„Nyolcvan év után végre elkészült a templomunk” – Oltárképszentelés Dombóváron

 

"2014 június 7-én, ünnepi istentisztelet keretében Gáncs Péter a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke felszentelte a Dombóvári Evangélikus Egyházközség oltárképét, Lajta Gábor – Az emmausi vacsora című alkotását."

 

Mindössze egy percig tartott a közgyűlés, aminek jegyzőkönyvébe Rózsai György, az egyházközség felügyelője, a fenti mondatba sűrítve nyolcvan év tervei és álmai megvalósulásának rögzítését kérte az utókor számára. A tömör, lényegre törő hivatalos megfogalmazáson túl a szentelési ünnep igehirdetéséből, az azt követő köszöntőkből és magából az oltárképből a jelenlévő gyülekezet egy sokkal gazdagabb, mélyebb történetet ismerhetett meg. Ehhez az ünnepi alkalom elejére kell visszakanyarodnunk, ami Szabó Vilmos Béla esperes liturgiai szolgálatával és Gáncs Péter püspök igehirdetésével, ünnepi istentisztelettel kezdődött.

 

 

"Kis lépés az embernek, hatalmas lépés az egész emberiségnek" – hangzott a szószékről az elsőként holdra lépő Neil Armstrong világhírű mondata. Az igehirdető ezzel utalt arra, hogy talán nem is minden jelenlévő érti, hogy milyen mély üzenete és nagy jelentősége van annak, hogy Dobóváron az oltárról nyolcvan év után lekerül a nagypénteki ihletésű kereszt, és a feltámadott képe –mégpedig egy igen különleges képe– kerül a helyére. Az emmausi vacsorán kenyeret törő Jézus asztala körül ugyanis van még szabad hely számunkra is! Eredetileg húsvétra tervezte a dombóvári gyülekezet az oltárkép szentelését, de technikai okokból erre egészen a pünkösdöt megelőző szombatig kellett várni. Gáncs Péter püspök igehirdetésében utalt erre a késedelemre, megemlítve, hogy az akkori bosszúság mára gondviselés szerűnek tűnik, hiszen az emmausi vacsora szinte előszobája pünkösdnek. A lukácsi történetben a tanítványok a kenyér megtöréséről ismerik fel a feltámadott mesterüket. Lajta Gábor festőművész ezt a sorsfordító pillanatot örökítette meg nagyszerű oltárképén, háttérben, mégis a kép közepén a szolgálóval, akinek elsőként hadarhatták el az izgatott tanítványok a pillanat jelentőségét, így téve őt a pünkösdi örömhír első tanújává.

 

A jól ismert történet szerint két csalódott, kétkedő és reményt vesztett tanítvány –Kleopás és talán fia– igyekszik a húsvéti események után Jeruzsálemből Emmaus felé, amikor egy utazó melléjük szegődve beszédbe elegyedik velük. A vándort maradásra bírják a hazaérő tanítványok, akivel vacsorához készülnek mikor az megáldja és megtöri a kenyeret, felfedve ezzel önmagát. A tanítványok, mire felfoghatnák mi is történt, szem elől veszítik Jézust, de izgatottan azonnal útra kelnek, vissza Jeruzsálembe, hogy elmesélhessék a többi tanítványnak, amit láttak. A feltámadás örömhíre végül pünkösdkor a Szentlélek kiáradásával válik a tanítványok életének és tanításának központjává. Így folytatódik az egyház születésének története.