor püspök elmondta: a két egyház mérete, felépítése, működése nagyon hasonló. Régóta jó kapcsolatot ápol egyházvezetői szinten is a két felekezet, és rendszeresen hívnak szolgálattevőket egymás egyházi rendezvényeire. A pandémia utáni első nagy egyházi eseményén a kerület ezt a jó testvéri kapcsolatot kívánta elmélyíteni. Előadásukban liturgikus énekeik mellett az egyházi év ünnepköréhez, mennybemenetelhez és pünkösdhöz vittek közelebb.
A záró igeszolgálatot Kondor Péter püspök tartotta Ézsaiás 42,3 és Filippi 4,13 alapján. Ez a két igehely a megrepedt nád és a füstölgő mécses példáját hozza, és az isteni irgalmat helyezi szívünkre, amellyel Atyánk kezébe tehetjük törékeny, testi-lelki sebeknek, betegségnek, kudarcnak kitett életünket. Gyógyító és irgalmas Istenünk van, tett bizonyságot az igehirdető. A püspök felidézte találkozását azzal az Ukrajnából elmenekült asszonnyal, aki a minap a lerombolt harkivi lakásáról mutatott neki képeket telefonján. „Csak legyen erőnk újra kezdeni” - sóhajtotta a menedékre talált nő. „Csak legyen erőnk elhordozni – ez mindannyiunk közös fohásza életünk nehezebb időszakaiban. Az erő és a lelki erő a legfontosabb kérdése lett életünknek. A hírek energiaválságról szólnak. A világ és mi mind az energia hiányával küzdünk. A nélkül leáll az élet.” - folytatta Kondor Péter. Párhuzamot vont: az emberi lélek sem tud létezni energia nélkül. A kételkedés, a lázadás lelkiállapotát jól ismeri a Biblia: a két felolvasott ige is erről tanúskodik. A megtört szívű ember, aki erejét vesztette, megtört nád, füstölgő mécses. Ám ez a borzasztó állapot is rejt valami jót, húzta alá: ilyenkor végképp átérezzük, mennyire rá vagyunk szorulva Istenre! Az erőtlenség áldássá lehet, mert odafordít Istenhez. Mikor mindenki ellenünk van, elfordul, egyvalaki nem: a hatalmas Isten, aki Jézusban emberré lett. Ő magához ölel, nem vet el. Urunk önt erőt a megfáradtba, azt adja, amire a legnagyobb szükségünk van! Otthonunk nála, Istennél van, ezt minden keserves élethelyzetben erőt ad. Ha imáink, hitünk, lelkünk belekapaszkodik, belőle nyer életet: megtelítődünk Krisztussal, mint egy csokor virág a vázában az éltető vízzel. Most is itt van köztünk, velünk, körülvesz szeretetével. Ereje által bizonysággá lehetünk a világ számára is. „Forduljunk felé, aki saját Lelke olajával tölt fel, hogy fényét sugározzuk szerteszét! Lehetünk bár megrepedt nád, füstölgő mécses, de a Teremtő kézjegye rajtunk van. Legyen áldott az erőért, amellyel most innen, erről a paksi missziói napról tovább indít minket!” - zárta igehirdetését és a találkozót a püspök.
A missziói nap offertóriumával az evangélikus egyház ukrajnai menekülteket segítő szolgálatát támogatja a déli egyházkerület.
