„A reménység nem szégyenít meg…” – 100 éve, 1914 április 22-én született Csepregi Béla evangélikus lelkész
Sárszentlőrinc – Húsvét hétfőn Csepregi Béla születésének századik évfordulójára emlékezett gyülekezete és családja. Igehirdetésében Gáncs Péter püspök megemlékezett a sorsát szelíden elfogadó kilenc gyermeket nevelő tíz éve elhunyt lelkészről. Szöveg és fotó: Kiss Tamás
Az országos beosztásból az ötvenes évek elején hatalmi szóval a tolnai kis faluba helyezett lelkész példaadó alázatos munkáját máig nagy tisztelettel emlegetik akik ismerték. Az ünnepi istentiszteletre szinte teljesen megtelő templom padsoraiban a mai gyülekezet, a kortársak és a család sok generációja gyűlt egybe, hogy emlékezzen és emlékeztessen egy példaértékű életre. Csepregi Béla már teológus korától elköteleződött a finn-magyar kapcsolatok, a finn ébredési- és a népfőiskolai mozgalmak iránt, amit a tiszteletére rendezett ünnep felszólalói mind megemlítettek. A szép, családias hangulatú alkalomról szóló tudósításnak nem lehet tárgya egy ilyen gazdag élet bemutatása, de mindenképpen csodálatra méltó volt látni azt a szeretetet ahogyan az őt személyesen ismerők emlékeztek a 2004-ben, kilencven évesen elhunyt lelkészről, kollégáról, barátról és édesapáról.
Az ünnepi istentiszteleten Karl Jánosné Csepregi Erzsébet sárszentlőrinci lelkész és Szabó Vilmos Béla tolna-baranyai esperes végezte a liturgia szolgálatát. Igehirdetésében Gáncs Péter püspök az ünnepelt munkásságából válogatott szemelvénykötetet idézve megemlítette, ahogy derékba tört karrierrel a háta mögött hogyan rogyott sírva a sárszentlőrinci oltár elé Csepregi Béla, hogy aztán harminckét év szolgálat után 1985-ben emelt fővel hirdethesse az igét búcsúzó istentiszteletén. A püspök, talán kicsit párhuzamot vonva Béla bácsi életével, arra emlékeztetett, hogy Jézus csodái is, távol Jeruzsálemtől a nagyvárostól történtek, ami reménységgel töltheti el a kis a falvak lakóit, hiszen a lelkész előd élete is példa, hogy Jézus a Sárszentlőrinchez hasonló kicsiny falvakban is képes csodát tenni.. „Szükségünk van az újra éledő reménységre, ami Jézussal támadhat föl bennünk.”
Az ünnepi istentisztelet után Zászkaliczky Pál emlékezett a hajdani barátról, pályatársról, őt Renkecz József nyugalmazott iskolaigazgató követte emlékezve az uzdi és a sárszentlőrinci népfőiskola indulására, majd a kilenc gyermek közül középsőként Csepregi Márta mutatta be az általa szerkesztett, már említett szemelvénykötetet. A kötet, „A kegyelem forrásánál” címmel, Csepregi Béla munkásságát tematikusan csoportosítva, saját írásain keresztelül igyekszik bemutatni természetesen a műfaj korlátai miatt a teljesség igénye nélkül, illusztrálva a kivételesen gazdag életmű minden területét.
A könyvbemutatót követően Szabó Vilmos Béla esperes megáldotta a templomkertben a tanítók falán, Csepregi Béla emléktábláját.
Az ünnepi alkalom a közeli temetőben a lelkész sírjának koszorúzásával ért véget.
