Cél, hogy a hangok a nagy kórusban jól szóljanak – Interjú Lázár Zsolttal, a Nyugat-békési Evangélikus Egyházmegye új esperesével

– Először szavaztak bizalmat az egyházmegye gyülekezetei. Milyen érzéssel tölti ez el esperes urat?

–  Az elmúlt napokban olyan túláradó szeretetet tapasztaltam meg itt, az ótemplomi közösségben, amelyhez hasonlót még sohasem. Ezt elmondtam a székfoglalómban is. Nagyon kedvesen szervezkedtek a gyülekezetben a presbiterek, a munkatársak, a gyülekezet szinte valamennyi tagja. Szinte úgy éreztem magam, mint kisgyermekként a karácsonyi készülődéskor, amikor tudtam, hogy valami nagyszerű dolog fog történni, nagyon kedves meglepetés vár rám. Megajándékoztak, felruháztak, megetettek, megitattak. Süteményt sütöttek, a kedvemben jártak. Viccesen azt mondhatnám: ezért is érdemes lelkésznek lenni, az esperesi szolgálatnak már meg is találtam az első pozitívumát.

Persze mindemellett érzem a rám nehezedő feladatok súlyát is. De az eddigi tizennégy esztendőben is hasonlóan nehéz feladatokkal kellett megbirkóznom a gyülekezetben és az intézményekben. Sosem voltam egyedül, Isten segítségét mindenkor megtapasztaltam, ebben bízom az elkövetkezendőkben is!  

– Esperesként melyek az elkövetkezendő hat évre szóló elképzelései, tervei?

– Egyházmegyénkben 12 gyülekezet van. Mellette jó néhány leánygyülekezet és jelentős szórvány. Az elmúlt években sok-sok örömöt és sok-sok bánatot tapasztaltak meg. Vannak települések, ahol új gyülekezetek életre hívása vagy a szórványok megerősítése lehet a cél (Örménykút, Középhalom). De vannak, ahol a megmaradás feltételeit kell megtalálnunk. Vannak olyan gyülekezetek, ahol komoly munka folyt eddig is, azokat támogatni, segíteni kell.

Az egyházmegyék közül itt van a legtöbb egyházi óvoda (szám szerint 5),  a legtöbb általános iskola (2 darab) és a legtöbb gimnázium (szintén 2). Az elkövetkezendő időben nem az új intézmények alapítása lesz a prioritás, bár vannak gyülekezetek, ahol ez cél lehet. A legfontosabb kérdés az, hogy hogyan lehet a gyülekezetbe integrálni a tanulókat a pedagógusokat és az intézményi lelkészeket.

Egyházmegyénkben igen komoly diakóniai, szociális szolgálat működik. Gyülekezeti vagy országos fenntartásban, és a dolgozók száma igen jelentős – egy komoly gyülekezet létszámát is eléri. Az ellátottak létszáma pedig sok esetben még ennél is több. Mindezzel összefügg, hogy miként tudjuk a szakmájuk iránt elkötelezett munkatársaink számára az Isten hívását is úgy megfogalmazni, hogy egyházi intézményben a lelki alkalmakat ne munkahelyi kötelezettségként, hanem Isten hívásaként éljék meg. 

– A szarvasi gyülekezetében sok új és jó kezdeményezést indítottak el munkatársaival. Esperesként tervezi-e ezek megvalósítását/ azok elősegítését máshol is?

– Vannak jó gyakorlatok az Ótemplomban, azokat jó lenne alkalmazni máshol is, ha az adott gyülekezetben lehetőség nyílik. Remélem, hogy sikerül a gyülekezetünk és intézményeinek innovációit máshol is alkalmazni. De azt látom, hogy Orosháza, Tótkomlós vagy éppen Pusztaföldvár tekintetében is vannak olyan igazán jó példák, missziói alkalmak, amelyeket érdemes átvenni. Ne féljünk a másik gyülekezettől tanulni, ha az a mi gyülekezeteinkre is áldást hozhat. 

 – A Nyugat-békési Egyházmegyében sokszínű gyülekezetek vannak: a pici, falusi közösségtől egészen a nagyvárosi, nagy létszámú gyülekezetekig. Nyilván más-más örömökkel és gondokkal – hogyan lehet egyensúlyt teremteni ebben a sokszínűségben?

– Mindenképp fel kell mérnünk minden gyülekezetnek a helyzetét, milyen gondokkal, bajokkal küzdenek. Azt tudom, hogy a legtöbb gyülekezetben problémát jelent a kiszámíthatatlan jövő. Az adományok elmaradása és a rendszertelen egyházfenntartói befizetések sokszor a működést veszélyeztetik. Ezek sok esetben a gazdasági válság hatásai is lehetnek. De az is hozzájárulhat ehhez a helyzethez, hogy sok evangélikus is elköltözik az ország másik részére.

De mindemellett oly sok örömünk is van. Minden gyülekezet más adottsággal bír, és megtalálhatja a saját maga hangját. Egy esperesnek nem lehet a célja, hogy egy egyhangú kórus vegye őt körül, hanem arra kell figyelnie, hogy a hangok a nagy kórusban jól szóljanak.

 – Az önök vidékén is magas a munkanélküliek száma. Mit tehet, és egyáltalán segíthet-e az egyház az embereknek? Hogy áll a Tessedik Népfőiskola helyzete?

– A gyülekezetünkben az utóbbi évben több egyházpolitikailag is fontos lépést hoztunk meg: valamennyi intézményünk országos fenntartásba került, így a népfőiskolai tapasztalatainkat és az egész népfőiskola struktúráját is átadtuk az országos egyháznak. Vannak dolgok, amelyeket gyülekezeti szinten kell elkezdeni, de látnunk kell azt is, ha egy gyülekezet lehetőségein túlnő egy adott intézmény vagy egy pályázati lehetőség. Mi az elmúlt években erőn felül végeztük feladatainkat, bízunk benne, hogy az országos egyház segíti folytatni a megkezdett munkáinkat. Így a pályázatok már nemcsak gyülekezeti szinten, nemcsak egy szűk régiót érintve valósulhatnak meg, hanem az egész országot lefedve. Ez lehetővé teszi azt is, hogy ne korlátozzuk az egyházmegye határain belülre az új kezdeményezések eredményeit, hanem az országos egyházból koordinálva minden érdeklődő gyülekezethez eljusson. Így szeretnénk a Tessedik Népfőiskolát is folytatni.

Szeretnék az eddig főleg helyi szinten végzett karitatív tevékenységeinket az egyházmegye minden gyülekezetében szorgalmazni, a szervezéshez segítséget nyújtani. Az biztos, jó néhány lelkészi munkaközösségi ülés (LMK) zárásként fogunk ételt osztani a rászorulóknak.