Hol vagyok én?
A címbeli kérdés nyomán nem a földrajzi helyzetüket kutatták 2012. március 1-én és 2-án a piliscsabai Bételben a második hivatásgondozó nap résztvevői. A Déli Egyházkerület aktív, jubiláns (az ordinálásuk óta eltelt évek az idén voltak öttel oszthatóak) lelkészei arra keresték a választ, hogy mint szolgáló lelkipásztorok, hol állnak, hol tartanak azon az úton, melyet Isten jelölt ki számukra életükben, munkájukban.
Nyitó áhítatában erről beszélt Gáncs Péter az egyházkerület püspöke, szimbolikus tárgyakat (kő, virág, agyagkorsó, gyertya) állítva a kört alkotó lelkészek elé, akik részeseiként ez igei intonációnak, mondták el azt, ami a jelképek nyomán formálódott bennük.
„Kik vagyunk?”: az együttlét önismereti játékkal folytatódott, melyben minden résztvevő elmondta az általa kiválasztott fénykép alapján támadt gondolatait, érzéseit – beszélt önmagáról.
A vacsoraidő után Prof. Dr. Nagy Zoltán orvos, pszichiáter (a déli egyházkerület korábbi másodfelügyelője) tartotta meg előadását: „Néhány gondolat a lelkészi hivatásról nem lelkész szemmel” címmel. A professzor a mai világban fellépő egymást követő krízisek és kultúrpesszimizmus következményeit tárta a hallgatók elé, majd a különböző kezelési kísérletekről beszélt. A mentálhigiéné kialakulása, területe, feladatának ismertetése után a lelki egészség promócióról, az egészségmegtartásról, mint össztársadalmi feladatról, a lelki egészség kritériumairól szólt. „Az előzőek ismeretében az a kérdés – mondta Nagy Zoltán – hogy mi a lelkész feladata, milyen elvárások vannak vele szemben a hívek, az egyház részéről, és mit „vár” az ÚR a lelkésztől?
Kierkegaard nyomán elmondható, hogy a lelkész két ország határán áll. Ebben a határpozícióban a lelkészi hivatás gyakorlásához különösen fontos a lelki egészség, az empátiás készség, az önismeret, a belső, lelki karbantartás, az elmélyülés, a szükséges magány elérése, a hit örömének átélése, és képesség annak átadására. Tudni és tudatosítani kell, hogy a lelkész nem szociális munkás, nem pszichoterapeuta. Nem kívülálló a két világ határán, hanem állandó határátlépő, annak minden nehézségével.” – fejezte be előadását Dr. Nagy Zoltán. (Az előadás letölthető: Dr. Nagy Zoltán előadása)
A reggeli áhítat jelképei új színekkel egészültek ki. Szó szerint, hiszen Dr. Varga Gyöngyi az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense a böjti idő színeinek felidézésével tartotta esti áhítatát, beszélt Isten igéjéről.
Nehezen ért véget az első nap, hiszen késő éjszakába nyúlóan folyt a beszélgetés, tartott az együttlét.
Pénteken, a napkezdő ima után „Spirituális utak az önismerethez - Lélekzsoltárok” – cím alatt dr. Varga Gyöngyi tartott lebilincselően érdekes, lélekemelően megszólító vetített képes előadást. (Letölthető: Spirituális utak az önismerethez - lélekzsoltárok )
„Hogyan tovább?”: Az előadás után került sor a lelkészek vissza és előretekintésére, az együtt töltött 24 óra alatt elhangzottakra történő reagálásaira. A résztvevők konklúziója az volt, hogy jó és hasznos alkalmon vettek részt, kell az ilyen és hasonló „hivatásgondozás” máskor is, többször is.
„Forduljon Feléd áldásával az Élet Istene…” hangzott dr. Varga Gyöngyitől személyre szólóan a hivatás-áldás Szabóné dr. Mátrai Marianna püspökhelyettes záró, útra bocsátó áhítata végén.
Wiszkidenszky András
