Konzultáló közösség – egyházkerületi közgyűlést tartottak délen
Pusztaföldvár – Három beszámolót egyhangúlag elfogadott, végül néhány aktuális kérdésről tárgyalt a Déli Evangélikus Egyházkerület Közgyűlése 2014. április 25-én: így jelenne meg a hír távirati stílusban. A valóságban azonban egy problémafelvető, ugyanakkor – a győztes Krisztusra figyelve – munkára sarkalló tanácskozást tartottak a pusztaföldvári gyülekezeti teremben. A közel háromórás ülésen számos olyan kérdés előkerült, amelynek tisztázása nemcsak a kerület, hanem a teljes Magyarországi Evangélikus Egyház jövője szempontjából megkerülhetetlen. Így például szó volt az egyház és a helyi média kapcsolatáról, a hitoktatásról, a lelkészképzésről és az Országos Iroda jövőbeni szerepéről is. Szöveg és fotó: László Jenő Csaba
Kovásztalanul
Lászlóné Házi Magdolna helyi lelkész 1 Kor 5,6b-8 alapján tartott kezdő áhítatában rámutatott, hogy húsvét fénye oda is bevilágít, ahová egyébként nem jut fény. Most azonban világosság vetül a rosszaság és gonoszság kovászára, amelyet ki kellene takarítanunk az életünkből. Az igehirdető utalt rá, hogy az első jeruzsálemi gyülekezetről azt írja a Szentírás: „kedvelte őket az egész nép”, ezért nem tekinthető – egyik szinten sem – magánügynek az egyházi vezetők hite és magánélete. „Ötletek és tervek mellett a feltámadás erejére, a tisztaság és igazság kovásztalanságára is szükség van” - mondta.
Újra tanítvánnyá válni
A kerület lelkészi vezetője a biztatás, a türelem és a tanítás fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét éves jelentése kapcsán. Az utóbbi fogalomhoz kapcsolódva Gáncs Péter kitért a kötelező iskolai hitoktatás állította kérdőjelekre is.
„Óriási kihívás, lehetőség és felelősség ez a megnyíló kapu. Győzzük-e megfelelő hitoktatókkal, hittankönyvekkel? Mennyi hittanórával szabad terhelni a lelkészeket, hogy a gyülekezetek se maradjanak pásztor nélkül? Képesek vagyunk-e ezen a területen a konstruktív ökumenikus együttműködésre, vagy egymást próbáljuk kiszorítani?” - tette fel a kérdéseket. A jelentés ismertetése után kialakult konzultáció során éppen a házigazda lelkész osztotta meg pozitív tapasztalatát: az általa gondozott Nagybánhegyesen a reformátusokkal közösen szervezték meg a protestáns hitoktatást, így sikerült „optimalizálni” a csoportlétszámot és csökkenteni a több faluban szolgáló lelkészek leterheltségét. A püspök nyomatékosította, hogy tanítvány csak az lehet, aki maga is képes tanulni, Jézus tanítványává válni.
