Tavaszi határszemle délen – közgyűlést tartott a Déli Evangélikus Egyházkerület
Apostag – Április 24-én közgyűlést tartott a Déli Evangélikus Egyházkerület. Szöveg és fotó: Kiss Tamás
A házigazda Selmeczi Géza lelkész áhítatával és a helyi gyülekezet énekkarának szolgálatával kezdődött meg a Déli Evangélikus Egyházkerület 2015 tavaszi közgyűlése április 24-én Apostagon. A vendéglátó a nap útmutatói igéjére utalva emlékeztetett a szövetségre, amit Isten kötött velünk. A közgyűlésnek a község szebb napokat is látott, ma már közösségi térként működő Európa Nosztra díjas zsinagógája adott otthont.
Az egyházi grémiumot a község polgármestere, Zakar Zoltán János köszöntötte.
A gyönyörű tavaszi napsütés a zsinagóga udvarára hívogatta a jelenlévőket a téli hideget őrző ódon falak közül. Anélkül, hogy olyat magyaráznánk bele, ami nem volt, a szervezők sem tervezhettek volna ennél jobb, mélyebb szimbólumokat hordozó forgatókönyvet a testület ülésére.
A zsinagóga udvarán álló, rügyeit bontogató vén diófa alatt hallgathatta meg a közgyűlés a 2014-és év eseményeit, gondjait, örömeit és kihívásait összefoglaló püspöki és felügyelői jelentéseket.
Gáncs Péter püspök tavaszi határszemlére hívogatta a közgyűlés tagjait.
Az Egyházkerület lelkészi vezetője beszámolóját a következő gondolatébresztő témafelvetéssel kezdte:
„Hagyomány, hogy a tavaszi közgyűlésen, a tél múltával, jó gazdaként végig tekintünk a déli tájakon. Mi az, ami esetleg lefagyott, kiszáradt? Hol zöldül már a vetés, merre vannak ígéretes új hajtások? Hol kellene megfelelő talaj előkészítés után újra vetni? Milyen kártevők fenyegetik a termést?
(…) Kik dolgoznak a déli munkamezőkön? Milyen állapotban vannak magvetőink, földműveseink, pásztoraink? Győzik-e még a munkát erővel és jó kedvvel? Hányan vannak, akik már csak fásult rutinnal húzzák az igát, nem látva munkájuk értelmét és eredményét?”
A jelentésben szó esett a tavalyi lelkész szentelésekről, parókusi alkalmassági vizsgálatokról éppúgy, mint a már szolgálatban állók hivatásgondozásának gyakorlatáról. Az utóbbinak egyre népszerűbb módja a püspök által ősszel bevezetett „nyakkendő és mobiltelefon nélküli” informális látogatások sora, amire egyre több lelkész hívja a kerület vezetőjét.
Gáncs Péter beszámolóját a déli tájak friss hajtásainak számbavételével zárta:
„Hálátlanság lenne, ha szó nélkül hagynám az elmúlt esztendő néhány olyan örömteli eseményét, amelyek gyülekezeteink, illetve intézményeink gyarapodását mutatják. Többek között: új oltárképet szentelhettem Dombóváron. Tessedik-szobrot Szarvason, Mária-szobrot Tótkomlóson, Apostagon pedig szoborparkot avattunk ökumenikus ünnepi szertartás keretében.
Több-százmilliós beruházások gyümölcseként korszerűsített, kibővített óvodának örülhettünk Kiskőrösön, vadonatúj óvodát avathattunk Soltvadkerten. Teljesen felújított épületbe költözhetett a szarvasi Vajda Péter Gimnázium.
(…) Örülhetünk a bócsai és tázlári gyülekezet növekedésének, a szentesi, gyomai, józsefvárosi gyülekezet éledésének, a káposztásmegyeri, pestimrei, soroksári gyülekezetplántálásnak. (…) Ígéretes a Szegeden szeptemberben tartandó ökumenikus városmissziós hétvége terve…
Bőven van miért, kiért imádkoznunk és dolgoznunk!”
Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő jelentésében az örömök mellett a nehézségeket elismerve hangsúlyozta, hogy bár sokszor nehéz evangélikusnak lenni, azért megéri...
Az egyházkerület felügyelője a mögöttünk álló évet áttekintő jelentésében számba vette azt a sok személyes találkozást, amiben része lehetett a kerületben és a kerület határain túl is.
A műtétből felépült felügyelő a kihívásokban rejlő nehézségeket aggodalommal, de reménykedve figyelve elmondta:
„Van erőm, sőt most már állóképességem is. És elmondhatom, hogy tapasztalataim sora is gyarapszik. Ezért most, itt a közgyűlésünkön azt is bejelenthetem, evangélikusnak lenni nehéz! Egyre nehezebb... És bizony fogy a türelem...
Öregszünk, fogyunk. Persze ez normális. Ez az élet rendje. De, ha hiányzik az utánpótlás, az nagy baj. És hiányzik. Igaz, óvodákat, iskolákat veszünk át, sokszor erőnkön felül, de okosan, tudatosan, bátran. (…) Ha megszeretnek bennünket, a jó hírünket viszik. A gyerekeknek jó tanárokra, jó hittantanárokra van szükségük. (…) Sokat teszünk azért, hogy hűek maradjunk az evangélikus szellemiséghez, képzéshez. Bizony evangélikusnak lenni nehéz!”
Radosné Lengyel Anna örömmel sorolta összefoglalójában a frissen átvett, felújított, vagy éppen fejlesztett oktatási intézményeinkben tett látogatásait, élményeit. A felügyelő jelentését a gyülekezetek világi vezetőinek fontosságát hangsúlyozva zárta:
„Továbbra is meggyőződésem, hogy a felügyelők, presbiterek egyházunk alapját jelentik. (…) Mindig hangsúlyozom, ők szabadidejüket áldozzák fel az evangélikus közösségért.
Testvérek, nehéz manapság evangélikusnak lenni – de megéri! Ugye?”
A közgyűlés a felügyelői jelentés után a kerület részéről Dr. Mekis Viktóriát jelölte a diakóniai bizottságba, valamint megválasztotta Tamásy Tamást a kerület becsületszékének új tagjává.
Miután a jelenlévők feltöltekeztek a napsütésben, jól esett visszatérni a hűvös falak közé, ahol Deák László, egyházkerületi missziói lelkész tartotta meg beszámolóját. A lendületes és gondolatébresztő előadásnak központi témája volt az a kihívás, hogy egyházunk milyen módon tarthatná a lépést a hihetetlenül felgyorsult világgal. A missziói lelkész beszámolt az elmúlt évben végzett munkájáról, valamint felvázolta terveit, ötleteit a munka folytatásához.
A közgyűlés tagjainak a hivatalos program lezárultával lehetőségük nyílt az apostagi evangélikus templom és a zarándokszállás megtekintésére.
